!

Szappanos Gábor magyar

1962. június 21. (Budapest) –

NemFérfi
Honlaphttp://www.muveszetek.hu/szappanos/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Szappanos_Gábor
Életrajz

Könyvei 8

Szappanos Gábor: A királynő mélyén
Szappanos Gábor: Boldog Szindbád pokoljárásai
Szappanos Gábor: Apokrif történetek
Szappanos Gábor: Kirándulás a számítástechnika sötét oldalára
Szappanos Gábor: Ajándéknapok a túlvilágról
Szappanos Gábor: Csőregh Márton válogatott szenvedései
Szappanos Gábor: Szárazbabódi dekameron
Szappanos Gábor: A zöld Krisztus

Szerkesztései 2

Szappanos Gábor (szerk.): Parkmotívumok ellenfényben
Szappanos Gábor (szerk.): Az élő isten hegye

Fordításai 18

Stephen King: Az
Bogdán Ágnes (szerk.): Abszolút semmi köze a szexhez
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve
Dan Höjer – Gunilla Kvarnström: Kis fütyikönyv
Dan Höjer – Gunilla Kvarnström: Kis puncikönyv
Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák
Peter Benchley: Gyilkos csápok
Graham Greene: A Kapitány és az ellenség
P. D. James: Eredendő bűn
Desmond Morris: Az állati jogok szerződése

Antológiák 2

Fülöp G. Dezső (szerk.): Mobil kávéház
Papp Endre (szerk.): A névjegyen II.

Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

…kiderült, hogy a Szindbád csupán felvett név, a becsületes neve Kandúr Gyula volt

19. oldal

>!
cassiesdream

Sokan mondják Szindbádról, hogy hűtlen természet, pedig ez nem igaz: régi kedveseihez ragaszkodott leghűségesebben, az újakhoz kevésbé.

113-114. oldal

>!
cassiesdream

A két deci kékfrankost a pince előtti padon üldögélve költötte el a hajós, magánya leplébe burkolózva, és azon elmélkedve, hogy az írás helyett miből fog hamarosan meggazdagodni: kiadja Eger, majd pedig az összes fontos város vécétérképét, és a vasútállomásokon meg a központban fogja árulni őket.

115. oldal

>!
Molu

A mindentudás képességét újra elnyert lélek azonnal tudta, hogy nincsenek véletlenek.

15. oldal

>!
cassiesdream

…annak idején úgy szerette az életet, hogy pisiltek utána a nők

29. oldal

>!
vudura06 P

A szavak, miután elröppennek ajakunkról, elkezdik önálló, titokzatos, sokszor nyomon követhetetlen életüket – senki által nem ismert utakon járnak, titkos ösvényeken, vérvörösen derengő barlangok mélyén, s közben az emberi értelem számára kifürkészhetetlen változáson mennek keresztül: (…) és amikor hosszú vándorlásuk végére érnek, sokszor úgy állnak az út végén, mint a megtestesült végzet.

56. oldal

Szappanos Gábor: A királynő mélyén Erotikus történelmi kalandregény

>!
Molu

Annyiszor támasztották föl, annyiszor hegyezte a pennáját rajta ez a Szalai, hogy Szindbádnak megfordult a fejében, egyszer megszökik az egyik novellából, és beadványt nyújt be a Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak, hogy törvényileg tiltassák el az írókat attól, hogy állandóan föltámasszák, hiszen mindenkinek alkotmányos joga, hogy holta után békében nyugodhasson.

36. oldal

>!
Molu

Néha azonban a hajós, amikor senki se látta, csak az órát működtető szellemek, az álom és a halál mezsgyéjén gondolt egyet, és bármilyen gyönge volt is, magától kikélt a koporsójából, eligazgatta a szemfedőt, a selyempárnát…
Kikélt, és a sírkövek között bóklászott a csillagporos vagy holdfényes éjszakában.

37. oldal

>!
Molu

…előhúzott egy kézzel írott táblát, s kiakasztotta a fadarabbal kitámasztott koporsó fogantyújára: „Rögtön jövök”.
– Nehogy valami temetői csavargó betelepedjen a helyemre – magyarázta Szindbád – ebben a mai elfajzott világban minden elképzelhető…

50. oldal

>!
Molu

…frissítő élmény volt az évtizedekig tartó, bogarakkal és kukacokkal teli, állndóan nyirkos föld után. De hiába érezte jól magát, a nők, akiket sétálni látott, csak nem bírták felvidítani. Akárha bordélyokból özönlöttek volna ki az utcára. Szindbád a hosszú selyemszoknyák alól elővillanó hófehér bokák rabja és csodálója volt egykor, fátylakhoz és csipkefodrokhoz, virágos-szalagos kalapokhoz szokott, ezek a céda nőszemélyek viszont majdnem az ülepükig érő, apró, feszes szoknyákban parádéztak. Lábukon, amely lábfejüktől a comtövükig pőre volt, nem veseltek harisnyát sem, cipőjük pedig valami egészen idomtalan jószág: leginkább a görög színészek koturnuszára emlékeztetett. Ezen egyensúlyoztak olyan ügyetlenül, hogy Szindbád azt hitte, menten orra bukanak.

27. oldal