Szappanos Gábor magyar
1962. június 21. (Budapest) –
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
| Nem | férfi |
|---|---|
| Honlap | muveszetek.hu/szappanos |
| Életrajz | |
Könyvei 8
Szerkesztései 2
Fordításai 18
Antológiák 2
Népszerű idézetek
…kiderült, hogy a Szindbád csupán felvett név, a becsületes neve Kandúr Gyula volt
19. oldal
Sokan mondják Szindbádról, hogy hűtlen természet, pedig ez nem igaz: régi kedveseihez ragaszkodott leghűségesebben, az újakhoz kevésbé.
113-114. oldal
A két deci kékfrankost a pince előtti padon üldögélve költötte el a hajós, magánya leplébe burkolózva, és azon elmélkedve, hogy az írás helyett miből fog hamarosan meggazdagodni: kiadja Eger, majd pedig az összes fontos város vécétérképét, és a vasútállomásokon meg a központban fogja árulni őket.
115. oldal
A szavak, miután elröppennek ajakunkról, elkezdik önálló, titokzatos, sokszor nyomon követhetetlen életüket – senki által nem ismert utakon járnak, titkos ösvényeken, vérvörösen derengő barlangok mélyén, s közben az emberi értelem számára kifürkészhetetlen változáson mennek keresztül: […] és amikor hosszú vándorlásuk végére érnek, sokszor úgy állnak az út végén, mint a megtestesült végzet.
56. oldal
Szappanos Gábor: A királynő mélyén Erotikus történelmi kalandregény
Annyiszor támasztották föl, annyiszor hegyezte a pennáját rajta ez a Szalai, hogy Szindbádnak megfordult a fejében, egyszer megszökik az egyik novellából, és beadványt nyújt be a Nemzeti Kegyeleti Bizottságnak, hogy törvényileg tiltassák el az írókat attól, hogy állandóan föltámasszák, hiszen mindenkinek alkotmányos joga, hogy holta után békében nyugodhasson.
36. oldal
Néha azonban a hajós, amikor senki se látta, csak az órát működtető szellemek, az álom és a halál mezsgyéjén gondolt egyet, és bármilyen gyönge volt is, magától kikélt a koporsójából, eligazgatta a szemfedőt, a selyempárnát…
Kikélt, és a sírkövek között bóklászott a csillagporos vagy holdfényes éjszakában.
37. oldal
-Hát, ezt jól kifundáltad, te… te galád! – szidta az írót. – Ide hoztál ebbe az ellenséges világba!
Bizonytalanul folytatta útját, nem tudta, mi okozhatna örömet neki. Neki, aki annak idején úgy szerette az élete, hogy pisiltek utána a nők, álmodtak róla teliholdas éjszakákon, és ő volt minden vágyuk beteljesülése.
29. oldal, Dicstelen feltámadás