Szalay Jeromos

Ennek a munkának gondolata Szent Benedek regulájának tizennégy évszázados jubileuma alkalmával született meg. A fiúi kegyeleten kívül célja, hogy a magyar közösséggel, mely a jubileum évében oly elismeréssel adózott Szent Benedek személyének és rendjének, megismertesse a nagy rendalapító egyéniségét, művét, főbb vonásokban rendjének történetét.
Nem új anyag összehordása ez a munka. Szent Benedek fiai, főkép Mabillon, összegyüjtöttek Szent Benedekre vonatkozó minden lehetséges adatot. Ehhez a jövendő kutatások alig tesznek hozzá valamit. Mi Szent Benedek egyéniségét inkább regulája alapján iparkodtunk megrajzolni, mint Szent Gergelynek ránk maradt szűkszavú életrajzából. Azonkívül ez a könyv nemcsak életrajz akar lenni, hanem a benedeki élet lényeges elemeinek ismertetése is és felelet a jelenkortól felvetett több kérdésre. Ez a magyarázata annak, hogy nagyon gyakran hivatkozik a Benedek-rend multjának és jelenének három nagy ismerőjére: Paul Delatte solesmes-i, Cuthbert Butler downside-i apátokra és Ursmer Berliére maredsous-i bencésre. Az ő munkáik visszhangját az olvasó gyakran megtalálja ebben a munkában, mely mégis nagyon egyéni mű, mert hiszen mindenütt a magyar kongregáció helyzetét tartja szem előtt és vizsgálja, hogy a Szent Benedekről lefektetett alapelvek hogyan érvényesülhetnek a jelenben.
Az anyag összehordásában nagy hasznát vettem P. Renaudin cleraux-i apát «Manuductio ad regulam S. Benedicti» c. munkájának. A végső simításnál pedig nagy hasznomra szolgáltak dr. Várkonyi Fidél ciszt. teológiai tanár úrnak, hivatalos bírálómnak megjegyzései.
A tárgyalás folyamán jelzem forrásaimat, de a könyv végén még külön is adom az általam felhasznált fontosabb munkákat. A régi szólás szerint: Ut scias, unde sciatur. – Tudják meg, honnan tudom, amit tudok.
Pannonhalma, január 15. Szent Maurus ünnepén.
Szalay Jeromos.

A gondviselés két eszközt adott a francia nemzetnek, mellyel mozgatja a világot: nyelvét és a prozelitizmusnak, a térítésnek szellemét, mi jellemének lényegét alkotja, – mondja Joseph de Maistre. Valóban, nincs is nemzet, melynek annyira sajátsága lenne a más meggyőzésére, befolyásolására, megtérítésére való törekvés. Az ilyen lelki alkat a vallási kérdéssel szemben se lehet közömbös. S ha nézzük azokat a vezetőeszméket, melyek a francia irodalmat mozgatták, ihlették, az első helyek egyikét a vallási eszmének kell adnunk. A francia irodalmat át meg |átjárja a vallási eszme, melyet terjeszteni, magasztalni iparkodik vagy amely ellen küzdeni akar.
A mi munkánk a XIX. század irodalmában mutatja be a katolikus gondolat sorsát, fejlődését. Ezen épül fel az úgynevezett Renouveau Catholique (kat. megújulás) is, ami azonban alig érthető meg a XIX. század nélkül. A katolikus gondolat útját 1802-vel, Chateaubriandnak A kereszténység szelleme (Génié du Christianisme) című munkájával kezdjük. Ez az évszám kétszeresen határkő a francia szellem történetében. A kereszténység szellemével kezdődik meg a katolikus gondolat erőteljes, hatásos kép viselése az irodalomban a XVIII. század vallásellenes áramlatával szemben. Ez az év a Napoleon-féle konkordátum megkötésének éve, melynek következményei száz évnél tovább voltak érezhetők a francia egyházi életben.

Ennek a munkának gondolata Szent Benedek regulájának tizennégy évszázados jubileuma alkalmával született meg. A fiúi kegyeleten kívül célja, hogy a magyar közösséggel, mely a jubileum évében oly elismeréssel adózott Szent Benedek személyének és rendjének, megismertesse a nagy rendalapító egyéniségét, művét, főbb vonásokban rendjének történetét.
Nem új anyag összehordása ez a munka. Szent Benedek fiai, főkép Mabillon, összegyüjtöttek Szent Benedekre vonatkozó minden lehetséges adatot. Ehhez a jövendő kutatások alig tesznek hozzá valamit. Mi Szent Benedek egyéniségét inkább regulája alapján iparkodtunk megrajzolni, mint Szent Gergelynek ránk maradt szűkszavú életrajzából. Azonkívül ez a könyv nemcsak életrajz akar lenni, hanem a benedeki élet lényeges elemeinek ismertetése is és felelet a jelenkortól felvetett több kérdésre. Ez a magyarázata annak, hogy nagyon gyakran hivatkozik a Benedek-rend multjának és jelenének három nagy ismerőjére: Paul Delatte solesmes-i, Cuthbert Butler downside-i apátokra és Ursmer Berliére maredsous-i bencésre. Az ő munkáik visszhangját az olvasó gyakran megtalálja ebben a munkában, mely mégis nagyon egyéni mű, mert hiszen mindenütt a magyar kongregáció helyzetét tartja szem előtt és vizsgálja, hogy a Szent Benedekről lefektetett alapelvek hogyan érvényesülhetnek a jelenben.
Az anyag összehordásában nagy hasznát vettem P. Renaudin cleraux-i apát «Manuductio ad regulam S. Benedicti» c. munkájának. A végső simításnál pedig nagy hasznomra szolgáltak dr. Várkonyi Fidél ciszt. teológiai tanár úrnak, hivatalos bírálómnak megjegyzései.
A tárgyalás folyamán jelzem forrásaimat, de a könyv végén még külön is adom az általam felhasznált fontosabb munkákat. A régi szólás szerint: Ut scias, unde sciatur. – Tudják meg, honnan tudom, amit tudok.
Pannonhalma, január 15. Szent Maurus ünnepén.
Szalay Jeromos.