!

Szabó Tünde magyar

(Budapest) –

Nem

Könyvei 6

Szabó Tünde: Az alibi
Szabó Tünde: Dopping
Szabó Tünde: A hacker
Szabó Tünde: Gázolás
Szabó Tünde: Rácsok
Szabó Tünde: Álommeló

Kapcsolódó sorozatok: Balla Adrienn · Kata · Összes sorozat »


Népszerű alkotóértékelések

>!
Laura_Bakos

Szabó Tünde

Eddigi könyvei alapján, amiket olvastam, azt kell írnom nagyon tetszik, ahogyan ír.
A fogalmazása, a humora, és a rejtély, ami körüllengi a könyveit fenomenális.
Sok sikert a további könyveihez ;)
http://krvilagakonyvek.blogspot.hu/2016/10/5-konyv-szab…


Népszerű idézetek

>!
Tamee

– Mit csinálsz, édes gyermekem, egy vadidegen fiúval a szobádban, zárt ajtók mögött?
– Épp a jéghideg, élettelen testét darabolom. (…)
– Tudod, hol vannak a szemetes zacskók és a hipó, ugye?
– Persze hogy tudom – nyugtattam meg. – Nem először csinálok ilyet.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Balla Adrienn
>!
Xavér

Ha keresel egy nőnemű lényt egy emberekkel teli szobában, keresd a legjobb barátnőjét, és ott lesz valahol!

139. oldal

>!
Tamee

Maradt a net és a házi.
Szóval maradt a net.

382. oldal

>!
Hanna IP

Hátravolt még egy buszút, szóval simán maradt időm tovább kutakodni. Például megnyitottam a moly.hu-t, rákerestem a sorozatra, és őszintén, meg sem lepett, hogy mindössze egyszer értékelték szegényt, az viszont kerek öt csillag lett.

272. oldal

5 hozzászólás
>!
NinaAva

(…)
– Na, mégis szomjas vagyok. – (…) – Anna néni, vodkát!
– Oroszt, vagy lengyelt?
(…)

>!
Donna

– Mi a nyomtató típusa? – szóltam bele a telefonba.
– He? – reagálta le Karesz.
– Mi? – reagáltam.
– Mi van? – kérdezett rá bővebb lére eresztve.
– Várj, lassabban! – szóltam rá, „félbeszakítva” képzeletbeli válaszát.
– American Horror Storyt nézek – közölte némi szemrehányással.

228. oldal

>!
Donna

– Új a samponod? – fogta két ujja közé az egyik hajtincsemet – Most olyan szépen csillog a hajad…
– Háromnapos zsír – szólalt meg Karesz már csak a pavlovi reflextől hajtva.

393. oldal

>!
cicerokiado KU

Amikor félórája felhívtam Kareszt, hogy közöljem, végre itthon vagyok, és nem mellesleg befutott a harmadik pendrive, ő rávágta, hogy nála súlyosabb a helyzet, és nem akadályoz meg benne, ha át akarok menni, mert úgyis az én saram az egész.

(első mondat)

>!
Donna

Jellemző, hogy csak akkor figyelsz rám, amikor élőben előadom a Pretty Little Liarst.

388. oldal

>!
Amren 

– Mondják, itt laknak maguk? – kérdezte élesen, miközben a kulcsával bíbelődött.
– Nem olyan messze – feleltem.
– Tehát nem. Akkor mégis honnan veszik ahhoz a bátorságot, hogy itt bazsalyogjanak a mi házunk kapujában?
Én akkor még el akartam mondani az igazságot, de Márk beelőzött :
– Kézre esett – felelte Márk egyszerűen.
Aztán már csak arra eszméltem, hogy maga elé von. Első döbbenetem után próbáltam olyan arcot vágni, mint aki természetesnek veszi, hogy Márk karolja át hátulról. Ilyenkor már nem lehet csak úgy megpróbálkozni a kiszabadulással, kézzel- lábbal hadonászva . . .
Csak elmosolyodtam, és a nő agyvize máris ugrott pár skálányit.
Meg hátha megyünk azzal valamire, ha felborzoljuk az idegeit . . .Még élénken élt bennem a kép, amikor a nő a múltkor gondosan becsukta maga mögött az a hülye kaput, nehogy véletlenül bejussak a házba. Nem múltam el húsz, szóval nyilván csak vészt hoztam volna a lakókra. . .
És akkor megéreztem Márk meleg ajkát a nyakamon, a sálam felett. Futó puszi volt csak, de olyan váratlanul ért, hogy az ijedtségtől megremegtem. Szerencsére a nő ezt nem vette észre, viszont annyira kibukott, hogy még a szája is tátva maradt.
– Nem szégyelli magát? – villantotta rám a tekintetét röviden, Márkra nézett, majd újra rám. – Kíváncsi vagyok, mit szólna az anyja, ha megtudná, hogy mit művel idegen kapualjakban egy fiúval, a sötétben.
– Én nem annyira – mondtam szemtelenül. Jó ég, eszméletlen könnyen megy ez nekem, pedig eddig még sosem próbáltam szándékosan kiakasztani időskés, gonoszkodó néniket. Talán benne van a génjeimben . . . Vagy Karesz tehet róla. Az utóbbira szavazok.
Márk röviden felnevetett. Könnyű neki, nem az ő jó hírét vonják kétségbe. És egyébként se röhögjön.
Az alapcélt mindenesetre most is elértük : a nő felháborodottságában olyan hangot adott ki, amelyet én még nem hallottam embertől, majd több pillantást nem pazarolva ránk, felindultságában hatalmas lendülettel lökte meg a kaput, és eltűnt mögötte.
Villámgyorsan kitéptem magam Márk karjaiból, odaugrottam és megragadtam a kilincset, még időben, mielőtt becsukódott volna a kapu. Most már csak időt kellett adnunk a nőnek, hogy eltűnjön a színről, remélve, hogy addig sem szúrja ki a résnyire nyitott kaput.
– Szóval, mit szólna az anyád, ha sötét kapualjakban smárolnál? – szólalat meg Márk miközben vártunk.
– Anya? Hát. . . Asszem, megkérdezné, miért jövök össze olyan fiúval, aki olyan ronda, hogy napfényben látni se bírom – feleltem.

89-90. oldal