Szabó T. Anna magyar
1972. június 4. (Kolozsvár) –
Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó
| Katalógusnév | Szabó T. Anna |
|---|---|
| Nem | nő |
| Honlap | szabotanna.com |
| @annatszabo |
Képek 7
Könyvei 32
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mesék az Operából Holnap
Szerkesztései 1
Fordításai 106
Antológiák 68
Felolvasásai 1
Róla szóló könyvek 1
Kiemelt alkotóértékelések
Szabó T. Anna
Szabó T. Anna az egyik kedvenc író(nő)m. Egyrészt a sokoldalúsága miatt szeretem: amiért nem csak versekben, de novellákban és gyerekkönyvekben is kipróbálta magát.
A verseiben többnyire megfontoltságot, precíz átgondoltságot láttam – ami nem véletlen, hiszen ő is ugyanolyan jól megtanulta Géhertől az alapokat, mint kortársai. (lásd: Szőlőhegyi ballada)
Leginkább az olyan versei miatt kedvelem, amit férfi nem tudna megírni: anyaság, gyermekszülés; és az a harcos »feminista« indulat, ami itt-ott árad belőle engem teljesen magával tud ragadni (és ezt már a novelláira is értem), és őszintén szólva, teljesen magaménak is érzem.
A gyerekkönyvek közül csak a fűszermadarat olvastam, ami nekem nem tetszett annyira, de azt nem mondanám, hogy Szabó T. Anna nem mozog otthonosan a mesék világában, hiszen a Senki madarát (felnőttmese) imádtam!
Annyira de annyira meg tudja teremteni a hangulatot, hogy az valami hihetetlen, legyen szó a Senki madara bukolikájáról vagy a Szilveszter c. verséről – én mindegyiket imádom.
Egyébként többször volt szerencsém találkozni vele különböző bemutatókon, esteken és nagyon szimpatikus emberként is, de ez nyilván nem összekeverendő a műveivel, csak szeretem látni az arcot, ami a versek mögött van.
Szabó T. Anna
Egyetemi tárgyam részfeladata volt egy kortárs szerzőről portrét készíteni. Ugyan kisgyermeknevelőként Szabó T. Annáról írni nem a legegyszerűbb, mégis valaki olyant szerettem volna, akit én magam sem ismertem előzőleg, mivel gyakorlataim és majd' két éves munkám során szinte kizárólag Marék Veronikával és Bartos Erikával „találkoztam”.
Van még mit olvasnom Szabó T. Annától, azonban összességében egyelőre szimpatikus benyomást keltett.
Népszerű idézetek
Az ünnep azé, aki várja.
Aki magot szór ablakába,
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
„Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
47. oldal, Ünnep
Elhagy
Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.
Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.
Fogmosóvers
Mofom a fogam,
habof a fám.
„Jó alapofan!”
Fól af afám.
Elöl sikálom,
siseg az s,
háful fikálom –
tökéletes!
Gargalizálok,
gluglugluglu,
nagyokat köpök,
pfu-pfu-pfu-pfu.
PITYPANG
Derengő ezüst port szitál
a hold világ.
Szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.
Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jó szagú fészkeit,
és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,
de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok
53. oldal (Magvető, 2012) PITYPANG
Országaik kölcsönösen gyalázzák és fenyegetik egymást. Pedig nem az eszmék: az emberek tudnak csak beszélgetni.
84. oldal, Nomád perzsa
– Tudod, ki vagyok? Igazából?
– Te vagy. Az vagy, akit ölelek.
26. oldal (Magvető, 2015)
Holló vagyok az énekesek közt, torokhangon kurrogva dúdolgatom a sötétség dalát. Ismerek minden szerteágazó lehetőséget, az okok és okozatok végtelen láncolatát ismerem, mert öreg vagyok már, forgószelek, katasztrófák túlélője, tudás őrzője, vészmadár. Ha nevetek a többiekkel, megijednek, ha sírok, elrepülnek, de én mégse bánom, mert párom van, öreg holló párom, feketék vagyunk, de szépek, ráfekszünk ketten a szélre, otthon vagyunk az ég alatt. Rálátunk a világra, mélységét-magasságát bejárjuk, károgásunk a szabadság dala.
37. oldal, Holló