Szabó Mária magyar

A gyermek szinte mindenben követi a szülőt: nem azt teszi, amit a szülő kér tőle, hanem azzá lesz, amit a szülőtől lát, amit a szülő környezetében átél.

17. oldal

Aki a sorszerűséget keresi emberi kapcsolataiban, az nem tér ki a fájdalmat okozó, nehéz kapcsolatok elől még akkor sem, ha azok akadályozzák céljai elérésében. A sorsszerűségben gondolkodó ember találkozásaiban, kapcsolataiban a sors által neki szánt leckét fogadja el. Mert minden tapasztalat, ami velünk történik, hozzásegíthet bennünket küldetésünk, születésünk értelmének megtalálásához.

18. oldal

Magyarországon 30 gyermekből talán három szülő veszi magának a fáradságot, hogy egy ideig beszoktassa gyermekét, a bölcsődés szülőkről nem is beszélve. Kevés anyának/apának jut eszébe erre a célra szabadságot kivenni. Ennek persze nagyrészt az az oka, hogy ezt a lehetőséget nem népszerűsítik, sőt inkább megakadályozni igyekeznek az intézmények. Többségük azt az elvet képviselik, hogy óvodába adáskor sírni, szenvedni természetes dolog, sőt aki nem sír és netán jól érzi magát, annak az otthonával van probléma. Szinte sulykolják a szülőbe azt a hazugságot és önámítást, hogy előbb vagy utóbb sírni kell a gyermeknek, hiszen ezzel jár az anyáról való leválás folyamata.

24-25. oldal

A mai társadalom értékrendjében – általános anyagi, szellemi, érzelmi és erkölcsi színvonalat tekintve – szinte lehetetlen testileg és lelkileg egészséges, nyitott gyermeket nevelni. Az erkölcsi és szellemi értékrend hiányát anyagi, technikai eszközökkel próbálják pótolni, és a pragmatikus tudás (például idegen nyelv ismeret) megszerzésére fordítják a figyelmet. Ez a tendencia világjelenség, mert ez lett a globalizált fogyasztói társadalmak értékrendjének első számú követelménye.

26. oldal