Szabó Magda magyar

„Úgy meg tud döfni, hogy térdre esem.” Soha még ilyen borzasztóan csodálatos, és csodálatosan borzasztó regényeket nem olvastam más íróktól. Felemel, földbe döngöl, homlokon csókol, megkarmol, megölel, megsirat, megríkat, elátkoz, feloldoz és sorolhatnám még napestig… Ezt így, ennyire szívet ÉPÍTŐ rombolóan csak Szabó Magda tudja.

Szabó Magda nekem az egyik alapkő a magyar irodalomban. Annyi érdekes személyiséget, hétköznapi hősöket vonultat fel a műveiben, hogy mindig érdemes hozzá visszatérni, és még olvasatlan köteteit kézbe venni.

Szabó Magda 1935-ben érettségizett Debrecenben, majd szintén szülővárosában latin–magyar szakos bölcsészdoktori diplomát szerzett. Tanítani kezdett, egy ideig Debrecenben, majd Hódmezővásárhelyen. 1945-től 1949-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott, mint filmügyi referens. Költőnek indult, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. A lapból a Nyugat hagyományait folytató írócsoport vált ki, s megalapította az Újholdat. Itt találkozott Szabó Magda későbbi férjével, Szobotka Tiborral. 1947-ben összeházasodtak. Szintén ebben az évben Bárány, majd 1949-ben Vissza az emberig címmel jelentek meg verseskötetei. A politika sajnos beleszólt életükbe, nem publikálhatta műveit, visszavonták a korábban neki ítélt Baumgarten-díjat és származása miatt állásából is elbocsátották. Általános iskolai tanár lett. A hallgatás évei következtek, Magdának talán jobban fájt szeretett és nagyra tartott íróférje mellőzöttsége, mint saját magáé. A költészettől a regényírás felé fordult, de egészen 1958-ig nem adhatta ki műveit, melyek ezt követően nagy példányszámban jelentek meg és arattak nagy közönségsikert. Szinte mindenki ismeri valamelyik művét. Író, költő, műfordító, drámaíró volt. A szocializmusban, majd a rendszerváltást követő években számtalan díjat kapott, többek között József Attila-díjat, Kossuth-díjat, Prima Primissima díjat, Femina-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Műveit 42 nyelvre fordították le. Hatalmas életművet hagyott maga után, pedig saját bevallása szerint nem írt könnyen. 2007. november 19-én Szabó Magda örökre elaludt olvasás közben.
Ma Magyarország valószínűleg legolvasottabb írója. Művei olvasásával mi is tiszteleghetünk alkotásainak értéke előtt.

Számomra ő AZ ÍRÓ! Súlyos és súlytalan, letaglózó és feloldozó egyszerre. Örök talány, teljesen sosem megfejthető, de egy percre sem feledhető.

Először csak csodáltam megrázó műveit, azután önéletírását is elolvasva megértettem sorsát, életének viszontagságait. A női sorsok mestere. Komoly felnőtt könyvei mellett sok ifjúsági regénye is született, ezek érdekessége, hogy miközben könnyed gyermek könyvnek vagy mesének tűnnek, sok kemény üzenet lapul a történetben a felnőttek számára is. A nehéz sorsú emberek tudnak megrázó erővel tanítani. Ő is tud.

Fiatal kamaszként találkoztam először Szabó Magda Abigél című regényével, amit aztán a TV-ben rajongva néztem többször is. Aztán sok évig elkerültek a könyvei. 2003 körül (31 évesen) véletlen során vettem meg Az ajtó című remekét, amit nevetve és könnyek között elolvastam, és végérvényesen beleszerettem az írásaiba. Azonnal körbeadtam a kolléganőimnek, hogy ezt feltétlenül ismerniük kell, nem élhetnek úgy, hogy ezt nem olvasták. Több hónapig keringett közöttük. Azóta a kedvencem lett, még a kevésbé népszerű írásait is szeretem. Számomra nem nehéz, és nem megterhelő a több soros mondatait olvasni, mert olyan szépen, izgalmasan csavarja a szavakat, mondatfüzéreket, hogy amikor a végére érek érzem, hogy így volt tökéletes. Annyi érzelmet és életet visz a szereplőibe, hogy nem lehet unatkozni. Olyan, mint egy nagy mesemondó. Minden könyvében tanítja az olvasóját. Vérbeli tanár. Micsoda szerencsés kombináció ez: tanár és író. Szenvedélyesen szerette mindkét hivatását. Több könyvéből sugárzik a tanári hivatás jelentősége, a gyerekek szeretete ( Abigél, Mondják meg Zsófikának, Születésnap, Jelmezbál). Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy SZM magyarnak született, és az én anyanyelvemen írt. Minél többet olvasok tőle, annál több könyvére szomjazom. Nagy kincs mindannyiunknak.

A tőle olvasott könyvek alapján írhatom, hogy sok dologban hasonlítunk. Bárcsak az alkotói munka terén is így lenne majd! :) Csodás, szeretnivaló, kemény, szenvedélyes, hűséges, és olykor kegyetlen, kegyetlenül őszinte. Néha közelebb kerülök hozzá, néha eltávolodom tőle, de visszatérni a műveihez mindig olyan számomra, mint hazatalálni. Nem egy nyugalmas otthonba, de a szívem zajló legbelsejébe, ahol van szeretet, imádat is, de gyűlölet, fájdalom, nyugtalanság. Mégis: ismerős közeg.

Mélységesen ismerte az embereket. Több nyelvnek is nagy tudora volt. Életbölcsessége, műveltsége, éleslátása műveiben is megmutatkozik.Jellemábrázoló készsége a szememben páratlan. Az ő művei nem évülnek el. Akárhányszor olvasom regényeit, mindig megtalálom bennük az örökérvényűt, de találok újat is. Ha megkérdeznének, melyik a kedvenc művem tőle, nem tudnék választani. Mindet szeretem!
Gyerekkorom óta olvasom a műveit és nem tudok betelni velük. Könyvespolcomon díszhelyet foglalnak el.
Ő a legjobb, az etalon, az értékmérő a szememben.

Kedvenc! :)

Már több évtizedes múltra tekint vissza, hogy imádom Szabó Magda írói és emberi stílusát , részletgazdag formanyelvét, finomra hangolt emberismeretét, pszichológiai érzékét, lokálpatriotizmusát, de még díszcsomagolt társadalomkritikáját is. Nagyon sok regényét olvastam már, sőt számos esetben újra is olvastam, de még mai napig megtud lepni, ha kézbe veszem az újonnan kiadott, eddig az asztalfiók titkos rekeszében megbúvó alkotását, hogy újabb vonással bővítse írói eszköztárát, néhol még az olvasó tűrő- és befogadóképességét is próbára téve. Akár ifjúsági regényt, mesét, drámát vagy regényt olvasok tőle végül mindig rá kell jöjjek, hogy nem nagyon van írói pályáján könnyűnek mondható mű, hiszen nagyon számít az olvasó erős lelki és értelmi befogadóképességére. A mély élettapasztalatra építő részletgazadag művei sokrétű szimbólumrendszert takarnak elgondolkodásra késztetnek, párhuzamot vonatnak az írói munkásság és közte illetve saját sorsunkkal szemben is önvizsgálatra késztetnek és mind e közben páratlan műveltségének gyöngyszemeit adja át észrevétlenül a sorok között. Kevés író tud finoman szerény, mélységesen elkötelezett, hivatása iránt oly alázatos lenni mint ő. Talán ettől tud olyan varázslatos lenni minden sora.