!

Szabó Lőrinc magyar

1900. március 31. (Miskolc) – 1957. október 3. (Budapest)

Tudástár · 46 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 1 film

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/szabo-lorinc

Képek 1

Könyvei 45

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc válogatott versei
Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc összes versei
Szabó Lőrinc: Tücsökzene
Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny
Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc összegyűjtött versei I-II.
Szabó Lőrinc: Húz a liba papucsot
Szabó Lőrinc: Hörpentő
Papolczy Péter – William Shakespeare – Szabó Lőrinc: Hogyne szeretnélek!

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Talentum diákkönyvtár Akkord · Osiris Klasszikusok Osiris · Millenniumi Könyvtár Osiris · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Klasszikus magyar líra Kossuth · A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · Kiskönyvtár Szépirodalmi · Sziget Verseskönyvek · Kézirattár · Fehér verseskötetek Szépirodalmi · Iciri-piciri könyvek Móra · Tanulók könyvtára · Hangzó Helikon Helikon · A magyar költészet kincsestára Unikornis

Szerkesztései 1

Dernői Kocsis László – Mihályfi Ernő – Szabó Lőrinc (szerk.): Az Est hármaskönyve 1932

Fordításai 258

Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Thomas Hardy: Egy tiszta nő
William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok
William Shakespeare: Macbeth
William Shakespeare: Szonettek
William Shakespeare: Ahogy tetszik
Edgar Allan Poe: A holló
François Villon: François Villon összes versei
Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Antológiák 42

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Muzsikáló madárház
Lovász Andrea (szerk.): Toppantós
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 34.
Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Nálatok laknak-e állatok?
Csörgő Anikó (szerk.): Hópihe karácsony
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós

Róla szóló könyvek 22

Háy János: Kik vagytok ti?
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc pályaképe
Buda Attila: Szabó Lőrinc
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc
Rába György: Szabó Lőrinc
Bíró Éva: Az ígéret városa – Szabó Lőrinc Debrecen-élménye
Domokos Mátyás (szerk.): Homlokodtól fölfelé
Rába György: Csönd-herceg és a nikkel szamovár
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Népszerű alkotóértékelések

Sz_Flóra>!

Szabó Lőrinc

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Soraival képes úgy a szívembe markolni, ahogy csak kevés költő. Kedvenc! <3

Cicu>!

Szabó Lőrinc

A kedvenc magyar költőm. A legszebb vers a világon a Semmiért egészen is az Ő tollából látott napvilágot:)

nicolete>!

Szabó Lőrinc

Csodálatos verseivel képes engem egy teljesen más világba repíteni. Imádom a hasonlatait, a kedves kis mintázatait.. a stílusát. Szelíd, ugyanakkor néhol szókimondó.
Teljesen levett a lábamról. Olyan képeket kaptam Tőle, mint amilyeneket senki mástól.
„Hallani
A virágok szavát felettem."

blankaveronika IP>!

Szabó Lőrinc

Kedvenc költőm. Csodaszép, életszagú, varázslatos.

Géczi_Viktória I>!

Szabó Lőrinc

Egészen korán, már tizenévesen elkezdtem olvasni az összes verseit és nagyon eltalált. Akkor és úgy nagyon tudtam vele azonosulni, szeretni, lázadni és undorodni a világtól. Elvarázsoltak a keleti versei és megmosolyogtattak a gyerekeiről írtak. Szabó Lőrinc egy nagyon változatos és széles érzelmi skálát fogott meg a verseiben.
Vannak sorai, amik egészen belémégtek:
"irígylem kis húgomat, aki már visszatért
a semmiségbe, és keserüen nézek a tétlen jövendőbe…"
Az egyik nagy dolog, amit neki köszönhetek, hogy elindította (vagy megerősítette?) bennem a magyar líra iránti szerelmet. Később olvastam a naplóját, aminek nagyon tetszett a vázlatos, lényegretörő és olykor hanyag fogalmazása, de itt már ingott a szememben a hitelessége, amin a későbbi leveleinek olvasása csak rontott. Ember volt ő is, ez pedig nem von le a költészetéből.

gyorgyivett>!

Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc versei az első pillanattól kezdve megszólítottak, a személye körül kialakult kultusz pedig mindig is lenyűgözött. Nem tudok nem imádni egy olyan költőt, aki a pusztulásban, az állatias szerelemben és az érzékiségben látja a szépséget, az erőt. Az önző, követelő, és szókimondó költői én egyszerűen nem tud ellenszenvet kiváltani belőlem, hisz azt érzem, hogy belőlem szólal meg. Ő olyan távcsövön képes láttatni a Te, Én, és a Világ szövevényes és bonyolult kapcsolatát, a félelmet, a versenyfutást a folyamatosan múló idővel, a gyermeki álmodozást, és a test örök harcát az elmével, amelynek köszönhetően könnyen azonosulni tud bármelyikunk eme csodás férfiemberrel. Valószínűleg giccsesnek hat, hogy pont a 121. születésnapján zengek tirádákat róla, de egyszerűen képtelen vagyok elfogulatlan lenni az ő költészetét illetően. Számomra örök és megmásíthatatlan szerelem.


Népszerű idézetek

imma P>!

Nyár

Nyár.     Kert.     Csönd.     Dél.
Ég.     Föld.     Fák.     Szél.
Méh     döng.     Gyík     vár.
Pók     ring.     Légy     száll.
Jó     itt.     Nincs     más,
csak     a     kis     ház.
Kint     csönd     és     fény.
Bent     te     meg     én.

434. oldal - II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: nyár
14 hozzászólás
BookShe >!

VALAMI ÖRÖK

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

98.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

3 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

130. oldal

2 hozzászólás
Izolda P>!

Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Kapcsolódó szócikkek:
6 hozzászólás
Katze>!

SEMMIÉRT EGÉSZEN

Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kivánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét, és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

66-67. oldal (Szabó Lőrinc) · Szabó Lőrinc

A vándor elindul A Nyugat lírikusainak válogatott versei

4 hozzászólás
VERDI>!

Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

6 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

50. oldal

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Hiába morogsz: könyvért és borért sose fogom sajnálni a pénzt.

Napok a Magyar Írók Szövetségében (Szabó Dezső mellett) 1919 őszén

Szabó Lőrinc: Vallomások Naplók, beszélgetések, levelek

Kapcsolódó szócikkek: bor · könyv
1 hozzászólás
lzoltán IP>!

Dsuang Dszi halála

Dsuang Dszi haldokolt. Barátai
díszes temetést ígértek neki.

– Az egész város lesz ravatalod!
– Az erdő mindig jobb szállást adott.

– Márványt s ezüstöt zárunk majd köréd!
– Az én koporsóm a föld és az ég.

– Arany sírlámpák őrzik álmodat.
– Az én lámpám a hold és a nap.

– Gyémántékszerrel szórjuk be porod!
– Az én ékszerem a csillagok.

– A nép búcsúztat, mint királyokat se!
– Itt a királyibb mindenség fogad be.

– Testeden hollók s varjak marakodnak!
– Adjam prédájukat a kukacoknak?

Dsuang Dszi meghalt. Már két ezredéve.
Marad belőlünk annyi, mint belőle?

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csuang-Ce; Dzsuang-Dszi
Janka>!

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

7 hozzászólás