!

Szabó Lőrinc magyar

1900. március 31. (Miskolc) – 1957. október 3. (Budapest)

Tudástár · 45 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 1 film

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/szabo-lorinc

Képek 1

Könyvei 46

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc összes versei
Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc válogatott versei
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
Szabó Lőrinc: Tücsökzene
Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny
Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc összegyűjtött versei I-II.
Szabó Lőrinc: Húz a liba papucsot
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / A huszonhatodik év
Szabó Lőrinc: Hörpentő

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Klasszikusok · Osiris Diákkönyvtár · Populart Füzetek · Millenniumi Könyvtár · A magyar költészet kincsestára · A magyar irodalom gyöngyszemei · Kiskönyvtár · Klasszikus magyar líra · Sziget Verseskönyvek · Kézirattár · Fehér verseskötetek · Iciri-piciri könyvek · Tanulók könyvtára · Hangzó Helikon

Szerkesztései 1

Dernői Kocsis László – Mihályfi Ernő – Szabó Lőrinc (szerk.): Az Est hármaskönyve 1932

Fordításai 256

Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Thomas Hardy: Egy tiszta nő
William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok
William Shakespeare: Macbeth
William Shakespeare: Szonettek
William Shakespeare: Ahogy tetszik
Edgar Allan Poe: A holló
François Villon: François Villon összes versei
Johann Wolfgang Goethe: Werther szerelme és halála
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Illusztrálásai 1

François Villon: François Villon összes versei

Antológiák 33

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 34.
Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Nálatok laknak-e állatok?
Muzsikáló madárház
Lovász Andrea (szerk.): Toppantós
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény

Róla szóló könyvek 22

Háy János: Kik vagytok ti?
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc pályaképe
Buda Attila: Szabó Lőrinc
Rába György: Szabó Lőrinc
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Bíró Éva: Az ígéret városa – Szabó Lőrinc Debrecen-élménye
Domokos Mátyás (szerk.): Homlokodtól fölfelé
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc
Rába György: Csönd-herceg és a nikkel szamovár
Lászlóffy Aladár: Szabó Lőrinc költői helyzetei

Népszerű alkotóértékelések

Sz_Flóra>!

Szabó Lőrinc

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Soraival képes úgy a szívembe markolni, ahogy csak kevés költő. Kedvenc! <3

Cicu>!

Szabó Lőrinc

A kedvenc magyar költőm. A legszebb vers a világon a Semmiért egészen is az Ő tollából látott napvilágot:)

nicolete P>!

Szabó Lőrinc

Csodálatos verseivel képes engem egy teljesen más világba repíteni. Imádom a hasonlatait, a kedves kis mintázatait.. a stílusát. Szelíd, ugyanakkor néhol szókimondó.
Teljesen levett a lábamról. Olyan képeket kaptam Tőle, mint amilyeneket senki mástól.
„Hallani
A virágok szavát felettem."

blankaveronika IP>!

Szabó Lőrinc

Kedvenc költőm. Csodaszép, életszagú, varázslatos.


Népszerű idézetek

imma P>!

Nyár

Nyár.     Kert.     Csönd.     Dél.
Ég.     Föld.     Fák.     Szél.
Méh     döng.     Gyík     vár.
Pók     ring.     Légy     száll.
Jó     itt.     Nincs     más,
csak     a     kis     ház.
Kint     csönd     és     fény.
Bent     te     meg     én.

434. oldal - II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: nyár
14 hozzászólás
BookShe>!

VALAMI ÖRÖK

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

98.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

3 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

130. oldal

2 hozzászólás
Izolda P>!

Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Kapcsolódó szócikkek:
6 hozzászólás
Katze>!

SEMMIÉRT EGÉSZEN

Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kivánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét, és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

66-67. oldal (Szabó Lőrinc) · Szabó Lőrinc

4 hozzászólás
VERDI>!

Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

6 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Hiába morogsz: könyvért és borért sose fogom sajnálni a pénzt.

Napok a Magyar Írók Szövetségében (Szabó Dezső mellett) 1919 őszén

Szabó Lőrinc: Vallomások Naplók, beszélgetések, levelek

Kapcsolódó szócikkek: bor · könyv
1 hozzászólás
lzoltán IP>!

Dsuang Dszi halála

Dsuang Dszi haldokolt. Barátai
díszes temetést ígértek neki.

– Az egész város lesz ravatalod!
– Az erdő mindig jobb szállást adott.

– Márványt s ezüstöt zárunk majd köréd!
– Az én koporsóm a föld és az ég.

– Arany sírlámpák őrzik álmodat.
– Az én lámpám a hold és a nap.

– Gyémántékszerrel szórjuk be porod!
– Az én ékszerem a csillagok.

– A nép búcsúztat, mint királyokat se!
– Itt a királyibb mindenség fogad be.

– Testeden hollók s varjak marakodnak!
– Adjam prédájukat a kukacoknak?

Dsuang Dszi meghalt. Már két ezredéve.
Marad belőlünk annyi, mint belőle?

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csuang-Ce; Dzsuang-Dszi
Janka>!

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

7 hozzászólás
Kkatja P>!

Ardsuna és Siva

– Mit nyavalyogsz, hogy kegyetlen az élet,
hogy megszakadsz s mégsem elég a pénzed
és hogy a harcot nem birod tovább?
Kár sírni, fájni, megmondtam ezerszer.
Mégis esztelen álmokba menekszel,
idillt akarsz, henye elégiát?

– Ne bánts, ne gyalázz. Fáradtan, hitetlen
megtettem én már, amit megtehettem,
talán többet is, bár keservesen,
és ha én a boldog idillre vágyom,
azért vágyom rá, mert e vad világon
csak benne nem volt részem sohasem.

– Nem is lesz soha. Mit gondolsz, ki boldog?
Ha farkas lennél, jobb volna a dolgod?
S ha fű volnál vagy katicabogár?
Ami él s mozog, mind úgy küzd, ahogy te
és nem lesz könnyebb kedvedért, sehogyse
lesz szelídebb a rettentő szabály.

– Volnék bestia, könnyű volna ölnöm,
volnék fűszál, lapúlhatnék a földön,
és ha bogár, szárnyam megmentene.
– Volnál csak az, látnád, amit ma nem látsz:
a mindenség két fele falja egymást
és az idill szörnyekkel van tele.

– De legalább nem tudnám, mit cselekszem!
– A szorongás csak ott volna szivedben!
– Nincs biztonság? – Sehol az ég alatt!
– Mi kéne hozzá? – Hogy te légy az isten.
– Mást mondj, olyat, ami nem lehetetlen.
– Megmondtam már: vállald a sorsodat!

42-43. Ardsuna és Siva