Szabó Krisztina magyar
1990. július 23. –
| Nem | nő |
|---|---|
| Honlap | infinitedreams.hu |
| @SzaboKrisztina.Author | |
| Életrajz | |
Könyvei 1
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Fordításai 52
Antológiák 1
Kiemelt alkotóértékelések
Szabó Krisztina
Gördülékenyen, változatosan fogalmaz. A fordításai precízek és pontosak. Munkásságával a Holdbéli krónikák kapcsán ismerkedtem meg. Csak most tűnt fel, hogy a Macskanő-Lélektolvajt is ő fordította. Már várom, hogy a Winter is elkészüljön :)
Szabó Krisztina
Aki a legjobban fordítja Sarah J Maas-t és Holly Black-et. Nekem már összemosódik a nevük vele. <3
Szabó Krisztina
Annak ellenére, hogy A rossz lányok nem halnak meg története eléggé zavaros volt, a könyvet jó volt olvasni élvezetes stílusa miatt.
Szabó Krisztina
Tetszik a stílusa, felesimerhetőek a munkái és élvezetet nyújt az olvasásuk. :)
Népszerű idézetek
– Néha elkerülhetetlen a kudarc. És olyankor egyedül az számít, feltápászkodunk-e a földről, és küzdünk-e tovább azért, amiben hiszünk.
189. oldal
Csak ekkor döbbentem rá, hogy én csupa sötét színt viselek, ő pedig világosat. Mintha tudat alatt még az öltözékünkkel is az ellentéteinket hangsúlyoztuk volna:
Asmar a dúsgazdag herceg, aki a népéért dolgozik, én pedig a szegény lány a bordélyházból, aki tolvajlásból tartja fenn magát.
A fénymágia és az árnyak.
A ragyogó nappal és a sötét éjszaka.
Ilyen magasból kellemes kilátás nyílt a városra, a távolban a palota tornyai megannyi lándzsaként meredtek az ég felé, már-már átszúrták a szurokfekete égbolton átúszó felhőfoszlányokat. A holdfény ezüstbe vonta a nappal színaranyként ragyogó kupolákat, megfestette az óriási, kétszárnyú kapuktól futó utak házait.
Sokak szerint a világ leggyönyörűbb városa tárult a szemem elé, nekem mégis minden álmom és vágyam az volt, hogy magam mögött hagyhassam Ardahant, sőt, az egész birodalmat. Bármelyik királyság megtette volna az óceán túlpartján, még a jeges Haedia is, csak minél messzebb jussak innen.
Mert ahová Ishaq szultán keze elért, ott kihunyt a mágia. Egyedül a szultán és családja bírhatott vele – az istenek kiválasztottjai.
Meg persze én, aki véletlenül sem hittem a kiválasztottságról szóló mesében.
Valahonnan, az elmém mélyéről félig elfeledett szavak törtek elő:
– Fényedben teljes vagyok, könyörgök, adj erőt, Al-Uzza!
– Szerelemért imádkozol? – csendült egy hang a hátam mögött.
Bosszúsan az ezernyi csillaggal ragyogó égboltra emeltem a szememet, majd hátrafordultam. Asmar herceg köré halvány derengést rajzolt a bentről kiömlő arany lámpásfény, kiemelve testének határozott, kidolgozott vonalait.
– Mert egy lány életének egyetlen célja van, feleségül menni valakihez, és gyerekeket szülni, igaz?
– Mert mind vágyunk a szeretetre – felelte nagyon komolyan.
– Miért fizessünk olyasmiért, amit el is vehetünk?
– Ez lehetne a jelmondatotok – motyogtam.
– Majd felvetem a divánban, hogy cseréljük le a jelenlegit.
Szinte magam előtt láttam, ahogy Asmar a testvéreiből álló tanács elé terjeszti az ötletet, miszerint cseréljék le a szultáni család évszázadokra visszanyúló jelmondatát, és a mi vagyunk a fény a végtelen éjben helyett az én mondatom díszeleg majd minden zászlón és boltíven.
Képtelen voltam megállni, elnevettem magam.
– Ki gondolta volna, hogy az Al-Jannoknak van humorérzéke!
– Hozatok neked ruhát a vacsorához.
– Mi a baj ezzel a ruhával? – pillantottam le a Parisától kapott sötétkék ruhára zavarodottan.
És mit számít, mit viselek a vacsorához?
Asmar visszafordult. Felvonta a szemöldökét.
– Ebben szeretnél bemutatkozni a szultánnak?
– Mi? – kérdeztem értetlenül.
– Meg a szultánának, az összes hercegnek és hercegnőnek, a vezíreknek…
Hiába próbálta elfojtani a mosolyát, láttam, hogy megrándul a szája széle. Már megint szórakozott velem, mint előző este! Megfeszült az állkapcsom.
– Miről beszélsz?
– Vacsora. Tudod, a nap utolsó étkezése, az esti órákban szokás fogyasztani.
Ekkor már nem bírta tovább, elvigyorodott. Legszívesebben felkaptam volna az egyik díszpárnát, hogy hozzá vágjam.