!

Szabó Júlia magyar

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó · 1 film

Könyvei 17

Beke László – Gábor Eszter – Prakfalvi Endre – Sisa József – Szabó Júlia: Magyar művészet 1800-tól napjainkig
Szabó Júlia: Magyar rajzművészet 1849–1890
Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon
Szabó Júlia: A mitikus és a történeti táj
Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete
Szabó Júlia: Varga Imre
Szabó Júlia: Kandinszkij
Szabó Júlia: Kazimir Malevics
Szabó Júlia: Magyar rajzművészet 1890–1919
Szabó Júlia: A magyar aktivizmus története

Kapcsolódó sorozatok: Művészettörténeti füzetek · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A művészet kiskönyvtára Corvina · Mai magyar művészet · Az én múzeumom

Szerkesztései 1

Szabó Júlia – Csongor Dénes – Felföldi László (szerk.): Magyarországi kottacímlapok 1848–1867

Fordításai 264

Sarah Morgan: Álmaimban Manhattanben
Sarah Morgan: Naplemente a Central parkban
Sarah Morgan: Tavaly nyáron… emlékszel?
Sarah Morgan: Csoda az 5. sugárúton
Susan Mallery: Született játékos
Susan Mallery: Egy falat csokoládé
Sarah Morgan: Talán majd karácsonykor
Susan Mallery: Egy csepp méz
Susan Mallery: Született úrinő
Susan Mallery: Született vadóc

Népszerű idézetek

Cheril>!

Belsőnkben az irracionális sejtelem és a tiszta ész új formarendszerének összeolvadását érzem. Az ismeretlentől való félelmében az ember a tudat és a tudomány mindenre fényt derítő elrendezettségére vágyik. De mint ahogy az örök nappal sem volna elviselhető, a racionális világot sem bírjuk el önmagában, hanem belepihenünk az irracionalitás fantasztikus éjszakájába”

„Hogy az alkotás milyen szörnyű szenvedéssel jár, arról a boldog szemlélőnek fogalma sincs. Művészetet csinálni a legszörnyűbb kínok vállalása. Mindig haladni előre, soha nem ismételni! Nemcsak privát érzésekről van itt szó, egész rendszereket, hatalmas összefüggéseket kell itt állandóan fejben tartani. Alig tudom összefogni a gondolataimat, sokszor valóban jobb volna megőrülni vagy meghalni, hogy megsemmisüljön az ember, hogy meneküljünk az állandó, kínzó felelősségtudat elől…”

22. oldal, 1. fejezet - Marosi Ernő: Lossonczy Tamás egy ciklusa 1991-ből (Balassi, 1999)

Cheril>!

Lossonczy Tamás legelső jelentékeny képeiben a zene ténylegesen hangszerű. A képeknek fokozottan megszólító jellege van. A modern absztrakt kép ugyanis a közelmúlt képeitől is abban különbözik, hogy nem tekinthető műtárgynak többé, hanem dialogikus objektum. Mágikus megszólító erő. Az azonosulás ősszenvedélyének elemi megnyilatkozása. A festői jel és a hang-jel e művekben egybeesik. A vonal és a forma és az ábra itt ténylegesen megszólít. Mivel megszólít, szó. Mivel szó, hang. Mivel hang, zene.

Ebben a periódusban természetesen mindennek jelentősége még homályban marad. A jelek a képeken még nagyobbára összefüggéstelenek. Ezért van ezeken a képeken sajátságos birkózás, mintha a művész önmagával azért küzdene: azt, amit csinál színtiszta őrültségnek tartsa-e, vagy pedig minden egyebet vessen el, és egyedül ezt tartsa helyesnek. Pszichológiai nyelven kifejezve a nagyzási hóbort itt birkózik az üldözési mániával, a kolosszalizmus az atomizmussal, a félelmetes melankólia a még félelmetesebb eufóriával. […]

Vannak itt virágok és lepkeszárnyak motívuma, mexikói tollfantáziákra emlékeztető elemi színesség, amelyeken most a szem éppen az ellenkező irányba néz, mint a köröknél. A körök érzéki szempontból csaknem szófukarak. Az bennük éppen a mesteri, hogy a látást egyetlen mozzanatra összpontosítják és ezzel csigázzák fel a végsőkig. A káprázat-művekben az a szem, amely a körök nézésében a nyugalmat és az intenzitást megtalálta és letisztult, most szabadon kószálva örülhet a világnak. Ez az öröm, mint Lossonczy minden művében, teljesen »pszichológiamentes«, csaknem azt lehetne mondani, hogy »mámormentes«. Teljesen nyugodt, derült, és egyszerű. Óvakodik izgalmat ébreszteni, és mindennemű szenzációtól kifejezetten tartózkodik.

8. oldal - Bevezető helyett: kritikai szemelvények (Balassi, 1999)