Sylvia Plath amerikai

Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás.

46. oldal

Hogyan is írhatnék én az életről, amikor még nem volt viszonyom, nincs gyerekem, nem láttam meghalni senkit?

136. oldal

Ha valakitől semmit sem várunk, nem is csalódhatunk a végén.

75. oldal

Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában és éhen halok pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre, a lábam elé.

79. oldal

Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.

48. oldal

Nyomasztott a csend. Nem a csend csendje volt. Énbennem volt ez a csend.

22. oldal

Ha az neurotikus dolog, hogy az ember egyszerre két egymást kizáró valamit akar tenni, hát akkor én olyan neurotikus vagyok, mint a fene. És az is leszek, mert egész életemben, mindig két egymást kizáró dolog között akarok ide-oda röpködni.

107. oldal (Európa Könyvkiadó)

Annak, aki ott él az üvegbura alatt bezárva, üresen, mint egy halott csecsemő, annak maga a világ a rossz álom.

Egymillió éves világfejlődés, és mi lett belőlünk? Állat.

98. oldal

Ha Mrs. Guinea történetesen egy európai vagy világ körüli utazásra szóló jeggyel ajándékozna meg, az sem változtatott volna a dolgon, mert bárhol üljek is – hajó fedélzetén, párizsi vagy bangkoki kávéház teraszán – , mindig ugyanaz az üvegbura borul rám, mindig a saját áporodott levegőmet szívom.

172. oldal