!

Svetlana Žuchová szlovák

1976. december 24. (Pozsony, Szlovákia) –

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévŽuchová, Svetlana
Nem
Facebook@svetlana.zuchova

Képek 1

Könyvei 3

Svetlana Žuchová: Jelenetek M. életéből
Svetlana Žuchová: Yesim
Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa női szemmel Noran Libro


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Oda kell figyelnünk. A jelenben kell odafigyelnünk, hogy a jövőben szép emlékeink legyenek.

99 –100. oldal

Ezüst P>!

A kolléganő cinkosan rám mosolyog, és halkan megkérdezi, készítsen-e kávét. Hisz a vitaminokban, ezért megkérdezi, nem akarok-e B-vitamint vagy magnéziumot. Mindig azt felelem, hogy inkább kokaint. Ilyesmikkel viccelődünk.

14. oldal

Ezüst P>!

Amikor anya közölte, hogy műteni fogják, megszakadt a vonal, én pedig futottam a kebabos bódéba, hogy váltsak még papírpénzt. Az eladó közölte, hogy nem váltanak pénzt, így hát csokiszeletet kellett vennem, hogy kapjak vissza aprót. Sosem ettem meg azt a csokit.

29. oldal

1 hozzászólás
Rituga P>!

Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy a felhalmozott apróságok teremtik meg azt a biztonságot, amiben felnőhet egy gyermek.

Ezüst P>!

Mind az emlékekben bízunk, mert azokat senki sem tudja elvenni tőlünk.

100. oldal

Rituga P>!

Anyámtól a semmibe menekültem, mivel nagyra tartottam az ürességet.

Ezüst P>!

Amikor anya meghalt, jöttem rá, hogy a felnőttségről alkotott elképzelésem naiv volt. Ki akartam kényszeríteni a változást, óvatosan raktam a lábaim egymás elé, nehogy letérjek a helyes útról. És egyszer csak futásnak kellett erednem, és nem volt időm még levegőt venni sem.

32. oldal

Ezüst P>!

Reggel mindig leültem mellé, és megpróbáltunk beszélgetni. Anya olyankor még friss volt, de sokszor nem volt mit mondanunk egymásnak. Mindketten járatlanok voltunk a haldoklás műfajában.

35. oldal

Ezüst P>!

Egyesek hisznek a babonában, hogy nyugodt ügyeletet kívánni balszerencsét hoz, és munkát jelent éjszakára. Nem kívánok neked semmit, mondják egyesek mindentudó mosollyal.

13. oldal

2 hozzászólás
SteelCurtain>!

Így hát anyával mi ketten semmit sem tudtunk a haldoklásról. Soha semmilyen haldoklást nem láttunk közelről. És ezért érthető, hogy aztán a lehető legjobbat hoztuk ki belőle. A haldoklásnak az élet részévé kellett válnia, be kellett illeszkednie a mindennapokba. A könyvek és a filmek alapján azt hinné az ember, hogy a haldoklás teljes munkaidős feladat. Az ember haldoklik, és senki semmi másra nem gondol. El az utamból, itt haldokolnak. A haldoklás tréfája azonban éppen abban rejlik, hogy az élet megy tovább. Egy haldoklás miatt a Föld nem szűnik meg forogni. A haldoklás plusz feladat, bár nagyon megterhelő és kimerítő, de nem az egyedüli. Igen, pontosan, mint az éjszakai ügyelet a kórházban. Abban az időben, amikor anya haldokolt, ösztönösen rájöttem erre, és anya haldoklását az élet magától értetődő részévé tettem, a lehető legjobban, amennyire csak tudtam. Sztereotípiát alakítottunk ki, haldoklással kapcsolatos műveletek láncolatát, amiket besoroltunk az összes többi mindennapi rutinfeladat közé. Vonatút, buszút, anya meglátogatása, nutridrink, ásványvíz, uszoda.