Sven Hassel dán

Ha káromkodásról van szó, nincs az oroszhoz fogható nyelv. Ha másért nem, hát ezért megéri elsajátítani…

Kommunista vagy náci, sarló és kalapács vagy horogkereszt – csak a külsőségekben volt különbség.

325. oldal

A gonoszság mindannyiunkban ott szunnyad, és a háború meglepően hamar felszínre tudja hozni.

És rápisiltem… – Esedezőn széttárta karját. Pisilt már valamelyikőtök villanyvezetékre?
– Gondoljátok, hogy olyan mulatságos? Majdnem szénné égtem… ő meg csak állt ott és vihogott, a bugyijával a kezében, én meg próbáltam elzárni a slagot, de sehogy se sikerült. Jézusom! Ott állt bugyi nélkül teljesen bezsongva a tyúk, én meg csak hugyálok, mint az állat, és sült virslit csinálok a farkamból!

204

Sóváran dörzsölgeti a kezét, mint a zsidó, aki egy antiszemitát készül átejteni.

A bundákat az SS foglalta le valahol, és azért került át a hadsereghez, hogy némi átalakítás után továbbküldjék őket a keleti fronton harcoló katonákhoz. Persze egy se jutott célba belőlük. A javát már Berlinben kiválogatták a feleségeiknek és a szeretőiknek a magasabb rangú tisztek, a többi pedig továbbment Lengyelországba, ahol a helyi hadvezetés osztozott a maradékon. A keleti fronton harcoló katonák közben belefagytak a lövészárokba, de kit érdekel ez?

169.-170. oldal

A háborúnak mindig két nyertese van: a legyek és a patkányok.

– Szerencséd van. Feketébb vagy, mint Albert, de ez minden.
– Egy kő volt. Egy marha nagy kő.
– Mi a fene! – csodálkozik Porta. – Iván nagyon szűkében lehet a lőszernek, ha már kővel dobálózik!

169. oldal, Az OGPU-börtön (AQUILA, 2004)

Mindenki más evett, ivott, dohányzott, beszélgetett vagy nevetett, egyszóval élt, csak én ültem ott mozdulatlanul, akár egy élettelen kődarab. De ha látszólag nem is éltem, a belső életem annál fantasztikusabb és fantasztikusabb formákat öltött.

78. oldal

Amikor a következő másodperc az utolsó lehet az életedben, akkor rengeteg időd van a gondolkodásra.

25. oldal