Susan Boyle

A felnőttek mindig azt mondogatják a gyerekeknek, hogy „botoktól, kövektől a csontom szakad, de nem bánthatnak az üres szavak”. Úgy ismételgetik, mintha védővarázsige volna. Én sosem láttam ennek az értelmét. A horzsolások, a kék foltok hamar begyógyulnak, aztán nem is emlékszünk rájuk. A gonosz társak által ütött lelki sebek viszont sokkal mélyebbre hatolnak.

48. oldal

[…] de most már nem voltam magányos: felfedeztem a könyvek társaságát

Az, hogy mindenáron magamba zárkóztam- hiszen féltem megbízni másokban- , azt jelentette ,hogy sosem ismerhettem meg a gondok megosztásából fakadó megkönnyebbülést. Ha nincsen kapcsolatod másokkal, nem bánthatnak- csakhogy nem is segíthetnek

A világ tele van olyanokkal, akik kapásból leírnak – legalább mi ne tegyük ezt saját magunkkal

A fogyatékkal élő gyermekeknek sosem volna szabad úgy érezni, hogy elkülönítik őket – akkor meglehet, hogy mindegyikőjük tökéletesen „normálissá” nőne fel, bármit is jelentsen ez a szó.

A nappali egyik karosszéke mindig is apámé volt, senki más nem ülhetett bele. Csak Jake. Apám meg-megpróbálta kikergetni, de a kandúr nem hagyta magát, ezért a végén apám a puffról nézte a tévét, miközben a macska a székében terpeszkedett.

149. oldal

A felnőttes beszédem, ami a rengeteg, anyámmal töltött idő alatt ragadt rám, sem bizonyult valami nyerőnek. Amikor azzal akartam behízelegni magam másoknál, hogy tévészereplőket utánoztam, rajtam kezdtek nevetni, nem velem. Sosem tudtam, hogyan áruljam el, ha valamit szeretnék, vagy hogyan kommunikáljak úgy, hogy attól a többiek elfogadjanak engem. Ha izgatott lettem, túl hangosan nevettem, ha szomorúság vagy düh tört rám, sírtam és hisztiztem.
A gyerekek pedig már csak olyanok, hogy nagyon hamar felismerik a gyengeséget, és az remek szórakozást nyújtott nekik, hogy engem bosszantsanak.

47. oldal

Skóciának ezt a részét Vizesvölgynek nevezik, mert többet esik, mint kellene. Néhányan úgy tartják, a következő generáció úszóhártyás lábbal jön majd világra.

9. oldal

Néha dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ember szeretné, de ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adni, mert minden kudarcból lehet tanulni. Csak később nyílik rálátásunk a lépésekre, melyeket útközben tettünk.

Eredetileg ő is tanárnak készült, de néhány kölyök eltérítette a pályáról a gyakorlati ideje alatt, amikor végigtaszigáltak az iskola folyosóján egy zongorát, és belelökték az uszoda medencéjébe. Joe akkor döntötte el, hogy a tanítás nem neki való.

27. oldal