Susan Bordo

Imádkozzunk, hogy soha ne legyen olyan „szerető” barátunk, mint VIII. Henrik!

99. oldal

[A kastélyban] ott volt a helyiség, ahol állítólag Henrik aludt, amikor Heverbe látogatott. (Állandóan magával hordott egy hatalmas lakatot, amit egy mesteremberrel mindig rárakatott a szobája ajtajára.)

337. oldal

Anna a jelek szerint olyan modorral, olyan stílussal rendelkezett, amelyet nem lehet egy bizonyos testrész használatának, egy bizonyos hajszínnek, arcberendezésnek tulajdonítani; olyan stílusa volt, aminek köszönhetően még a lapos mell is kecses, formás domborulatnak tűnhetett, még a szemölcsök is szépségpöttyökké változhattak. A stílust nem lehet meghatározni, de amikor jelen van, megváltoznak a vonzás-taszítás szabályai. A stílus megszünteti a konvenciókat és megváltoztatja a szépségről alkotott fogalmakat.

59. oldal

Az olvasókat aztán felkérték, fogalmazzák meg azt a kérdést, amit mindenképpen feltennének Annának, ha egy szeánsz során sikerülne kapcsolatba lépniük vele.
„Henrik jó volt az ágyban?”
„Tényleg voltak extra ujjak a kezeden és a lábadon?”
„Ha újra kezdhetnéd, és mindent tudnál, amit mi tudunk, ismét feleségül mennek a királyhoz?”
„Fájt a lefejezés?”

316. oldal

Vagyis ha Anna ma élne, valószínűleg „provokatív lenne, de semmiképpen sem léha”. Napközben kosztümöt viselne, de estére „a legmenőbb milánói divattervezők egyedi darabjait öltené magára”. Az Oktoberfesten „szabadon flörtölne, vonzaná magához az embereket”, de végül magukra hagyná az értetlenül pislogó férfiakat, és egyedül menne haza.

326. oldal

Anna jelentősen megváltozott, asszonyként és királynőként is fejlődött. A tudata kitágult, a jelleme magasabb szintre jutott; ahelyett, hogy egyszerű nemesasszony maradt volna, akinek a legnagyobb vágya az, hogy elégedetté tegyen másokat, megszerettesse magát az emberekkel, partnerré vált a trónon, királyné lett belőle, olyan uralkodó, aki szeretett volna a népe igazságos és szerető édesanyjává válni.

198. oldal