!

Sudár Balázs magyar

1972. május 28. (Budapest) –

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 10

Font Márta – Sudár Balázs: Honfoglalás és államalapítás (9-10. század)
Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül baba és a magyarországi bektasi dervisek
B. Szabó János – Sudár Balázs: Honfoglalás
K. Pintér Tamás – Sudár Balázs: Oszmán-török építészet Magyarországon
Sudár Balázs: A Palatics-kódex török versgyűjteményei
Sudár Balázs: A pécsi Jakováli Haszan pasa-dzsámi
Sudár Balázs: Dzsámik és mecsetek a hódolt Magyarországon
Sudár Balázs: A pécsi Idrisz baba-türbe
Sudár Balázs: Jakováli Haszan pasa dzsámija Pécsen
Csuk Ferenc – Gábor László – Horváth Zsuzsanna – Kovács-Buna József – Molnár Piroska – Szép Renáta – Baráth Zsolt – Czigány István – Hausner Gábor – Nagy Levente – Pálffy Géza – Perjés Géza – Sudár Balázs – Tóth Ferenc: 1664 – A szentgotthárdi csata

Kapcsolódó sorozatok: Magyar história · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzet és Emlékezet Osiris · Magyar történelmi emlékek - Adattárak

Szerkesztései 8

Sudár Balázs – Petkes Zsolt (szerk.): A honfoglalók viselete
Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában
Petkes Zsolt – Sudár Balázs (szerk.): Honfoglalás és megtelepedés
Petkes Zsolt – Sudár Balázs (szerk.): Hétköznapok a honfoglalás korában
Sudár Balázs (szerk.): A honfoglalók műveltsége
Sudár Balázs – Szentpéteri József – Petkes Zsolt – Lezsák Gabriella – Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet
Sudár Balázs (szerk.): Dentumoger I.
Csirkés Ferenc Péter – Csorba György – Sudár Balázs – Takács Zoltán (szerk.): Függőkert

Fordításai 35

Gyilkos könyv
Cathy Hapka: Lost – Eltűntek – Veszélyeztetett fajok
Cathy Hapka: Lost – Eltűntek – Rejtélyes személyiség
Graham Hancock: Természetfeletti
A. R. R. R. Roberts: A Nyomit
Frank Thompson: Lost – Eltűntek – Az élet jelei
Rosemary Sutcliff: A Sas
Graham Hancock – Robert Bauval: Titkos jelek
Patrick Robinson: Mindhalálig
Graham Hurley: Sötétség

Antológiák 1

Varga Szabolcs (szerk.): „Hír a dicső tettek ragyogása”

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Egy bektasi elgondolkozva, dohányozva ballagott az utcán. Szembe jött vele a janicsáraga, s haragosan rákiáltott:
– Mi dolog ez?! Nem tartod be a szent ramazáni böjtöt? Dohányzol?! – A baba csodálkozva válaszolt: – Elfelejtettem, aga…
– Mit felejtettél el?!
– Azt, hogy az utcán vagyok….

27-28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: böjt · dohányzás · ramadán
4 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Egy bektasit boriváson kapnak, s így korholják:
– Ej, ember, nem tudod talán, hogy a bor ellensége az egészségnek? Miért iszol hát?
– Tudom én, hogy ellenség, ezért akarom elpusztítani.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor
Frank_Spielmann I>!

[A budai pasa] Háza olyan közel volt a Dunához, hogy Szokollu Musztafa budai beglerbég (1566-1578) fia a palota ablakából ugrott a Dunába, ha úszni támadt kedve. Magasabb vízállás esetén, miként a birodalom fővárosában, Isztambulban a Boszporusz-parti villáknál és házaknál szokásos, a pasa és vendégei csónakjaikkal egészen a palota ajtajáig mehettek.

6. oldal

Zizzer>!

Ismert, hogy az iszlám világ azon tagjait, akiket már nem elégített ki az ortodoxia életfelfogása, s akik durva darócba öltözve a keleti városok zsibongó forgatagától távoleső csöndes rendházaikba visszahúzódva vallásos elmélkedéssel törekedtek a lelki tökéletesedésre, igénytelen ruházatukról szúfinak, az általuk létrehozott vallási-filozófiai mozgalmat pedig szúfizmusnak szokás nevezni. Az iszlám világ ezen réveteg tekintetű aszkétái más és más módon vélték elérhetőnek a végső célt, a megsemmisülést, midőn a szúfi eggyéolvad az egyedüli tökéletes Õ-vel.
Azt az utat vagy ösvényt, amelyen a szúfi elérheti végcélját az iszlám miszticizmus az arab taríka szóval jelöli. A különféle misztikus irányzatokat, amelyeket Európában csak közönségesen dervisrendnek nevezünk, „a szúfit az Istenhez eljuttató út” arab nevérõl az oszmánli törökök taríkatnak nevezték.

13. oldal

SteelCurtain>!

A XIX. században az Oszmán Birodalomban is más szelek kezdtek fújni. A változások természetesen a hadseregben kezdődtek, hiszen a sorozatos vereségek ráébresztették a vezetőket a birodalom hadászati elmaradottságára. A reform részeként 1826-ban feloszlatták az utolsó évszázadban teljesen elzüllött janicsárságot. Velük buktak a bektasik is: a rendet megszüntették, kolostoraikat lerombolták, vagy az állam iránt lojálisabbnak mutatkozó naksibendi derviseknek adták.
A rend természetesen tovább élt, csupán társadalmi és politikai befolyása csökkent hatalmas pártfogója elvesztésével. A csapás elsősorban a janicsárokkal szoros kapcsolatban álló babagán ágat érintette, a türkmen bektasikat jóval kevésbé rázta meg. A babák azonban hamarosan visszaszerezték politikai befolyásukat. A szabadgondolkodásra mindig is hajlamos bektasik kapcsolatokat építettek ki a francia szabadkőművesekkel, aktív szerepük volt a török páholyok létrehozásában. A jövő Törökországa pedig ezekben érlelődött, innen csírázott ki az ifjú oszmán mozgalom, amely 1908-ban átvette a hatalmat, s alkotmányt adott ki. Később e páholyokat látogatták az ifjú törökök – köztük Kemál Atatürk – is. A felszabadító háború (1919-1923) kezdetén Atatürk személyesen kereste fel a bektasi rend vezetőjét, Dzsemálettin Cselebit, hogy támogatását kérje. Ennek ellenére, 1925-ben a többivel együtt a bektasi rendet is feloszlatta. A bektasik azonban ezt is túlélték, s gyakorlatilag – a korábbinál jóval titkosabb formában – máig léteznek. Természetesen az emigránsok nyíltan folytathatják vallásgyakorlataikat Ausztráliában, vagy a detroiti kolostorban.

SteelCurtain>!

A bektasi rend az egyik legzárkózottabb török dervisrend. Összejöveteleiket éjszaka, „zárt ajtók mögött” rendezik, őrök (bekcsi) vigyáznak, nehogy illetéktelen személy léphessen közéjük. Viselkedésük már csak azért is érdekes, mert a többi rend nyilvánosan végezte gyakorlatait. Még ha kolostorban éltek is, a kíváncsiak beléphettek és megnézhették szertartásaikat. Így volt ez a keringő derviseknél (mevlevi), nem is beszélve a rufáíkról, akik kifejezetten látványos gyakorlatokat végeztek, például izzó vasat csókolgattak, vagy mérges kígyó fejét harapták le. A bektasik különcségét csak fokozta, hogy a nőket egyenrangúnak tekintették. Férfiak és nők együtt, zárt ajtók mögött, éjszaka… Nem csoda, ha a kortársak képzelete megindult. A bektasikat folyamatosan vádolták, orgiák szervezésével, szodómiával, hitetlenséggel.

SteelCurtain>!

Egy ortodox muzulmán rá akart venni egy bektasit a helyes imádkozásra:
– Barátom, ha rendesen imádkozol, öt lirát fizetek neked naponta! – a bektasinak tetszett az ajánlat, s ezért minden nap rendesen imádkozott, majd felvette a neki járó pénzt. Egy nap azonban a buzgó vallásos ember észrevette, hogy dervisünk nem végzi el az ima előtt kötelező rituális mosakodást:
– Barátom, miért nem mosakszol ima előtt?
– Uram, te „vizes imáról” beszélsz. Az tíz lirába kerül.

1 hozzászólás
SteelCurtain>!

Természetesen a bektasik nem utasítják el az iszlámot, sőt magukat jó muzulmánnak tekintik. Csupán a vallási előírásokat nem hajlandók betartani, amelyeket amúgy sem a Próféta hozott, hanem azok az Omajjád kalifák, akik Alit és az imámokat üldözték, meggyilkolták. A bektasik tehát imádkoznak, de a maguk módján. A leborulást (rekát) kevésnek tartják, szerintük sokkal fontosabb Isten nevének gyakori említése, a zikr. Ezt pedig közösen, gyakran énekelve végzik. Böjtölnek is, csak némiképp más értelmezésben, mint a szunniták.

1 hozzászólás
Zizzer>!

A misztikusok az igazságot – Istent – nem kívül, a külvilágban, hanem belül, önmagukban keresik. Lemondanak a világi javakról, feladják vágyaikat, akaratukat. Mindannak, ami a világhoz, e hús-vér létezéshez köti az embert, összefoglaló neve a nefesz. A feladat – vagy inkább lehetőség – nem más, mint ennek a nefesznek a megzabolázása: „Aki lelke démonát (nefesz) legyőzi, a hit Bölcs Salamonja lesz.” – tartja egy népszerű dervis-ének.

20. oldal