Su-La-Ce magyar

Nyáridőben, domboldalon ülj meg jó soká, s keresd az égen, merre száll a gólyamadár. Miután meglelted, kövesd szárnyalását, s lesd meg mikor engedi el a magasban piszkát. S ha jól megfigyelted, miként hull alá keringve, szállva, forogva, szél hátán lebegve, majd újból alázuhanva, s minként robban e tánc közben semmivé… És miután meglátod, hogy piciny darabjai, melyek nem égtek el a sűrű légben, úgy hullanak majd előtted a gyenge, zöld fűszálra, hogy az meg sem hajlik alattuk, akkor fölfedted magadnak a létezés titkát. S ha ezt kilested, hidd el, könnyebb lesz az élet és könnyebb lesz a halál.

Érdemes hívek! Az egyetlen tökéletes dolog tehát a világon: a nemtudásotok. Bármit tesztek, tehetnétek jobban is. Bármit tudtok, tudhatnátok jobban is. Amit viszont nem tudtok, azt hibátlanul nem tudjátok. Vagyis tökéletes a nemtudásotok! De azért ne bízzátok el magatokat, tanítványok! A nemtudásban különbet, mint ti vagytok, akárhol találok!

Csak a kis emberek lehetnek önteltek. Magukra figyelnek, csak magukat lesik a mérhetetlen tájban.

9. oldal

– Mondd, remete! Miért végzel idős korodra ennyi nehéz munkát? – kérdezte aztán.
– Mert itt vagyok – felelte az öreg kurtán.
– És miért a tűző napon dolgozol? – kérdezte megint az apát.
– Mert a nap is itt van – szólt a remete, s tette tovább a dolgát.

72. oldal

[…] a nő egyértelműen teremtő és fenntartó szereplő. Az a célja, hogy családot teremtsen, világra hozza, óvja és felnevelje a legifjabbakat, a jövő nemzedékét. Ez éppen eléggé konkrét, és az életét csaknem teljes mértékben kitöltő feladat. Fizikai erőt, lelket és szellemet próbáló munka, ez az egyetlen emberi tevékenység, ami nem hiábavaló.

109. oldal

Sok munkával sok pénzt keresni a bolond is tud, apát! Nem kell hozzá tudomány! Ráadásul a sok pénz nem gondtalanságot jelent, hanem sok gondot inkább. Ne sok pénzed legyen, hanem elég. Ne sok időd legyen, hanem elég. Ne sokat dolgozz, hanem eleget, ne sokat elmélkedj, hanem eleget.

Mindenütt hallatszik a tenger, mindenütt szólanak a lombok.
Mindenütt serényebb az ember, mindenütt harsognak a dolgok.

44. beszélgetés

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek az apáthoz.

– Mondd, apát! Milyen módon lelhető föl a jelenségek világában az igazság? Miről ismerünk rá?

Lin-csi, mielőtt válaszolt volna, elgondolkozott. Vajon mit állít erről a Tanítás? Nem emlékezett rá. Ahol viszont nincs kinyilvánított útmutatás, ott szabad a vásár.

– Hívek! – fogott hát bele Lin-csi apát. – Én az igazságról általában azt gondolom, hogy nem létezik. De ez nem olyan nagy kár, mint sokan gondolják.

A szerzetesek zúgolódtak, de Lin-csi mondta tovább.

– Nincs igazság a jelenségek világában. Egyedül a törvény adhat eligazítást, de a törvény nem tudhatja, mi az igazság. Az igazságra lehetetlen rálelni, s úgy foglalni szavakba, hogy törvény nélkül is védeni tudja magát. Ahányszor próbálod, annyiféle lesz az igazság. A törvény, bár otromba, durva, egyértelmű és örökkévaló. Az igazság tünékeny, változó. Elröppen, mint egy szépséges madár. Nincs sehol lakása.

– Elröppen, mint egy szépséges madár? – kérdezte ámulva az egyik szerzetes. – Hová?

– Ez a madár a mesékben lelhető föl odaát. De ne csalogassátok, a jelenségek világában, ideát, úgysem használható semmire az igazság. Mert tudjátok meg, híveim, nem az igazság határozza meg a jelenségek viszonyát! – modta még az apát, s befejezte tanítását. Már csaknem elérte a csarnok kijáratát, amikor utána szólt az egyik tanítvány.

– Mester! Mit tehetünk a jelenségek világában igazság híján?

– Tartózkodjatok az ítéletektől, de mindenekelőtt kerüljétek a viszályt! – vágta rá kurtán, csaknem dühösen Lin-csi, aztán még egy pillanatra megállt. – De próbálkozzatok más megoldással is! Mert nem biztos, hogy ez a követendő tanács. Ennél egy kicsit bonyolultabb a világ – szólt végül az apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

27. beszélgetés

Huo-to parti kolostorában Lin-csi apát egy reggel igen rosszkedvűen ébredt.
– Hívek! Ma bal lábbal keltem, nyűgös vagyok, mogorva. Jobb, ha ma nem vagytok kíváncsiak rám. Elmarad a reggeli beszélgetés- szólt a szerzeteseihez a csarnokban, s már sarkon fordult volna, amikor a kapus vándorszerzetesek érkezését jelentett.
– Látom, tiszteletre méltó hívek, hogy nagy buzgóság vezérli vándorlásotok! – szólította meg a csarnokban felsorakozott híveket Lin-csi. – Látom az ábrázatotokon! Áruljátok el, mit akartok?
– A Tanítást akarjuk, Mester – felelték tisztelettudóan a szerzetesek. – Hasztalan vándoroltunk eddig, most a te kezedből várjuk Buddha tanítását.
– Bezörgettek ide, akár egy szatócsüzletbe, és Buddha tanítását kéritek?! Hát tőlem ne várjátok, híveim! Én nem szolgálom föl nektek. Buddha tanítása mély, és olykor homályos, kifürkészhetetlen. Nem nektek való. Ti csak szaladgáljatok körbe a világban, cipeljétek trágyával teli testetek egyik kolostortól a másikig, mint eddig. Sóhajtsátok el szentséges kérésetek minden apátnak, és tartsátok a markotok, mint eddig. „A Tanítást akarjuk! A Tanítást! A Tanítást! ” Hát nem veszitek észre, rühes szalmakutyák, hogy most is éppen Buddha tanításán tapostok piszkos lábatokkal? Nincs tanítás, mely megragadható lenne ily henye tapogatózással. Nincs tanítás, melyet kifelé kereskedve fellelhet az ember. Lúdtalpas, hibbant csavargók! Tőlem ne várjatok semmit! – rontott Lin-csi a meghökkent szerzetesekre, majd amikor kifújta magát, váratlanul így fordult hozzájuk.
– Ha akartok, továbbálltok, ha akartok maradtok. Minden buddhák titokzatos anyaga mégiscsak ti vagytok. Tanítást kolduló konok elmék, szélfútta gyönge lelkek! – szólt, s ezzel magunkra hagyta a vándorszerzeteseket. Lassan, bizonytalanul lépkedett cellája felé, amikor eszébe jutott a régi strófa:
Örökkön nyugtalan a tenger,
örökkön zúgnak a lombok.
Örökkön háborog az ember,
örökkön kicsik a dolgok.
Ez megnyugtatta Lin-csi apátot. Legyintett egyet, megkönnyebbült. „Örökkön kicsik a dolgok.” Elmosolyodott.

57. beszélgetés

– Mit tegyek hát, Mester? – kérdezte az ifjú szinte rémülten.
– Mit tudom én! Egyelőre kapsz egy cellát, aztán sokáig ne is lássalak! Ez a két jó pofon most már a tiéd.