Stephen Hunter amerikai

Egy mesterlövész társaságában vagyunk.

(első mondat)

A MCALESTER Állami Büntetés-végrehajtási Intézetben mindössze három embernek volt nagyobb, mint Lamar Pye-nak, de azok mindhárman feketék voltak, s következésképp – Lamar nézete szerint – emberszámba nemigen vehetők.

(első mondat)

A hazugságoknak készen kell lenniük, mert ha feszült helyzetben valaki rögtönözni kezd, előbb-utóbb olyan ellentmondásba keveredik, hogy egy féleszű is rájön a turpisságra.

223. oldal

A gondolkodás a tökéletesség nagy ellensége.

232. oldal

Nem bírta a lógó melleket. A feszes, izmos kebleket szerette, amelyek táncolnak, mikor a nő fut, de nem klaffognak.

17. oldal

Ha valaki elkezdi nézegetni az óráját, abból nem sül ki semmi jó.

157. oldal

A festők között ugyan akadnak heves vérmésékletű és nehezen beilleszkedő emberek, de a haragjuk általában önmaguk ellen irányul. Gondoljunk csak Van Gogh fülére.

237. oldal

Az ember ott ül, a tetováló meg csak szurkálja, szurkálja, szurkálja, minden alkalommal egy kis pöttynyi festéket juttatva a bőr alá, hogy aztán valami visszataszító képi közhely-kerekedjék ki belőle.

242. oldal

Mentek keresztül a mezőn. Peed úgy érezte magát, mintha egy nagy biliárdasztalon mászó hangya volna.

88. oldal

– Peter, – kérdezte egyszer Megan – tudod, hogy te vagy az egyetlen ember, akinek az a rémálom, ha NEM robban fel a bomba?