!

Stephen Crane amerikai

1871. november 1. (Newark, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok) – 1900. június 5. (Badenweiler, Németország)

Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 2 film

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 5

Stephen Crane: The Red Badge of Courage
Stephen Crane: A bátorság vörös kokárdája
Stephen Crane: Maggie, az utcalány
Stephen Crane: The Red Badge Of Courage (Penguin Readers)
Stephen Crane: The Open Boat

Illusztrálásai 2

Bill Slavicsek; Bill Smith; Michael Allen Horne: Han Solo and the Corporate Sector
Bill Slavicsek – Curtis Smith: The Star Wars Sourcebook

Antológiák 7

Géher István – Mesterházi Márton (szerk.): Vadnyugat
Adamik Lajos (szerk.): Szívlakoma
Géher István (szerk.): Lélekvesztőn
Kormos István – Vajda Miklós (szerk.): Észak-amerikai költők antológiája
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Great American Stories
Jennifer Bassett (szerk.): The Kiss (Oxford Bookworms)

Népszerű idézetek

Kecsüszo_geiko>!

A pusztában

A pusztában
Láttam egy lényt, pucér volt, vad,
Ahogy a földön guggolt,
Kezében tartotta szívét
És ette.
Szóltam: „Ízlik, barátom?”
„Keserű – felelte –, keserű.
De épp azért szeretem,
Mert keserű,
És mert a szívem.”

Ferencz Győző fordítása

75. oldal · Stephen Crane

Adamik Lajos (szerk.): Szívlakoma A groteszk költészet gyöngyszemeiből

Carmilla >!

A hideg jó darabig kapaszkodott a földbe, aztán fölszállt a köddel, s pihenő hadsereget hagyott a dombokon szanaszét.

(első mondat)

Carmilla >!

    A fák csöndesen rákezdtek az alkony himnuszára. A nap lehanyatlott, és már csak ferde bronzsugarai hatoltak át az erdőn. A bogarak egy időre elhallgattak, mintha csápjaikat összetéve áhítatosan várták volna a himnusz végét.

71. oldal (Zrínyi, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: alkonyat
Carmilla >!

Akit köztisztelet övez, s a hasa tele, annak nincs mit ágálnia a világegyetem vagy éppen az emberi társadalom apróbb bajai ellen. Hadd rázzák az öklüket, akiken a szerencse kiadott – a többi heverhet a hűvösön.

122. oldal (Zrínyi, 1987)

Carmilla >!

Peza büszke is volt, meg szégyenkezett is, hogy ő nem közülük való, ezek közül a buta parasztok közül, akik világszerte mindenütt hatalmasságokat tartottak meg trónusukon, államférfiakat tettek híressé, tábornokoknak szereztek maradandó győzelmeket, s mindezt tudatlanul, közönyösen, vagy együgyű gyűlölködéssel, miközben karjuk erejével megmozgatták a földet, s felöklelték egymást Isten, a király vagy az értéktőzsde nevében; ezek közül a halhatatlan, álmodozó, reménytelen szamarak közül, akik feladják józan eszüket, hogy egy csillogó bábut védelmezzenek, s azért győzködnek valami játékbabát, hogy tegye az életüket erszényébe.

363-364. oldal, A halál és a gyerek (Zrínyi, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: paraszt
Cheril>!

He now thought that he wished he was dead. He believed he envied those men whose bodies lay srewn over the grass of the fields and on the fallen leaves of the forest.

Cheril>!

The haste of the column to reach the battle seemed to the forlorn young man to be something much finer than stout fighting.

Carmilla >!

(…) Henry úgy érezte, szívesen elsétálna egy darabig a hulla körül, és csak nézné – hisz az élők végső reménye, hogy a holtak szeméből olvassák ki a Választ.

35. oldal (Zrínyi, 1987)

Cheril>!

He stalked like the specter of a soldier, his eyes burning with the power of a stare into the unknown.

Carmilla >!

(…) De az is meglehet, hogy vannak emberek, akiket a békeidő jelentéktelenségre kárhoztat, s csak háborúban fénylenek fel jó tulajdonságaik.

21. oldal (Zrínyi, 1987)