Stefano Bordiglioni olasz

– Mama, hol voltam, mielőtt megszülettem?
– Egy csillagon, kicsim.
– És mit csináltam ott a csillagon?
– Vártál.
– Mire vártam?
– Arra, hogy apa és én elmenjünk érted. Arra vártál, hogy megszülessél.

– És hogy tudtam lejönni a csillagról?
– Nagyon könnyen, kicsikém. Apa és én annyira szerettünk téged, hogy a szeretetünkből olyan hosszú létrát építettünk, amely egészen az égig ért. Így aztán szépen lejöhettél rajta.

Eleje

– Akkor mi lesz, mama, ha te előbb meghalsz, mint én?
– Akkor visszamegyek az én csillagomra, és ott foglak várni. Türelemmel, szeretettel figyelem majd, ahogy felnősz. Látlak majd felnőtt férfiként, és nagyon fogok örülni a kicsinyeidnek. A csillagomról végigkísérem az öregségedet is.

És amikor majd megöregszel, elfáradsz, és elégedett leszel az életeddel, te is csillagporrá változol. Akkor majd átmegyek hozzád, és meglátogatlak a te csillagodon. Újból mama és fia leszünk: ki tudja, én talán egy gyönyörű hal-mama, te pedig egy csodálatos aranyhalacska.

Vége.

Rózsaszín a tenger, rózsaszín az út,
rózsaszín a nagymama, rózsaszín a kút,
rózsaszín őszutó, rózsaszín a nyár,
rózsaszín a zeller és rózsaszín a vár,
rózsaszín a nadrágom, rózsaszín az ingem,
rózsaszínű e világon alighanem minden.

68. oldal

– …gyere ide!
– Ide? Milyen értelemben? – kérdezte töprengve a kislány – Minden viszonylagos: az én szempontomból az „itt” ott van, ahol most vagyok, tehát a „gyere ide” kifejezés nem bizonyulna helytállónak. Ez esetben helyesebb volna azt mondani: „maradj itt”. Ha viszont az „itt”-tel egy hozzád közele helyet akarunk meghatározni…

Professzor Piroska

Én csak hallgattam, csöndben figyeltem, merre fordulnak a dolgok: tudom, ez nem sok, de a nézelődéshez értek a legjobban.

11. oldal

-Tanár néni, kimehetek a mosdóba?
– Persze, hogy kimehetsz. […]
Francesco megköszönte, aztán leült; esze ágában sem volt, hogy kimenjen. A helyettes tanerő nyilván azt hitte, hogy a gyerek nem értette.
– Francesco, azt mondtam, kimehetsz a mosdóba. Miért nem mész?
– De most nem kell!- kiáltott fel vigyorogva.- Minek menjek ki? Csak akartam tudni kimehetek-e. Ha kell, majd kimegyek.

Aztán meg egy rózsaszínbe öltözött farkas még hagyján. De hogy frakkhoz szandált viseljen, az már több a soknál!

70. oldal