

Stanisław Lem lengyel
1921. szeptember 12. (Lwów, Lengyelország) – 2006. március 27. (Krakkó, Lengyelország)
Nem | férfi |
---|---|
Honlap | lem.pl |
Képek 6
Könyvei 49
Kapcsolódó sorozatok: Ijon Tichy angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek · Kozmosz Fantasztikus Könyvek · Mérleg Európa · Fekete Könyvek Európa · Fehér Holló Könyvek Magvető · Univerzum Könyvtár Kossuth · Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma Szukits · Magvető Remekírók · Penguin Modern Classics Penguin angol · 50 Modern Penguin angol
Antológiák 15
Róla szóló könyvek 1
Népszerű alkotóértékelések
Népszerű idézetek





Most szépen eloltjuk a villanyt, reggelig nincs semmi gondunk, reggel majd keresünk újabbakat, ha kedvünk lesz hozzá.
117. oldal - A monstrumok (Magvető, 2004)




Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:
Kapj karodba kaffér! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!
184. oldal, Kiberiáda





Célbenőkör hédereg,
Mácsul gondorásznak.
Hibra gindő… Léderek
Szunnya ferte nyászlag.
182. oldal, Az Elektrubadúr




Köztudott, hogy a kiadók semmitől sem félnek jobban, mint könyvek kiadásától, hisz ezen a területen korlátlanul érvényesül az úgynevezett Lem-törvény (senki nem olvas; ha olvas, nem érti; ha érti, nyomban elfelejti); mindenki időhiánnyal küzd, túl sok a könyv, a reklám abszolút tökélyre emelkedett.
122. oldal, Az emberiség egy perce - Pillanatfelvétel




A Kozmosz ugyanis hitelre létezik. Minden csillaghalmazával és galaxisával egyetlen gigászi adósság, kötelezvény, jelzálog, melyet végül vissza kell fizetni. A Világegyetem illegális kölcsön, anyag-energia-adósság, látszólagos aktívuma csupasz „T a r t o z i k”. Így hát a Kozmosz, lévén Törvénytelen Kilengés, egy szép napon eloszlik, mint a szappanbuborék.
110. oldal, Tizennyolcadik utazás




Elindulunk a Kozmoszba, mindenre felkészülve – magányosságra, harcra, szenvedésre, halálra. Szerénységből nem mondjuk ki hangosan, de remek fiúknak tartjuk magunkat. Aztán beugrik valami meglepetés, és rögtön kiderül, hogy a fene nagy elszántság csak póz volt. Nem a Kozmoszt akarjuk mi meghódítani, öregem, csak a Földet akarjuk kiterjeszteni a mindenség határáig. Az egyik bolygó legyen sivatag, mint a Szahara, a másik jeges, mint a sarkvidék, vagy trópusi, mint a brazíliai dzsungel. Nemes lelkűek és humánusak vagyunk, nem akarunk más fajokat leigázni, csak átadni nekik az értékeinket, és cserébe átvenni az övéiket. Mert mi vagyunk a szent Kapcsolat lovagjai! Hát ez is hazugság. Nem keresünk mi mást, csak embereket. Nyavalyát kellenek nekünk másfajta világok. Tükröket akarunk! Mihez kezdenénk másfajta világokkal? Elég nekünk a magunké, az is a torkunkon akadt. Saját eszményített képünket keressük: az egyik bolygón legyen a miénknél fejlettebb civilizáció, a másikon a mi primitív múltunk hasonmása. Csakhogy a tükörből olyasmi néz vissza, amit nem fogadunk el, amit kikérünk magunknak. Pedig nem csak hamvas erényeket hoztunk magunkkal a Földről, nem az Ember hősi szobrát pakoltuk az űrhajóba!