Spielmann magyar

A csúnyaság előnye a szépséggel szemben az, hogy a csúnyaság nem múlik el.

6. fejezet

(2) Eszter író, ebből él, ez a hivatása. Naphosszat nem létező személyek járnak a fejében, és azt hiszi, jól ismeri őket, tudja, mikor mit csináltak vagy nem csináltak, gondoltak, ettek, ittak, stb., mást ezért diliházba csuknának. Neki kinyomtatják a képzelgéseit, és elolvassák. Kedvenc írói álneve az Eszti Kornél, amit ő nagyon viccesnek tart, de rajta kívül senki más. Egyszer viszont föllázadtak a szereplői, egy fiú és egy lány, kimásztak a füzetből, és beköltöztek a Józsefvárosba. Mikor rájöttek, hogy mégiscsak jobban jártak volna, ha megmaradnak Eszter regényében, bánatukban a villamos elé ugrottak. A Kálvin térről napokig mosták a tintát.

Sém nagyszerű, szinte természetfeletti képességgel rendelkezett: látni tudta, ami az orra előtt van.

4. fejezet

Alapvetően az élet átmeneti állapot.

8

Később aztán önmagam is megértettem, micsoda kéj van a fájdalomban. Veszélyes, mint a tűz: akármikor eléghetünk benne, de közben élvezzük a melegét.

6

Mi Hélène-nel, különösen a fiatalabb éveinkben, gyakran vesztünk össze, sértődtünk meg egymásra, nem múlt el hónap, hogy nem mondtuk volna ki a bűvös szót: „válás“, egyszer még meg is ütöttem, mire ő teljes erőből tökön rúgott. Büszke voltam rá, ettől a tökönrúgástól jöttem rá, mennyire szeretem. A könnyem kicsordult fájdalmamban és szerelmemben. A földön fekve nyögtem: imádlak, bébi! Aztán egész éjjel ápolt anyás, feleséges szeretettel. Jó házasság volt a miénk. Másként nem bírtuk volna 40 évig.

14

– Nos, számomra minden kétséget kizáróan kétértelmű ez az egyértelműség, […]

2. fejezet

(4) Eszter kedvenc szava: szó. Les mots, mondogatja, the words, die Worten. A szavak szerelmese: ha egy jó szóra vagy szószerkezetere talál, akkor unásig ismételgeti magában, ízlelgeti, forgatja a szájában. Eszter szeretői joggal lehetnek féltékenyekre ezekre a szavakra, az ő nyelvüket nem forgatja ilyen élvezettel a szájában, vagy máshol, nyelvében él az Eszter, szavakkal szeretkezik minden nap, a lehető legspontánabb helyzetekben, a negyvenkilences villamosra várva, zuhanynál a tusfürdő-gélt a kezébe fröccsintve, könyvtárban a polc előtt, szex közben (dupla élvezet!), a régi matektanárja temetésén röhögését magába fojtva, vagy mondjuk egy buta kis dalt dúdolva a főúton, sálálá. Eszter kedvenc szava olyan, mint az élet: mindig változik, biztosat nem lehet róla tudni.

4

„–…és igazából nincs is folytonosság a világban. Egyszer csak mind meghalunk, akik ma élünk, és csupa olyan ember fog élni a Földön, akik nem mi vagyunk. Shakespeare kora ma már teljesen a múlté. Viszont az ő anyaguk most is él, a régen élt embereké, és ki tudja, talán bennünk ott van néhány molekulája mondjuk Homérosznak. Nem kibaszott izgalmas ez? […]"

12

A Mari csak egy ötszázast dobott a perselybe. Ne mondd! Dehogynem, saját szememmel láttam. Én mindig kétezret dobok. A Bibliában is így áll. Jézus mondá, ne dobj kétezernél kevesebbet a perselybe, főleg a szülinapomon.

Negyedik fejezet