Sóvágó Katalin

Ka-taszt-ró-fa.

Csak a Bridget Jones naplója 1-2-t olvastam, de az alapján nagyon rossz képem alakult ki róla.
Így, ilyen szlenggel ember fia nem beszél. A könyv tele van fordítási hibákkal, méghozzá nem is kicsikkel. Két – kb. egy oldalas – részt vetettem össze az eredetivel, az újévi fogadalmakat és január 15-ét. És mindkettőben volt egy-egy kapitális baromság. Pedig szuper jó lett volna tanításhoz…

New Year's Resolutions / Újévi elhatározások
I WILL
Purge flat of all extraneous matter
Mit fogok?
Kiszikkasztani magamból minden salakanyagot.

Nem mindegy, hogy a flat lakás vagy lapos… Tehát nem laposra tisztítani [mit is?] még ha hiányozna a tárgy, akkor sem így van a szerkezete, az of mindenképp rossz ott. Hanem: purge something of something else, azaz megszabadítani valamit valamitől.

—–

Sunday 15 January / Január 15., vasárnap
"'Look, Jones. I'm really sorry. I think I'm going to have give tonight a miss. […]'
Cannot believe it. Am stood up. Entire waste of whole day's bloody effort and hydroelectric body-generated power."
– Figyelj, Jones, tényleg sajnálom, de azt hiszem, ki kell hagynom a mai estét. […]
Ezt nem bírom elhinni. Kővé meredtem. Egész napi rohadt szorgoskodás és testileg gerjesztett vízienergia ment pocsékba!

Oké, én sem ismertem ezt a phrasal verb-öt eddig, de legalább odáig eljutottam, hogy ezt nem lehet szó szerint fordítani, és felcsaptam a szótárat. (to stand sb up: to intentionally fail to meet someone when you said you would, especially someone you were starting to have a romantic relationship with)

Azóta is nézem a könyveket, amiket veszek, hogy még véletlenül se…

Kár, hogy nullát nem lehet adni. Valamiért betegesen vonzódik a nem létező igekötős igékhez, így születhetett meg a meggratulál, lebaltáz (nem, nem az elbaltáz, hanem a leszid helyett) és a megaludhat (a sima alszik helyett), a szájam pedig a legrosszabb rémálmaimban jöjjön elő.

Én az Elakadó lélegzet című könyvben találkoztam a munkájával, és azt kell, hogy mondjam, egészen silány mind a fordítás, mind a fogalmazás. A Bridget Jones naplóját ugyan több, mint tíz éve fordította, de úgy tűnik, azóta sem fejlődött sokat. Az Elakadó lélegzet egy nagyon különleges könyv, de a fordító nagyon felbosszantott.

Ami engem nagyon irritált, hogy mintha nem lett volna hajlandó szinonimákat használni. Ha egyszer egy szóra kitalált egy magyar változatot, akkor azt mindörökre ugyanarra fordította. Így történhetett, hogy Emma fejezeteken át hallgatott egy bandát, letöltött egy bandát az iPodjára, méghozzá azt a bandát, amit Evan mutatott neki, és azt a bandát, amit egyébként már ő is ismert régről… Nem együttest, zenét, számot, vagy albumot, hanem minden áldott alkalommal csakis a bandát. És ez csak egy példa volt a sok közül.

Máskor úgy éreztem, hogy volt egy kérdés, de a válasz mintha nem is erre érkezett volna…
"Gyerünk vissza hozzám!
De mennyire – helyeselt mögöttem Evan."
Csak nekem tűnik úgy, hogy ide jobban illett volna az OK, rendben, induljunk, vagy bármi más, de ez a „de mennyire” nagyon fura?

Valószínűleg az összecsapott munka eredménye, de több helyen nem stimmelt a ragozás, vagy mintha nem fejeződött volna be rendesen egy-egy mondat.
„Akkor viszlát este a meccs.”
„Keresek neked valami jót, amit hallgathass.”

És végül jöjjenek a furcsa szavak. Léteznek, ez tény, de nem tudom, hogy a kedves fordítón kívül találkozott-e már valaki ezekkel… Pl. „báván lebaktattam”, „hűdötten álltam”.

Mindent összevetve nekem nagy csalódás volt a fordítás, pedig maga a könyv nagyon tetszett. Szerencsére valamilyen rejtélyes okból a második részt már nem ő fordította, remélem, jobban sikerült! :)

Csak annyit mondok: rózsaszín műanyag jégkocka (Kedves Halottak!, Ciceró)

Lassan két és fél napja szenvedek Steve Berry: Az elveszett parancsával, de egyszerűen nem bírom, ki kell adnom magamból a dolgot (hátha segít a haladásban…)!

Eleinte azt hittem, velem van a baj, meg azzal, hogy nem sorba olvasom a sorozatot, de rájöttem, ezeknek semmi köze ehhez. Szimplán sz*r a fordítás. Teli van szlenggel, értelmetlen mondatokkal, szóismétlésekkel, helyesírási hibával (ami mondjuk, lehet az e-book átka, bár ki tudja…), stb. Könyörgöm, kultúremberekkel van megáldva a történet (legalábbis a nagy részük az), ráadásul meglett korúak, akik biztosan nem így beszélnek, ahogy a fordító a szájukba adta!

Kíváncsi vagyok, hogy lett belőle „fordító”, merthogy fordítani nem tud az 100%. Az angoltudását is megkérdőjelezem, mindenesetre az nagyobb szégyen, hogy magyarul még annyira se tud. A kiadók meg szégyelljék magukat, hogy a minőségi fordítókat ilyen senkiháziakra cserélik, csak azért, mert spórolni akarnak… Aztán ne csodálkozzanak azon, ha csődbe mennek!

Ezek után baromira nem vagyok kíváncsi azokra a könyvekre, amiket ő „fordított”. A legszomorúbb, elég sok olyan kötet van a várólistámon, amihez köze van, de nincs az a pénz, hogy végigszenvedjem őket magyarul! Így hát marad az eredeti (ami talán nem is baj! :-)).

Akik még nem ismerik a munkásságát, ne is nagyon igyekezzenek megismerni. Garantált az unalom, a hajtépés és a szitkozódás!

Nem érdemel csillagot.

Ui.: Most látom, hogy A lány a múltbólt is ő ültette át magyarra, amit még tavaly olvastam. Visszagondolva, abban is elég sok furcsaság volt/van.

Rémesen sok a szleng (amit szerintem senki nem használ így, vagy csak én nem hallottam) a fordításban, nagyon sok lélekjelenlét kell hozzá, hogy ne dobjam el a könyvet.

Csak hogy három okot említsek: Fangirl, Bridget Jones naplója, Kedves halottak!

Nem áll szándekomban lehúzni senkit, de azért azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a fordítás, amit a Kedves Halottakhoz produkált elég gyengére sikeredett. Néha alig értettem a helyzetet vagy a mondatot, úgy kellett kisilabizálni, mert egyik értelmetlen szó jött a másik után és valószínűleg ezért nem szerettem a könyvet sem, pedig én próbáltam, de tényleg. Nem vagyok benne biztos, hogy a szleng miatt van-e, mert az eredetit nem olvastam. Viszont ahogy az előttem már értékelők véleményét elnézem, nem csak nekem tűnt fel ez a borzalmas fordítás, amit életemben nem tapasztaltam még. Valahogy úgy kiakadtam miatta, hogy már tovább sem akartam olvasni a könyvet, mert egyszerűen egy fontos mondatot annyira értelmetlenül megfogalmazni képtelenség… Habár úgy látszik mégis sikerült.
Lehetseges, hogy tényleg csak a könyvek típusával van a baj és „nem fekszik” neki a YA de ha ezt tudják vagy ő érzi esetleg akkor nem ártana mondjuk a jövőben elkerülni az olyan könyveket.

Nem fogom csillagozni…mert nem. De drága Katalin, miért, ó miért nem járt utána, hogy a fordított műben hivatkozott könyv milyen címen jelent meg itthon?
FYI: az A „lesz*rom” rafinált művészetében, Bukowski első könyvéről beszélnek, ami magyarul Posta címen jelent meg, a könyvben meg képes volt Postahivatalként írni… sorry, ez nekem nagyon fáj.
FYI2: a magyar szerkesztőt ugyanezért szintén….áh, hagyjuk is mit tennék

Lestat ❤