!

Sota Rusztaveli grúz

Shot'ha Rust'haveli

1160 és 1165 között – 1220 után

Teljes névშოთა რუსთაველი
NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Sota_Rusztaveli

Képek 3

Könyvei 3

Sota Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag
Sota Rusztaveli: Tariel, a párducbőrös lovag
Shot'ha Rust'haveli: Man in the Panther's Skin

Antológiák 3

Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Látják: parton, lovon ülve sír egy idegen lovag:
hősi arc, nem közönséges, teste oroszlán-alak,
éjszín ménje szerszámára fénylő gyöngyök hullanak.
Lám, a rózsát dér borítja – szívét élő könnypatak.

Testén, tarka öltözékül, nagy tigrisbőr-köpenyt hordott,
ugyaníly prém a turbánja, mely a bús fejjel lehajlott
és kezében vaskos-nyelü idegen korbácsot tartott:
látván őt, az arab hadban kiváncsiság láza bolygott.

A szomorú daliához rabot küldtek követségbe,
de nem csillan fel nézése, sír a szakadék-szegélyre,
arcán ömlik kristály-zápor borostyánszín vizesése:
a rózsa nem nyitja kelyhét; kérdik, nem fakad beszédre.

20. oldal, Az arab király találkozása a tigrisbőrös lovaggal

3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Szigorú lett: "Hadd sírásod, inkább szívlelj jótanácsot:
Arábia úrnője vagy, velem őrzöd az országot,
ne pityergő kisgyerek légy – mindent tőled várnak, látod!
Ugy igazgass, ahogy kivánsz önmagadnak igazságot.

Száraz fűre és rózsára egyformán száll a Nap fénye:
folyvást adakozva gondolj a gazdagra és szegényre,
gyűlölködőt megszelidít gyűlöltnek bőkezüsége;
apályt s dagályt váltva ringat a tengerár sűrüsége.

Aloé diszítsen édent, okosság a vezetőket:
bőkezűség, nagylelkűség leigáz gonosztevőket;
enni kell, de kuporgatott fölösleg csak nyűggé nőhet.
Amit adsz: fut vissza hozzád; amit nem adsz: elfut tőled."

15. oldal, Rege Roszteván királyról

>!
Timár_Krisztina ISP

Egy iráni regét leltem kartvel mesék özönében:
mint ékkő, sok csúccsal, éllel csillog-villog a tenyérben;
versbe, arany-foglalatba ötvöztem, nagy gonddal mértem
s ajándékul annak szánom, ki megsebzett engem mélyen.

8. oldal, Előhang

>!
Timár_Krisztina ISP

Jött a vitéz virradatkor, liliomnál délcegebben,
arca mint rubin világol, aranyos mentéje lebben,
csillog ötvös-ékítette karddal, piros öltözetben,
fehér lova óriásként ágaskodik, légbe-szökken.

18. oldal, Roszteván és Avtandil vadászaton

>!
berg

Megláttam egy tigris-testben az én szerelmesemet:
megszerettem e tigrisbőrt, belé-rejtem testemet.

133. oldal, XXVIII. fejezet - Pridon elbeszélése Nesztán-Daredzsánról, 657. versszak (Európa, 1954)

>!
berg

Esküszöm a Napra: Holdad soha másnak nem ragyog,
három Napként éghet bárki: mindig tiéd maradok.
Inkább mélybe hullok, hová ablakomból bámulok
és lelkemet, veled telve, égbe viszik angyalok.

251. oldal, L. fejezet - Nesztán-Daredzsán levele szerelmeséhez, 1305. versszak (Európa, 1954)

>!
Timár_Krisztina ISP

Túlérett uborka nékem sok javával a világ,
lelkem dallal egy barátért a halál nyakára hág.
Minek késnék, ha Nap-arcúm harcra engedelmet ád?
Míg kedvesem messze hagyom: mit nekem a paloták!

152. oldal, Avtandil beszélgetése Sermadinnal

Kapcsolódó szócikkek: uborka
1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Hogyha nővé: királynővé teremtette őt az ég,
nem hizelgünk, bárki látja: szándéka mind bölcseség,
szerte-fénylő tetteinek sugár-koronája ég.
Mindegy, hím- vagy nő-oroszlán: mind felséges sarjadék.

12. oldal, Rege Roszteván királyról

Kapcsolódó szócikkek: oroszlán
>!
berg

A szerelmi bölcsességhez a dal kezdet óta hű,
istenektől nyert ajándék, isteneknek gyönyörű,
s ha ízlelni bírja ember, annak itt is méz-ízű:
a sairi-versben gyorsnak látszik lassú-menetű.

8. oldal, Előhang, 12. versszak (Európa, 1954)

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Mikor rátalál a hold a szép reggeli csillagzatra,
Együtt fénylenek, s ha egyik megy: helyét a más is hagyja;
Nem magától távozik el, őt a mennyég távoztatja,
S messziről kell csak követni, hogy az ember megláthassa.

Azonképen, mint ez égi fények állapotja fordúl:
Őket is most elválasztja valami, önszántukon túl.
Rózsaajkuk csókolózik sírva, könyük hull, hullton hull.
S mind, akiket odahagynak: érzik éltüket unottúl.

Mondja Nesztán Daredsán: »Ah, bár ne ismertelek volna,
Akkor most a válás miatt ez a tenger köny se folyna!
Tudósíts majd, vigasztalj meg, leveledben hozzám szólva;
Mint én égek érted, Te is égj érettem azon módra!«

Szól Thinathin: »Oh Nap, minden téged nézőnek öröme,
Hogy' felejtenélek! Nem tom, ezt a válást túlélem-e!
Nálad nélkül élet helyett bár a halál köszöntene;
Nálad nélkül nem tudod: hogy' dűl majd könyeim özöne!«

XLVII. Avthandil és Thinathin menyekzője az arab királynál.