Sophie Jordan amerikai

Oka van, hogy megtaláltuk egymást.

Ami történt, megtörtént.

141. oldal

Mit ér a biztonság, ha belül halott vagy?

HA VALAKIT IGAZÁN SZERETSZ, AZÉRT HARCOLSZ, HA KELL. MÉG AKKOR IS, HA TE MAGAD VAGY AZ ELLENSÉG…

Hátsó borító

– Fázol? – megdörzsöli a karomat. Azóta nem fáztam, hogy ideköltöztünk. Ez valami más lesz.
– Nem, de azért átölelnél?

Milyen érdekes, hogy vele a legerősebb és a leggyengébb önmagam is vagyok egyszerre. Talán ez a szerelem. Amikor engeded magad ennyire sebezhetőnek lenni.

158. oldal

– Az embereket nem lehet kiismerni. Teljesen legalábbis nem.

Mostanra megtanultam, hogy soha semmi nem úgy alakul, ahogy az ember eltervezi.

152. oldal

— Lekésted a buszt – mosolyog rám Will hamiskásan.
— Ja. – Sokáig csak bámuljuk egymást, majd végre kibököm a feszítő kérdést. – Miért vagy itt?
— Mert nem hagyom többé.
— Mit nem hagysz?
— Hogy kerülj engem.

– Érted… mindent megtennék. Főleg, ha így újra láthatlak.
– Ne sodord magad veszélybe!
– Szerinted most mit csinálok itt, Jacinda? – A szeme az enyémet keresi, én pedig érzem, mekkora ostobaságot mondtam. Hiszen most is vállalta a veszélyt. Nem csak nekem van itt vesztenivalóm. Ő is elveszíthet mindent. – Nekem te mindent megérsz.

21. fejezet