!

Somlyó György magyar

1920. november 28. (Balatonboglár) – 2006. május 8. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Somlyó_György
DIAhttps://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/somlyo-gyorgy
Életrajz

Képek 3

Könyvei 54

Somlyó György: A mesék könyve
Somlyó György: Rámpa
Somlyó György: Philoktétész sebe
Somlyó György: Talizmán – 138 szonett
Somlyó György: Rámpa – Árnyjáték
Somlyó György: Árnyjáték
Somlyó György: Füst Milán, vagy a lesütöttszemű ember
Somlyó György: Talizmán
Somlyó György: „Modernnek kell lenni mindenestül”
Somlyó György: Törésvonalak

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár, Magvető Zsebkönyvtár, Gyorsuló idő, Magyar esszék, Arcok és vallomások

Szerkesztései 4

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Somlyó György (szerk.): Hallomás
Somlyó György – Tamás Lajos (szerk.): Albán költők antológiája
Somlyó György – Zsoldos Sándor (szerk.): Az átkozott költő

Fordításai 169

Miguel de Cervantes: Don Quijote
Jean Racine: Phaedra
William Shakespeare: II. Richárd
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Ferencz Győző (szerk.): Byron, Shelley, Keats versei
Georges Bataille: A szem története / Madame Edwarda / A halott
William Blake: William Blake versei
John Keats: John Keats versei
Walt Whitman: Fűszálak

Illusztrálásai 1

Somlyó György: Mesék a mese ellen / Contrefables

Antológiák 15

Baranyi Ferenc (szerk.): Aranyasszony
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Györe Balázs – Kukorelly Endre – Márton László – Németh Gábor (szerk.): A ’84-es kijárat
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Gál Zsuzsa (szerk.): A zene szava

Róla szóló könyvek 3

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Vas István: Az ismeretlen isten
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Népszerű idézetek

>!
hetcsillagkozt

Mindent összevéve legjobban olvasni szeretek könyvek
könyvek a falakon a padlón könyvek könyvek az
íróasztalon (írni se lehet rajta de hiszen sokkal
jobban is szeretek olvasni mint írni) mindig
inkább olvasnék ha választanom lehetne (csak nem mindig
lehet választanom) mindig érdemesebbnek érzem az
olvasást mindig jobban érzem magam olvasás közben ha
azt a mámort nem érzem is amit (néha-néha) írás
közben lehet hogy mégiscsak T.E.-nek van igaza és
„objektive” a fogyasztói szemlélet jellemző
rám nem a termelői (bármennyit „termelek” is) ami
igaz az igaz olvasott betűben nagyobb fogyasz-
tó vagyok mint irottban olykor valóban minden mértéken
felül habzsoló dőzsölő kéjelgő

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
janetonic P

10 000. … mint a macska

(második kóda)

minden antropomorf
szemlélet lepereg
áthatolhatatlan szőréről
mindenestül macskomorf
ne keresd magad
a macskában
magadban találd meg
a macskát

16. oldal

4 hozzászólás
>!
hetcsillagkozt

Empedoklész
fájlneve
„empe.doc” lesz

93. oldal: Félrebeszélés

Somlyó György: Ahol van Versek 1997–2002

>!
Chöpp 

Mese erről a percről

    Nemcsak az, amelyikről úgy érezted, felejthetetlen, nemcsak az indulás és a megérkezés, nemcsak a veszély és a csodás megmenekülés, nemcsak a beteljesülés és a betelhetetlen sóvárgás, nemcsak a lehetetlen találkozás és az elképzelhetetlen búcsú, nemcsak a látomások és sejtések, nemcsak a végre tenyeredbe simuló tett és az öklödbe szorított tehetetlenség, nemcsak a megszületett szerelem és a megőszült szerelem, nemcsak az egymás mellett koppanó léptek és a lassan egymástól távolodó léptek, nemcsak a virágbaborult gyümölcsfák és az elfagyott gyümölcsök, nemcsak a lábadhoz dörgölőző nagy vizek és a legyűrhetetlen hegycsúcsok perce,
    ez a perc is,
    ez a perc, ez a már jelenvalóságban elfeledett, amely úgy múlt el, mintha el se jött volna, ez a megízleletlen íz, ez a parlagi föld, ez az elgurult gyöngy,
    ez is az életed volt,
    ez is egy volt a majdan oly pontosan megszámlálhatókból, egy az egyetlenekből, egy azokból, amelyeket soha többé nem lehet mással helyettesítened.

54. oldal

Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában

Kapcsolódó szócikkek: most
>!
csillagka P

Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember amennyire a virág virág…

Mese a virágról

>!
hetcsillagkozt

Járok-kelek a szobában, feltérdelek a székre az íróasztal elé, könyvbe lapozok, rágyújtok, iszom egy kortyot, szavakat keresek…
A nagy rózsaszín peónia mozdulatlanul áll a vázában.
Veszem a kabátom, elmegyek hazulról, futok a dolgom után, az után, amiről azt hiszem, hogy az én dolgom, hazaérek…
A peónia ugyanott áll, felém fordulva, rámnéz nagy sziromfejével.
Szakadatlanul rámnéz. Nem un meg. Egészen kitárulva, olyan, mint egy tágranyílt szem, mint egy hangszóró, mint a Notre-Dame óriás rozettája.
Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű.
Pedig csupa érzékenység. Ha elmegyek előtte, lépteim gyenge hullámzása a padlón már elég, hogy minden szirmát megborzongassa.
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág…
A nagy rózsaszín peónia…

Mese a virágról

Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában

Kapcsolódó szócikkek: peónia
>!
Chöpp 

Mese az emberekről

A legfontosabbat nem tudjátok rólam.

A legfontosabbat nem tudom rólatok.

31. oldal

Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában

>!
sophie P

Van Gogh

Ha látok pohárban egy szál virágot
és áttetszik a metszett üvegen
a szára is, ahogy a vízszinen
megtörik, mint ha késsel félbevágod,

ha eső után nyári földeken
százszoros fényben csillog minden ág-bog,
fűszál, vonatfüst, kantár, vizesárok –
a te szemeddel is lát már szemem.

Ó, ecsetet, tollat letett kezek,
nemcsak a földbe temetkeztetek,
s nem is csak szellemünkbe – beleojtott

új szerveinkként, élő szövetekkel
forrtok össze, hogy legyen egyre boldog
mutációban más és több az ember.

104. oldal

>!
Sli SP

Azt a más nyelvet, amely – nem is a költészeté, hanem maga a költészet – többé vagy kevésbé tudatosan, mindig is külön kellett tanulni. S ha nem is oly hangsúlyozottan: külön kell tanulni voltaképpen minden író vagy minden új írói stílus olvasását. Ennek a tanulásnak az alapja pedig – a sokféleképpen való olvasás tudománya. Már a középkorban tételesen felismerték, hogy a költői nyelvnek legalább négy jelentésrétege van; meg is határozták, milyen: betű szerinti, allegorikus, morális és anagogikus értelme. Az irodalom „plurális” nyelve tehát csak ebben a szóbeli meghatározásában „modern” jelenség. Csupán a középkori dogmatikus értelmezése helyett értelmezése szabadabbá és hajlékonyabbá válik. Most már nemcsak azt tudjuk, hogy több értelemmel kell benne számolnunk, hanem azt is, hogy nem tudhatjuk pontosan, hánnyal; esetenként „négy”-nél többel vagy kevesebbel is. Ebben is, mint annyi másban, Rimbaud mondta ki legelőször az utolsó (vagy máig annak ható) szót. Méghozzá nem elméleti, hanem teljességgel gyakorlati szituációban, mikor anyjától azt a kérdést hallotta, amelyet korunkban ki tudja hány kétségbeesett fiatal költőnek kellett ugyancsak kétségbeesett családtagjaitól (először azoktól) hallania: Hogyan kell érteni a verseit? „Úgy kell érteni – válaszolja Rimbaud –, ahogy írtam, betű szerint és minden lehetséges értelemben.”

119-120. oldal, III. „Bolond hangszer” (Gondolat, 1980)

Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Rimbaud · költészet · költő · vers
>!
Sli SP

S mikor az öreg Browningtól provokatív éllel megkérdezték egyszer, hogyan kell érteni fiatalkori nagy költeményét, a Sordellót, az ismert anekdota szerint így felelt: „Amikor írtam, ketten értették: Robert Browning és az Isten. Most már csak az Isten érti.”

94. oldal, III. „Bolond hangszer” (Gondolat, 1980)

Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe

Kapcsolódó szócikkek: Isten · Robert Browning