!

Somlyó György magyar

1920. november 28. (Balatonboglár) – 2006. május 8. (Budapest)

Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/somlyo-gyorgy
Életrajz

Képek 3

Könyvei 54

Somlyó György: A mesék könyve
Somlyó György: Rámpa
Somlyó György: Philoktétész sebe
Somlyó György: Árnyjáték
Somlyó György: Talizmán – 138 szonett
Somlyó György: Rámpa – Árnyjáték
Somlyó György: Füst Milán, vagy a lesütöttszemű ember
Somlyó György: A macska tízezer létezésmódja
Somlyó György: Talizmán
Somlyó György: „Modernnek kell lenni mindenestül”

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár · Magvető Zsebkönyvtár · Gyorsuló idő · Arcok és vallomások · Magyar esszék

Szerkesztései 4

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Somlyó György (szerk.): Hallomás
Somlyó György – Tamás Lajos (szerk.): Albán költők antológiája
Somlyó György – Zsoldos Sándor (szerk.): Az átkozott költő

Fordításai 173

Miguel de Cervantes: Don Quijote
Jean Racine: Phaedra
William Shakespeare: II. Richárd
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai
Ferencz Győző (szerk.): Byron, Shelley, Keats versei
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
William Blake: William Blake versei
Georges Bataille: A szem története / Madame Edwarda / A halott
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud versei
John Keats: John Keats versei

Illusztrálásai 1

Somlyó György: Mesék a mese ellen / Contrefables

Antológiák 16

Baranyi Ferenc (szerk.): Aranyasszony
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2007
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Györe Balázs – Kukorelly Endre – Márton László – Németh Gábor (szerk.): A ’84-es kijárat

Róla szóló könyvek 3

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány
Vas István: Az ismeretlen isten

Népszerű idézetek

hetcsillagkozt>!

Mindent összevéve legjobban olvasni szeretek könyvek
könyvek a falakon a padlón könyvek könyvek az
íróasztalon (írni se lehet rajta de hiszen sokkal
jobban is szeretek olvasni mint írni) mindig
inkább olvasnék ha választanom lehetne (csak nem mindig
lehet választanom) mindig érdemesebbnek érzem az
olvasást mindig jobban érzem magam olvasás közben ha
azt a mámort nem érzem is amit (néha-néha) írás
közben lehet hogy mégiscsak T.E.-nek van igaza és
„objektive” a fogyasztói szemlélet jellemző
rám nem a termelői (bármennyit „termelek” is) ami
igaz az igaz olvasott betűben nagyobb fogyasz-
tó vagyok mint irottban olykor valóban minden mértéken
felül habzsoló dőzsölő kéjelgő

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Scarlett0722 P>!

Nekifogtam hogy elbeszéljem magamnak szenvedéseim történetét,
s ha a kifejezés gyönyörűen sikerült meg is vigasztalt: olykor, ahogy kifejeztem,
egyben el is feledtem szomorúságomat.
Megértettem, hogy a szavak sokkal szebbek, hogyha nem mások kérsésére válaszolnak…

Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe

2 hozzászólás
hetcsillagkozt>!

Empedoklész
fájlneve
„empe.doc” lesz

93. oldal: Félrebeszélés

Somlyó György: Ahol van Versek 1997–2002

janetonic>!

10 000. … mint a macska

(második kóda)

minden antropomorf
szemlélet lepereg
áthatolhatatlan szőréről
mindenestül macskomorf
ne keresd magad
a macskában
magadban találd meg
a macskát

16. oldal

4 hozzászólás
hetcsillagkozt>!

Járok-kelek a szobában, feltérdelek a székre az íróasztal elé, könyvbe lapozok, rágyújtok, iszom egy kortyot, szavakat keresek…
A nagy rózsaszín peónia mozdulatlanul áll a vázában.
Veszem a kabátom, elmegyek hazulról, futok a dolgom után, az után, amiről azt hiszem, hogy az én dolgom, hazaérek…
A peónia ugyanott áll, felém fordulva, rámnéz nagy sziromfejével.
Szakadatlanul rámnéz. Nem un meg. Egészen kitárulva, olyan, mint egy tágranyílt szem, mint egy hangszóró, mint a Notre-Dame óriás rozettája.
Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű.
Pedig csupa érzékenység. Ha elmegyek előtte, lépteim gyenge hullámzása a padlón már elég, hogy minden szirmát megborzongassa.
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág…
A nagy rózsaszín peónia…

Mese a virágról

Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában

Kapcsolódó szócikkek: peónia
Scarlett0722 P>!

És egy, ha szabad így mondani, kulcsfogalom,
amely ugyancsak nem vesztett érvényéből, a „borzongás”.
(…)

Mit bánom én, hogy versed miért s kinek szól,
csak hátgerincem borzongjon tőle.

Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe

12 hozzászólás
Chöpp>!

Mese erről a percről

    Nemcsak az, amelyikről úgy érezted, felejthetetlen, nemcsak az indulás és a megérkezés, nemcsak a veszély és a csodás megmenekülés, nemcsak a beteljesülés és a betelhetetlen sóvárgás, nemcsak a lehetetlen találkozás és az elképzelhetetlen búcsú, nemcsak a látomások és sejtések, nemcsak a végre tenyeredbe simuló tett és az öklödbe szorított tehetetlenség, nemcsak a megszületett szerelem és a megőszült szerelem, nemcsak az egymás mellett koppanó léptek és a lassan egymástól távolodó léptek, nemcsak a virágbaborult gyümölcsfák és az elfagyott gyümölcsök, nemcsak a lábadhoz dörgölőző nagy vizek és a legyűrhetetlen hegycsúcsok perce,
    ez a perc is,
    ez a perc, ez a már jelenvalóságban elfeledett, amely úgy múlt el, mintha el se jött volna, ez a megízleletlen íz, ez a parlagi föld, ez az elgurult gyöngy,
    ez is az életed volt,
    ez is egy volt a majdan oly pontosan megszámlálhatókból, egy az egyetlenekből, egy azokból, amelyeket soha többé nem lehet mással helyettesítened.

54. oldal

Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában

Kapcsolódó szócikkek: most
csillagka P>!

Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember amennyire a virág virág…

Mese a virágról

Chöpp>!

Mese az emberekről

A legfontosabbat nem tudjátok rólam.

A legfontosabbat nem tudom rólatok.

31. oldal

Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában

Chöpp>!

Mese a szélről

Itt volt, s nem tudtuk, kicsoda.
Szólt hozzánk egy öröktől ismerős és soha meg nem érthető nyelven.
Tetőtől talpig beburkolt megfoghatatlan anyagába.
Kikerülhetetlen volt, mint a sors.
Tudjuk, hogy éppily érthetetlenül majd újra visszatér.
De honnan?
Most hol van,
ki volt és hová lett a szél?

58. oldal

Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában

Kapcsolódó szócikkek: szél