Somlyó György magyar
1920. november 28. (Balatonboglár) – 2006. május 8. (Budapest)
Tudástár · 21 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Somlyó György |
---|---|
Nem | férfi |
DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/somlyo-gyorgy |
Életrajz |
Képek 3
Könyvei 55
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár Magvető · Magvető Zsebkönyvtár Magvető · Gyorsuló idő Magvető · Magyar esszék Nap · Arcok és vallomások Szépirodalmi · Poesis Hungarica · A magyar költészet kincsestára Unikornis
Szerkesztései 6
Fordításai 183
Illusztrálásai 1
Antológiák 67
Róla szóló könyvek 3
Népszerű idézetek
Mellékdal egy szerelmes vershez
(vagy Használati utasítás vagy Élet és Irodalom vagy Ars Poetica)
a Vers
nem vallomás
csak alkotás
mindenkinek szól
és senkinek sem
teneked is és teneked sem
üzenet sem
és rejtelem sem
nem csábítás
nem ámítás
nem rábeszélés
nem kibeszélés
nem akar semmit
csak ezt a semmit
nem kell komolyan venned
s nem lehet félrevetned
nem szabad zokon venned
s nem kéri rokonszenved
nem lehet szaván fognod
s nem lehet megtagadnod
nem is kell rá felelned
csak nem lehet feledned
virág
mit bárki leszakít
de amiből kinyílt
a vágy
a mag
azért te vagy
157. oldal - Eráó (Seneca, 1998)
Somlyó György: Seb és kés Válogatott versek, 1972–1997
Mindent összevéve legjobban olvasni szeretek könyvek
könyvek a falakon a padlón könyvek könyvek az
íróasztalon (írni se lehet rajta de hiszen sokkal
jobban is szeretek olvasni mint írni) mindig
inkább olvasnék ha választanom lehetne (csak nem mindig
lehet választanom) mindig érdemesebbnek érzem az
olvasást mindig jobban érzem magam olvasás közben ha
azt a mámort nem érzem is amit (néha-néha) írás
közben lehet hogy mégiscsak T.E.-nek van igaza és
„objektive” a fogyasztói szemlélet jellemző
rám nem a termelői (bármennyit „termelek” is) ami
igaz az igaz olvasott betűben nagyobb fogyasz-
tó vagyok mint irottban olykor valóban minden mértéken
felül habzsoló dőzsölő kéjelgő
65. oldal
Változat az Énekek Énekéhez
ha nem tudtam más ajándékot hozni
ha nem tudlak mással megajándékozni
ha nem tudlak megajándékozni magammal
hajlítsd a csípőd köré szavaimat
ahogy a kezem körébe hajol
borítsd őket a melledre
ahogy az ajkam ráborul
szorítsd a lábaid közé
ahogy a combom közébük szorul
ha nem tudlak magammal megajándékozni
fogadd magadba sóvár nemlétemet
209. oldal - Bővítmény (Seneca, 1998)
Somlyó György: Seb és kés Válogatott versek, 1972–1997
Empedoklész
fájlneve
„empe.doc” lesz
93. oldal: Félrebeszélés
Somlyó György: Ahol van Versek 1997–2002
Nekifogtam hogy elbeszéljem magamnak szenvedéseim történetét,
s ha a kifejezés gyönyörűen sikerült meg is vigasztalt: olykor, ahogy kifejeztem,
egyben el is feledtem szomorúságomat.
Megértettem, hogy a szavak sokkal szebbek, hogyha nem mások kérsésére válaszolnak…
Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe
10 000. … mint a macska
(második kóda)
minden antropomorf
szemlélet lepereg
áthatolhatatlan szőréről
mindenestül macskomorf
ne keresd magad
a macskában
magadban találd meg
a macskát
16. oldal
Járok-kelek a szobában, feltérdelek a székre az íróasztal elé, könyvbe lapozok, rágyújtok, iszom egy kortyot, szavakat keresek…
A nagy rózsaszín peónia mozdulatlanul áll a vázában.
Veszem a kabátom, elmegyek hazulról, futok a dolgom után, az után, amiről azt hiszem, hogy az én dolgom, hazaérek…
A peónia ugyanott áll, felém fordulva, rámnéz nagy sziromfejével.
Szakadatlanul rámnéz. Nem un meg. Egészen kitárulva, olyan, mint egy tágranyílt szem, mint egy hangszóró, mint a Notre-Dame óriás rozettája.
Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű.
Pedig csupa érzékenység. Ha elmegyek előtte, lépteim gyenge hullámzása a padlón már elég, hogy minden szirmát megborzongassa.
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.
Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág…
A nagy rózsaszín peónia…
Mese a virágról
Somlyó György: Mesék a mese ellen Költemények prózában
És egy, ha szabad így mondani, kulcsfogalom,
amely ugyancsak nem vesztett érvényéből, a „borzongás”.
[…]
Mit bánom én, hogy versed miért s kinek szól,
csak hátgerincem borzongjon tőle.
Somlyó György: Philoktétész sebe Bevezetés a modern költészetbe
Somlyó György – Mese arról ki hogyan szeret (részlet)
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
132. oldal · Somlyó György