Sólyom Ildikó magyar
1940. június 27. (Székesfehérvár) –
| Katalógusnév | Sólyom Ildikó |
|---|---|
| Nem | nő |
| Életrajz | |
Könyvei 3
Kiemelt alkotóértékelések
Sólyom Ildikó
„Sólyom Ildikó egy fantasztikus, méltatlanul el nem ismert tehetség, aki mindannak ellenére, hogy mennyire ütötte-vágta az élet és a történelem, megőrizte emberi tartását, külső és belső szépségét.”
Népszerű idézetek
De akkor megsejtettem valamit, hogy a szerelmek – tekintet nélkül hőfokra és viszonzottságra – megváltoztathatatlanul magánügyek. Még az igaz, őszinte nagy szerelem is viszonzatlan, mert bár két ember érzése kell hozzá, azok soha nem lehetnek azonosak, mindegyik fél csak a saját érzését tudja felkínálni. Így feloldhatatlanul magányos érzés, és végső fokon csak egy emberre tartozik – arra, aki hordozza.
109. oldal
Osztálytársaim között voltak cigányok és némelyik sokkal idősebb is volt, felsőbb osztályokból öröklődtek le hozzánk. Tanulni nemigen akartak, ritkán látogatták az iskolát, s a dolgozatírások réme végképp lebénította őket. Néha két-három dolgozatot is megírtam helyettük, amiben egy kis erőpróba öröme is lapult: sikerül-e? Reggelenként a padom mindig tele volt gyümölccsel, már jó korán bedugdosták a polcrekeszbe, mindig amelyikük éppen bejött órára, soha nem nekem adták egyenesen, mindig elrejtették és csillogó, kíváncsi fekete szemmel lesték, megtalálom-e. Valami ősi ösztönös ajándékozási elegancia volt abban, ahogy nem vártak köszönetet, csak örömet.
74. oldal
Aztán a körmenet, mely a templom körül vonult, közvetlenül a ringlispil mellett, a céllövölde tövében… Búcsú volt – hát ilyen csudát! – ámultam. Azóta is a kettő egyet jelent: ha céllövöldét látok, önkéntelenül várom, hátha fölbukkan a körmenet is, és a körmenet is csak akkor hiteles számomra, ha a 'sürgő", a ringlispil is ott forog.
44. oldal
A legtöbb családban volt olyan 15-16 éves, aki nem tanulhatott legálisan sehol. Komoly szerencse, hogy egy-két középiskolai és egyetemi tanár is volt a kitelepítettek között. Maguk köré gyűjtötték az iskolán kívüli gyerekeket, akik boldogan és rengeteget tanultak. Úgy látszik, a tudományok is akkor igazán vonzóak, ha meg kell szenvedni értük, és rettegni kell elveszíthetőségük miatt.
54. oldal
Ó Istenem, ma már sejtem, ha élne, ő lehetne a legjobb barátom. Mennyi közös témánk, kedvtelésünk, nosztalgiánk lehetne… El lehetne mondani neki, hogy én is hordozom magamban az elvetélt képzőművészt, azt hiszem, ő volt a felnőttek közül az egyetlen, aki igazán megértett. Élhetne, nem is lenne még nagyon öreg… Siratom benne egy barátság lehetőségét.
63. oldal