Sofi Oksanen észt finn

Nincs olyan közelség, ami kibírná az egyre növekvő titkokat.

301. oldal

Szoknyát olyan helyen viselünk, ahol jó lenni, a világon a legjobb… ahol macskakő van, és napsütés, és a szitkozódásoktól meg a sorban állásoktól függetlenül sok nevetés, pirosló cseresznyék és orgonaligetek, lepusztult kastélyok és szélmalmok, mohával borított szalmatetők, borókaillatú edényalátéteken ütött-kopott alumíniumfazekak és a kőrisfák szegélyezte dűlőutak végében szürkére aszalódott tejesbódék állnak.

36. oldal

Eszembe jutott, hogy anya egyszer azt mondta, a régi helyek iránti szeretetében az ember korábbi önmagát szereti.

245. oldal

Hogy az ember megveheti a könyvet, amit szeretne, és nem kell kikölcsönöznie vagy ellopnia a könyvtárból…
Könnyebb az élet.

A női test centiméterei éppoly fontosak, mint az ország határai.

Csak az ember hajlamos olyan biztosra venni, hogy mindenki másnak boldog a szíve, egyedül az övé nem lesz az sohasem.

191. oldal

Talán soha azelőtt nem voltam még igazán szerelmes, és emiatt nem tudtam, hogy ez ilyen édes lehet. Hogy olyan érzés, mintha örökké élnék, mintha halhatatlan lenne a szívem.

280. oldal

Minálunk a tisztességes emberek a börtönben ülnek, a tisztességtelenek pedig a parlamentben.

32. oldal, I – Láthatatlan, Dnyipropetrovszk – 2006 (Scolar, 2020)