Smolnicki Szilárd magyar
1998 (Kazincbarcika) –
Teljes név | Smolnicki Szilárd |
---|---|
Katalógusnév | Smolnicki Szilárd |
Nem | férfi |
Könyvei 2
Antológiák 3
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Változás
Borús az ég,
Esőcseppek hullnak szaporán,
Nem tudom még,
Miért keltem ilyen korán?
Kezeimmel bentről
Érzem az esőt,
Eme szörnyű létből
Csak a jövő adhat erőt.
7. oldal
12 szó Rólad
Te vagy nekem a REMÉNY,
Mely ott pislákol minden szavadban,
Minden tettedben, s mozdulatodban,
Ott van tested minden kis sejtjében,
Vakhitet adó bájos nézésed erejében.
Te vagy nekem a PÓTLÁS,
Ami kitölti a bennem lévő ürességet,
Mikor a vágy magasztos hangja éget,
Te megjelensz, s égi hangon kérdem:
Mikor sétálunk végre kéz a kézben?
Te vagy nekem az IHLET,
Mely átlendít minden írói válságon,
Elgondolkodtatsz egy témaváltáson.
Egy rím, egy alliterált szókapcsolat,
Lelkem máris mámorban mártózhat!
Te vagy nekem a TANÍTÁS,
Kinek életszemléje igazi példabeszéd,
Szavad fülemnek ékesen zengő pecsét.
Te vagy az, ki mindig önmagát hozza,
Ki ócsárlóján segít, s nem megátkozza.
Te vagy nekem a GONDOLAT,
Amely nap mint nap eszembe téved,
S rólad írok furfangos tündérmeséket.
Puszta lényed is millió képzetet indít el,
Mely natúrtól ámulatig mindenen átível.
Te vagy nekem a KIÚT,
Ki a „világvége" állapot karmaiból kisegít,
Ki a Pokol rémisztő lényei elől kimenekít.
Nem tiporhatnak el vérmes miniszterek,
Nem vernek át gyilkos média-poszterek.
Te vagy nekem a VÁLTOZÁS,
Mely véget vet a röghöz kötött kliséknek,
Ráeszmélek, hogy mögöttem erdők égnek.
És segíteni kell, életerővel és tömör hittel,
Nem érdekelve, hogy ez, meg az mit hitt el.
Te vagy nekem a MEGVÁLTÁS,
Aki eljött és kiemelt a mocsok bugyraiból,
Aki életre hívott a kárhozottak poraiból.
Miattad válhatott lelkem piszok-mentessé.
Miattad válhattam kommunikáció-képessé.
Te vagy nekem az ÁLOM,
Ki talán csak elmém rejtett szüleménye,
Egy képzelet, mely tudatalattim reménye.
Ha felkelnek, talán minden szertefoszlik,
Mintha bűnhődnöm kéne életfogytig.
Te vagy nekem a MEGOLDÁS,
Ki mellett az élet nem egy bús-koszorú,
Mosolyod látván nem lehetek szomorú.
A végső egyenlet sem égig érő torlasz,
S persze én is segítek, ha megbotlasz.
Te vagy nekem a VIHAR,
Ki felbolygatja az unott mindennapjaim,
Kivel úszhatok a tenger harapós habjain.
Egy gyémánt-képű megvalósult illúzió,
Csendes parton a hirtelen jövő konfúzió.
Te vagy nekem az ÉLET,
Egy érzékien lüktető különlegesség,
Mint szív, úgy nélküled sem élhetnék.
Talán legendák zengik majd a jövőben,
Mi módokon voltál alkotó bensőmben.
AMIT A SZÍV LÁT, 20-22. oldal
Mitől vagy valaki?
Mit ér a világ, ha csak a felszínt látjuk?
Miért elég az, amit a szemünk észlel?
Eltűnt már a lélek, s ezt nem is bánjuk,
Nevetve nézzük, ahogy az érzelem vész el.
A külső csak álca, mint egy bűvésztrükk,
Mellyel átverjük a kíváncsi nézősereget,
S hogy mennyit is érhetsz, csak attól függ,
Hányan hiszik el az illuzionista jeleket.
Lehetsz akár szőke, sötét vagy barna hajú,
Lehetsz izmos, vékony vagy gyenge alkatú,
Ez mind nem számít, csupán olcsó testiség,
Az értékszámítás örök alapja a szellemiség!
17-18. oldal