Sipos Márti

A próbafolyamat olyan, mint egy hat-nyolchetes lelkigyakorlat. A színésznek üressé kell válnia, a totális megszólíthatóság állapotába kell kerülnie" – mondja Visky András. Ennek az állapotnak az elérése olyan követelmény, mely nemcsak rendezőt és színészt, művészt és befogadót, de tágabb értelemben minden élőt élete fordulatainak ajándékként történő elfogadására szólít fel, akkor is, ha eszmélése a Duna-delta egy lágerfalujában kezdődik, vagy egy koncentrációs táborban folyik. A Visky Andrással folytatott életről, színházról, irodalomról szóló beszélgetés az evangélium szellemének „szelíd radikalizmusával” szól. Arról, hogy az ember élete során akarva-akaratlan a passió útját járja, és annak gyümölcseiből részesül. Ilyen erővel Pilinszky tanúságtétele óta a magyar irodalomban senki nem beszélt.
Takács Zsuzsa
Viskynél minden összefügg, egyazon igényesség kapcsolja össze műveit és tetteit. Az élettel komoly, mindenféle póztól, kényeskedéstől mentes viszonyt tart fenn. Abból, amit mond vagy ír, árad a tisztelet a művészet iránt, mely kísérlet annak felderítésére, amiből mi magunk vagyunk felépítve, avagy alámerülés a titkok anyagába, amiből világra jöttünk. Visky könyve – mivel mindenkit arra ösztönöz, hogy önmaga felé forduljon, hogy közelebb lépjen önnön középpontjához – magától értetődően megnyugtató: rávezet a szükséges egymásra találás útjára.
Georges Banu (Université Paris III, Sorbonne Nouvelle)
És vad történeteket hallunk a kitelepítésről, anyáról, apáról, szekuról, vacogó félelemről, szenvedésről, szerelemről, barátságról, színházról és a Világ Uráról. Én ezeknek egy részét már hallottam, Andrással és Péter bátyjával jártam végig vagy húsz évvel ezelőtt az alsó Dunát a deltáig, mintegy a Duna-könyvemhez szükséges munkaként. Nincsen távolságom tehát, melyet most tarthatnék a szöveggel szemben. Én csupán örülök itten.
Esterházy Péter