!

Simon István magyar

1926. szeptember 16. (Bazsi) – 1975. július 7. (Budapest)

NemFérfi

Könyvei 15

Simon István: Mirza
Simon István: A magyar irodalom
Simon István: Szőlő és gesztenye
Simon István: Gyönyörű terhem
Simon István: Írószobák
Simon István: Simon István válogatott versei
Simon István: A sümegi vadgesztenyék
Simon István: Pacsirtaszó
Simon István: Örök körben
Simon István: Februári szivárvány

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A magyar irodalom gyöngyszemei · Harminc Év

Szerkesztései 1

Simon István (szerk.): A Jangce vitorlái

Antológiák 1

Vasvári István (szerk.): Nagy Lajos

Róla szóló könyvek 3

Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Alföldy Jenő: Élménybeszámoló
Illés Lajos (szerk.): Tizenkét portré

Népszerű idézetek

Carmilla >!

BUCHENWALDI RAPSZÓDIA (részlet)

(…)
Nézek az emberbőrből készült tárgyra:
lámpaernyőre, mappára, s gyomrom rángva
készül, hogy kimondja a homo sapiens felett
a tudatom mélyén rejlő igaz ítéletet.

87. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Simon István: Örök körben Válogatott és új versek 1943–1973

Kapcsolódó szócikkek: Buchenwald
Carmilla >!

ZÖLDÁR A HEGYEKBŐL

Negyven évem élményt csak adott eleget;
        a messzi gyerekkor
hegyeken szikrázó hava volt,
amire már emlékezem jól;
s azóta mi tapasztalatot,
a rosszakkal válogatva jót
szedegettem én is össze! Sőt,
annyi emlék gyűlt halomba, hogy
el-elfödik már a legelsőt.
Eltűnődöm, mert néma vagyok
és válasznak kevés az az ok,
hogy csillámló szép-emlékeim
közül alig izgat föl olyik;
hátha most ér el egyszerre mind,
titokban a hó csörög; s folyik
kavarogva már visszafelé
nyári zöldárban tuláradó
        vizétől a folyó,
        hökkent életemé.

5. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Simon István: Örök körben Válogatott és új versek 1943–1973

Kapcsolódó szócikkek: 40. születésnap / negyven éves
Carmilla >!

    TEMETÉSEN

Tíz éve már, hogy az a temetés volt,
esernyők alatt álltunk az esőben,
mint elfeketült, mozgó buborékok,
s nem működött a tömjénfüstölő sem.

Csurgott az eső, feszítette számat
a zokogás, de keményen lebírtam.
Nagyon szerettem én a nagyanyámat,
s látnom kellett, hogy lenn van már a sírban.

Magányosabb, mint akkor, sose voltam;
körülem ázott kis falusi népek
álltak a fűben, s kiváncsiskodóan
rám, kinőtt-ruhás, bús legényre néztek,

ki húszévesen túl volt véres harcon,
hosszú fogságból kopaszon épp megjött;
hogy azt higgyék, a zápor mossa arcom
s nem a könny: összecsuktam az esernyőt.

1958

239. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Simon István: Örök körben Válogatott és új versek 1943–1973

Kapcsolódó szócikkek: temetés
Emmi_Lotta I>!

Az irodalomról sok szó esik mostanában. Az olvasók megnövekedett tábora ad okot a bizakodásra egyfelől; a tollforgatók viszont az új irodalom iránt mutatkozó közönyt panaszolják. A szélesebb irodalmi közvélemény valóban hiányzik. S az oka ennek nem az lehet-e, hogy kortársaink többsége talán azt se tudja eldönteni, mi az új s abból mi az érték, mert a régit se ismeri? Mihez viszonyítson így zavarában, ha megnyugtató válaszokat keresne?
Forduljunk nyugodtan a tegnap, a múlt század, a fél évezredekkel ezelőtt a maga helyén ugyancsak modernhez. Ismerjük meg értékeinket, hogy önmagunkat is jobban megismerjük. Hiszen tíz-tizenkét emberöltő s annyi nemzedék tapasztalatát szerezhetjük meg. Amit ők is úgy szereztek, hogy mindig újat akartak.
Könyvünk ebben a tapasztalatszerzésben szeretne segíteni. Két részből áll össze: a történetet rögzítő szövegből s egy bő szemelvény-gyűjteményből, hogy érveinkhez nyomban bizonyító példákat is adjunk. Az egyes, jelentős vagy az íróra, korra jellemző művek említésénél a cím után az olvasó egy számot fog látni. Az említett vers vagy prózai részlet, illetve az utalás oldalszáma az, ahová hátra lapozhat olvasás közben is. Néhány jelentős vers azért nincs a szemelvény-gyűjteményben, mert szövegünkben teljes terjedelmével szerepel.
Elöljáróban ennyit szerettünk volna mondani az olvasónak, akire szeretettel gondol a szerző, hogy útitársul szegődik mellé a magyar irodalom hosszú történelmi útján.

Előszó

36 hozzászólás
Carmilla >!

    A KÖZÖNYRE

Annyit tud néha az ember
látni, no meg hallani,
de kevés, amit tiszta szívvel
magának meg mer vallani.

Belül valami nehezék ül,
mondjuk ki nyíltan: a hiten.
S inkább nem szól, dörmög csak, végül
legyint mindenre dühösen.

S ami minden emberit, szépet,
igazat lábán megrohaszt,
s ad minden bűnnek menedéket,
hordja a vére lassan azt:

jön a közöny, a világ mocska,
s a lelket, mint pók a legyet,
finoman hálójába fogja,
hogy békésen ehesse meg.

1952

54. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Simon István: Örök körben Válogatott és új versek 1943–1973

Kapcsolódó szócikkek: közöny
Carmilla >!

SZENTGYÖRGYNAPRA (részlet)

(…)
Azt tartotta szólás-mondás
régi hit és babona
(s esküdött rá bába, kondás,
minden szomszéd, ángy, koma):

Szentgyörgy-éjén boszorkányok
lovagolnak seprükön,
s le-leszállnak, hogy tanácsot
tartsanak a szérükön.

Varázserő lakik bennük,
megrontják a tehenet.
Lányok sírnak, mert a mellük
egyszerre csak égni kezd.

Nem gyógyul fel, aki beteg,
aki halott: megjelen.
Elrabolják a sziveket,
s másnak adják hirtelen.

Besurrannak, hol egy ujjnyi
rés, egy árva zúg akad.
Védekezés? Be kell dugni
nyírággal a kulcslukat.

133. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Simon István: Örök körben Válogatott és új versek 1943–1973

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
Carmilla >!

    MÁRCIUS

Éjjel még fagy, s a veréb is
csapázza a fehér havat
a szemközti bokor alatt,
de már a hold sárgán halad.

Vadlúd száll, de észak felé,
csillag ül a vizes zsuppban,
s azt ragyogja, amit tudtam,
hogy tavasz jön márciusban.

Hó helyén fű, ibolya nől
kapu mellé, árokpartra,
s ha ma nem is, de holnapra
szántani megy a lovacska.

S milyen szép lesz később, este
elleng majd a szárnyasegér,
s megpörgeti a falevél
zöld orsóit újra a szél.

1958

228. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Simon István: Örök körben Válogatott és új versek 1943–1973

Kapcsolódó szócikkek: denevér · március · vadlúd
Carmilla >!

    KÓRHÁZBAN

Úgy fekszem itt a csöndben hetek óta
fehér falak és fehér lepedők közt,
mint száraz kereszt a mezőn, ha eldőlt
    már régen a hóba.

Napom egy búra, holdam meggybefőtt lett
most a fejemnél, s ha lehajtom, búra,
az jár eszembe, hogy itt értem újra
    meg a szenvedőket.

Nem is a láz fáj; az elfogy a téli
jégcsap módjára, – de ha te se volnál,
ez a félelem több a fájdalomnál,
    s hogy az ember érzi:

olyan az ágy, mint tigrisnek a ketrec,
kis táblaként lóg rácsain a lázlap,
s rá van írva, hogy ide jöhetsz, láthatsz,
    de meg nem etethetsz!

                    *
A virágzó rozs édes, de fojtogató
    porát is így éreztem,
mint ezt most, amelyre nincs más, csak buta szó,
    ezerszer elcsépelten.

Mert több annál, hogy szeretlek, több lehet ez.
    A kivánság a testé,
de valahol aztán átcsap döbbenetes
    erővel félelemmé,

ez is olyan lesz, mint a le- s fölrohanó
    tigrisnek a ketrec;
félek, hogy mint én téged, te olyan nagyon
    talán sose szerethetsz.

1958

234. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Simon István: Örök körben Válogatott és új versek 1943–1973

Kapcsolódó szócikkek: kórház
Kek P>!

Egy öreg éjjeliőrre

Posztja egy élet munkája után
csak az éjszaka szérüje, hogy
     kazlakat őriz, ha fölötte furán
          jön föl az őszi, eperszinü hold.

S őrzi dohogva a látszatot is.
Hogy kell még: – félvakon – éjjeliőr.
     Na, az istállóknál ha nincs a kocsis
          s egy csikó mégis a rétre kitör?!

Bár törne… De nem. Az is hiba már.
Hümmög s a kazal tövébe leül.
     a Göncöl-rúd s a merev pipaszár
          elfordul kissé, míg szúny egyedül.

Nincs most füst a kéményen, se pipán;
elé csak a mély lélegzete hull
     s vele táplálja, öreg pelikán,
          a végtelen éjt is már, aminek

     lassan örökre ölébe borul.

13. oldal

Kek P>!

hallani, ahogy fűmagként pereg
az eső, mert a zápor megeredt;

56. oldal, Égzengésben