Simon Erika

Bartók valamelyik bemutatójánál a közönség egyik fele fütyült, a másik tombolt, éljenzett, Bartók elégedetten nyugtázta: ezt szeretem, jó az, amikor ellentétes hatásokat vált ki valami, ennek van értelme.

25. oldal

Volt egy matematikatanárom, aki zenébe és szójátékba ágyazva tanította meg a tételeket, a törvényeket, hogy azokat könnyebben meg tudjuk jegyezni. A zene megmarad az emberben, hatalmas ereje van.

75. oldal

Szoktam mondani, hogy a felejtés az agynak a védekezése a túlterheltség ellen.

37. oldal

A költő nem felfedezi a világot, mert az a szociográfia, nem elmeséli a világot és nem történetet mond a világról, mert az próza, meg regény, meg dráma. Hanem mit csinál a költő? Én azt gondolom: teremt.

11. oldal

Van úgy, hogy valaki sokat tud, a lexikális tudása fenomenális, ettől még lehet unintelligens: nem tud viselkedni, és nem érti meg a másik ember lelkének rezdüléseit, nem fogja mások hullámhosszát.

110. oldal

Mikor bekerültem a gyermekirodalomba és már csináltam, értettem is, rájöttem, hogy nincs is a műfajok között olyan nagy különbség. Mindig úgy szoktam mondani: a jó mese olyan, mint a jó vers, tehát elemelkedik a földtől, a jó mese csodákkal van tele, ha akarom költészettel, érzelemmel, a mese közelebb áll a vershez, mint a prózához.

65. oldal

[…] örömmel fedeztem fel, hogy a mese az egyik utolsó műfaj még, amely az egész világot tudja ábrázolni könnyedén: benne van a teremtés, a pusztulás, benne van az élet, a halál, sőt a túlvilág is, mint még a magyar népmesékben is. […] A mese ott volt az „ősrobbanásnál”, amikor létrejött az univerzum, végül is a misztika is benne van, az érzelem is mindenképpen. Egyenrangú része az irodalomnak.

65-66. oldal

Azt szoktam mondani, hogy az élet nem kívánságműsor, és ne az történjen, amit én akarok, inkább ahhoz tudjak alkalmazkodni, amit kapok. Ez nem megalkuvás. Az alkalmazkodókészség és valaminek a magamhoz formálása nagyon fontos. A tanításnál is az ember ne a saját feje után menjen, hanem a növendék lehetőségeit megismerve dolgozzon vele. Nádasdy Kálmán, az Operaház klasszikus rendezője s egykori igazgatója mondta (és ez nekem életre szóló lecke), egy tulipánból ne akarjak rózsát nevelni, hanem úgy gondozzam, hogy az lehessen a legszebb tulipán. Mindig a növendékhez alkalmazkodva kell tanítani. Hangszeresek és énekesek világhírű tanáraival előfordul, hogy egy bizonyos technikát vagy zenélési módot tanítva, nem veszik észre, ami az egyik növendéknek jó, a másiknak nem, így azután nem mindig viszik helyes útra a tanítványaikat. Szeretem a sportot, a világ egyik legjobb focistájáról, Bozsik Józsefről mondták, hogy edzőként nem volt jó. Más a pedagógia, és más az előadóművészet, valahol találkoznak és kiegészítik egymást, de nagyon is különbözőek.

20. oldal

Útbaigazítani lehet, de igazából a szellemiséget nem tudjuk tanítani, ara születni kell.

65. oldal

Azért mondtam, hogy Weöres nyelvzseni volt, mert lekopogtam neki, mondjuk
egy ötnyolcados vagy tíznyolcados, viszonylag bonyolult ritmust, és akkor ő belenézett a levegőbe, kapásból fújta a megtalált szavakat. Tényleg fantasztikus volt! Én is tudtam, de azért nekem legalább egy-két óra kellett, hogy számítgassam, gondolkozzam, variáljam.

20. oldal