!

Silvia Avallone olasz

1984. április 11. (Biella, Olaszország) –

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó · 1 film

Nem

Képek 3

Könyvei 2

Silvia Avallone: Acél
Silvia Avallone: Acciaio

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár


Népszerű idézetek

mandarina>!

A szavak nem szeretik egymást, és nem változtatják meg az embert. A szavak nem hozzák helyre a dolgokat.

362. oldal

mandarina>!

Nem lehetséges. A két világ nem átjárható. Nem elég kivágni a drótkerítést, és átbújni rajta, ahhoz, hogy más életünk legyen.

307. oldal

ppeva P>!

A víz alatt, ahol a világ zaja csak tompán hallatszik, mint az anyaméhben, a só csípi a kötőhártyát, és az egyetlen zaj, amit hallasz, a saját lélegzeted, amely már nem is a tiéd.

126. oldal

14 hozzászólás
Cicu>!

Mit jelent egy négy bérkaszárnya alkotta telepen felnőni, ahol omladoznak az erkélyek, és azbesztbetondarabok hullanak lefelé, egy olyan udvarban, ahol a kicsik drogot áruló nagyfiúk és áporodott szagú öregasszonyok mellett játszanak? Milyen kép alakul ki benned a világról egy olyan helyen, ahol az a normális, hogy nincs nyaralás, nem járnak moziba, nem olvasnak könyvet-újságot az emberek, és ez így van rendjén?
Ők ketten egy ilyen helyen találtak egymásra.

46. oldal

Cicu>!

– A valóság, Artù – mondta az asztalra támaszkodva –, óriási különbség van a valóság és a baromság között.

113. oldal

ppeva P>!

A lányok is ráhajtottak. Főként akkor, ha egy Alessio-féle alfa-hím tűnt fel a színen. A nyár volt az alkalom, a magamutogatás a „kifutón”, az öltözőkabinok közt, kibontott hajjal. Már annak, aki megengedhette magának, megvolt hozzá az életkora és a teste is. Szerelem a kabin homályában. Ész nélkül, óvszer nélkül, és aki teherbe esett, és a fiút meg tudta fogni, azé volt a diadal.
– Nem sokat kell már várnunk – duruzsolta egymásnak Francesca és Anna. Ha egy nagylány megjelent a strandon egy szuper motor nyergében, gondolatban lelökték az ülésről, és elfoglalták a helyét. – Nem sokat kell már várnunk – mondogatták, amikor szombat este a lányok csillámporos arccal, ajkukon szájfénnyel, tűsarkúban vonultak a szórakozóhelyekre, és ők otthon maradtak, ruhákat próbálgattak bömbölő zene mellett.
Még nem jött el az ő idejük. Majd ha tizennégy évesek lesznek.

25. oldal

Cicu>!

A valóság megköveteli, ami neki jár. A valóság győz, akármit is gondolsz vagy teszel.

490. oldal

Cicu>!

Csak akkor élvezed, ha kimész az állomásra. Felszállsz az intercityre, nézel kifelé az ablakon, hallod az acél csikorgását, a súrlódást, a felpattanó szikra hangját, miközben utazol. Emlékezetedben végigvonul előtted az egész műveletsor: a kokszolótól a nagyolvasztóig, a nagyolvasztótól az acélműig, onnan a konverterekig, a hengerműig…
A vasúti kerék, mely alattad fut: te gyártottad.

465. oldal

spinakker>!

Sandra úgy gondolta, vannak dolgok, amikben nem magunk döntünk. Amiben helyettünk a Világkapitalizmus, a Nemzetek Történelme, az Olasz Köztársaság dönt.
És aztán vannak olyan dolgok, amikben magunk döntünk. Amik csak tőlünk függenek. Ez az, amit csinálsz, ami vagy, amit magadnak választottál. Ha valaki oda született, ahová én születtem, lehet belőle tolvaj, gyári munkás vagy eladó a Coop csemegepultjánál, esetleg elkurvulhat. Dönthet úgy az ember, hogy a saját fejével gondolkodik, és szavazhat x-re vagy y-ra. Olvashatja a la Republicá-t vagy nézhet valóságshow-t.
Végül vannak olyan dolgok, amikben nem dönt senki. Miképpen most én is itt fekszem a takaró alatt ezzel a férfival, aki mindig csak bajt okozott nekem, magamhoz ölelem, és itthon érzem magam, talaj van a lábam alatt, de holnap, esküszöm, felhívom az ügyvédet, esküszöm, hogy megteszem. Más, ami vagyok, és más, ami lenni szeretnék.

114-115.

szigiri>!

Különben meg mit mondhatna neki? A szavak nem rendeznek el az égvilágon semmit.

28.