Sík Sándor magyar

Van aki toronynak születik, és van aki remetének,
Van aki őrlő szájnak, és van aki csemegének:
Engem magnak vetett a Magvető,
És kenyérnek, annak is feketének.

Megértettem, hogy kenyérnek születtem

11. oldal

A béketűrésből kihozza
A bennem élő cinegét

Szamár és cinege

Imádság humorért

Csorgattál hitet fejemre,
(Vajha frissen őrzeném!)
Koszorúztál kegyelemmel
(Volna fogytig bár enyém!)
Hetven éves fiatalnak
Még valami kellene:
Humort, humort önts szívembe,
Meghallgatás Istene!

Nézni tanulj, vaksi lelkem,
Míg csak meg nem láthatod
Emberben az angyal-embert
És az ember-állatot.
Egy szemeddel egyet látni,
Másikkal a másikat.
Nagy az Isten vadaskertje,
A mennyország tágasabb.

Egybelátni mind a kettőt
És eggyé ölelni át:
Erre kérd, míg kérheted még
A Szentlélek humorát.
Több ez, mint távolbalátás,
Közelnél is közelebb,
Ez tanít meg mosolyogni
Szenteket és bölcseket.

Hát az öreg, aki hordoz
Harminchárom nyavalyát
S kétszer annyi gyengeséget,
Honnan vegye mosolyát?
Honnan erőt elviselni,
Kinevetni önmagát,
Megmaradni emberszinten
Éjek éjszakáin át!

Nincs itt más, mint bölcsnek lenni,
Ha csak egy hüvelyknyinek,
Semmi más, csak szentnek lenni,
Ha csak egy babszemnyinek.
Uram, egy babszemnyi lélek
küldi Hozzád sóhaját:
Csorgasd cserepes ajkára
Öregeid humorát.

88-89. oldal

A század méhe mélyről háborog.
Uralkodnak új diktátorok.

Ma élünk még

116. oldal

Mint a Mátra

Állani, némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre, se hátra.

Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen,

A parttalanban elmerülni
És úszni benne és örülni

Az egyetlen csodának: annak,
Hogy valamik, valakik vannak,

És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen;

Kontraktust kötni szent közönnyel,
Kánikulával, vízözönnel,

Szem-lehunyva és kar-kitártan
Felolvadni a napsugárban,

Ha jő Medárd, negyvennap ázni,
De csorgó hajjal is nótázni;

Orrszarvúként egyedül járván
Nem dideregni mégsem árván,

Mert egybering közel és távol
Szíved hullámzó ritmusával,

Amely magát némán kitárta
A mindenségnek, mint a Mátra.

78-79. oldal

Akkor lesz az ember reális, igazi emberré, ha az én-en túl fölfedezi a mi-t.

106. oldal

Akit az ember szeret, arra mindenféle értéket ráruház, és minden illúzió magába hordja a széthullás veszedelmét.

129. oldal

A magyar tánchoz magyar ruha való, és a magyar kultúra csak a magyar nép lelkéből születhetik meg. Az emberiségnek, Európának csak ekkor lehetünk hasznára, a Nyugat számára csak akkor leszünk eleven értékké, ha olyat adunk neki, amit kívülünk más nem adhat: magyar értéket. Ezt az egyet más meg nem adhatja, pedig ezt az egyet várja tőlünk Isten és ember.
Az úristen is ezt várja tőlünk. Istennek célja van minden néppel, minden nemzettel. Mindegyikkel más- más.Minden nép külön szín az Úr palettáján: A nagy képhez szükséges valamennyi. Minden faj, külön hangszer az ő kórusában: a nagy világszimfónia valamennyinek együttes zenéjéből fog kialakulni. Egyik sem felesleges, egyik sem kevésbé szükséges a másiknál. De mindegyiknek csak akkor van létjoga amíg hű marad magához, amíg önmaga marad, amíg azt a darabot játssza amelyet őrá mér ki a karmester.
Mi magyarok még alig mondtunk ki valamit a mi mondanivalónkból, még alig találtuk meg a magunk húrjait, mi még nem mondtuk ki szavunkat az emberiséghez . Még ezután kell kimondanunk: ez az Isten akaratunk.
Petőfivel kérdezem: Ezer évig tartott volna meg Isten, hogy most az utolsó habok elmerítsenek? Azért tartott meg, hogy éljünk, azért próbált meg, hogy jobbá, legyünk, azért segített, hogy segítsünk magunkon. Élnünk és szólnunk kell. És mi élni fogunk és szólni fogunk. Még van egy kimondatlan magyar szó: ki fogjátok mondani. Ti fogjátok kimondani fiúk, fiatal magyarok! De egy bizonyos: hogy a szó csak azon a nyelven hangozhatik el, amelyre Szent István tanítottam meg a nemzetet.

Ó dicsőséges szent jobbkéz,
Melyre magyar óhajtva néz,
Nagy öröme népünknek,
Drága kincse szívünknek,
mutasd az utat, megyünk amerre intesz.

165. oldal

Krisztust öltöttük magunkra.

55. oldal

(…) ha már Bohrnak vagy Einsteinnek elméje elkápráztat bennünket erejével, hogyan kezdjünk bele Isten dicsőségének magasztalásába, aki őket is teremtette?

72. oldal