Sharon Cameron amerikai

A halál nem is olyan borzasztó, gondolom. Az a borzasztó, ha az ember elveszíti az élet lehetőségét.

169. oldal (Alexandra, 2021)

Megtanított, hogy az emberek szeretnek neveket aggatni a másikra. Zsidó. Katolikus. Német. Lengyel. Ezek azonban csak félrevezetik és megosztják az embereket. Kedvesség. Kegyetlenség. Szeretet és gyűlölet. Csak ezek számítottak.

111. oldal (Alexandra, 2021)

Azt hiszem, ez a félelem Hitler legerősebb fegyvere.

132. oldal (Alexandra, 2021)

Valami eltörött bennem. Azt hiszem a szívem volt az. Az összetört szív azonban nem segít a túlélésben, ahogy az indulatosságom sem.

68. oldal

Mindig is voltak háborúk, amelyekben fiatalemberek harcoltak, és ártatlanok haltak meg. Szörnyű, de ilyen a világ.

58. oldal

A levegőnek valahogy sokkal hamarabb télszaga lett, minthogy beállt volna a hideg.

39. oldal

Przemyśl nemrég megtanított, hogy ne a nemzetiségük, vallásuk vagy akár politikai beállítottságuk alapján ítéljem meg az embereket.

328. oldal

– A világ szép, de az emberek elrondítják.

21. oldal

Azért sírok, mert ez olyan igazságtalan. Minden olyan igazságtalan.
Azért sírok, mert sohasem éreztem magamat ilyen tehetetlennek.
Azért sírok, mert még sohasem akartam ennyire feladni az egészet.

339. oldal

A kanapé melegnek és kényelmesnek tűnik, és mindenkit szeretek. Sokáig tart a jó érzés.

306. oldal