Seth MacFarlane amerikai

– Nincsen… kifogásod az ellen, hogy a barátnődet minden nap kábé tizenöt pasas kúrja meg, és még fizetnek is érte?
– Ó. Hát, mit mondjak, az én melóm is elég szar.
– Igen, de te cipőket javítasz.
– Úú, ne is juttasd eszembe! – nevetett Edward. – A cipőbiznisz nagyon harmatosan muzsikál, mióta véget ért a polgárháború.
– Valóban?
– Igen, sokkal kevesebb a láb.

23. oldal

[…] Múlt héten a bordélyban is volt egy birkám.
– Komolyan?
– Igen, bekóborolt oda, és mire elmentem érte, addigra valahogy keresett húsz dollárt.

105. oldal

– Elkéstél – dörmögte az apja.
– Miről? – érdeklődött Albert.
Volt egy kis szünet.
– Az is igaz -látta be az apja, és visszatért az Íráshoz.

31- 32 oldal

– Van a népemnek egy ősi közmondása: Az ember néha csak úgy találhatja meg az igazi útját, ha kábítószert fogyaszt csoportosan.

173. oldal

– Hány méter alsóruhát viselsz?
– Lássuk csak, van rajtam két pár gyapjú térdnadrág, három pár holland zokni, egy szett medvebőr lábtyű és egy pár fagombos sárcipő. Rajtad?

117. oldal

Egy lánynak néha jópár seggfejet le kell tudnia, mire felismeri, hogy milyen egy jó srác.

82. oldal

– Úgy hallom, hogy csaknem végzett – állapította meg, ahogy az orgazmus szenvedélyes nyögései disszonáns crescendóban csúcsosodtak ki.

22. oldal

Ritka szépségnek minősült, még úgy is, ha nem a nyugati határvidék mércéjével nézzük, ahol a legtöbb nőt alig lehetett megkülönböztetni egy medvétől. Megvolt az összes foga, ami szintén csodálatos rendellenességnek számított.

26. oldal

Albert Stark gyáva volt.

(első mondat)

Albert arca kifejezéstelen álarc volt, mint általában az arcok a képeken. – Tudjátok, szinte azt kívánom, bárcsak lehetne mosolyogni a fényképeken. Louise-nak olyan hihetetlen mosolya van.
– Az furcsa lenne – jegyezte meg Edward.
– Hm? – hümmögött Albert szórakozottan.
Edward megvonta a vállát.
– Mosolyogtál már valaha fényképen?
Én nem, és te? – kérdezett vissza Albert.
– Dehogyis.
– Nem. Olyan lenne, mintha megőrültél volna.

33. oldal