!

Sebastian Haffner német

1907. december 27. (Berlin) – 1999. január 2. (Berlin)

Tudástár · 13 kapcsolódó alkotó

Teljes névSebastian Haffner
Nemférfi

Képek 3

Könyvei 7

Sebastian Haffner: Egy német története
Sebastian Haffner: Megjegyzések Hitlerhez
Sebastian Haffner: Churchill – Életrajz
Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével
Sebastian Haffner: A Német Birodalom hét főbűne az első világháborúban
Sebastian Haffner: Az elárult forradalom
Sebastian Haffner: Preußen ohne Legende

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg Európa


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Egy pontban mindenesetre egyezik a hitlerizmus és a marxizmus: mindkettő azzal az igénnyel lép fel, hogy az egész világtörténelmet egyetlen nézőpontból magyarázza. „Minden eddigi társadalom története osztályharcok története” – írja A kommunista kiáltvány. Hitler ennek megfelelő mondata így hangzik: „Az egész világtörténelem a fajok önfenntartó ösztönének megnyilvánulása.” Az efféle mondatoknak erős, szuggesztív hatásuk van. Aki elolvassa őket, úgy érzi, hirtelen megvilágosodás érte. Ami kusza volt, egyszerű lesz, ami pedig nehéznek tűnt fel, egyszeriben könnyűvé válik. Aki készséggel elfogadja őket, azt e mondatok a tisztánlátás és a biztos tudás kellemes érzésével ajándékozzák meg, ugyanakkor valamiféle dühödt türelmetlenséget is keltenek azokkal szemben, akik e kijelentéseket nem veszik készpénznek. […]
Pedig köztudottan vaskos tévedés, hogy az egész történelem kizárólag ez, vagy amaz. A történelem olyan, mint az őserdő: nem vághatunk benne olyan ösvényt, amely föltárná előttünk, bejárhatóvá tenné az egész vadont.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · marxizmus · történelem
23 hozzászólás
Kuszma P>!

Ahhoz, hogy egy eszme széles néptömegeket mozgasson meg, többnyire a gyermek értelmi színvonalára kell leegyszerűsíteni. Egy ilyen rögeszme azután, amelyet négy éven keresztül sulykolnak tíz évjáratra való gyerek fejébe, húsz év múlva már a „világnézet” igényével léphet fel és vonulhat be a politikába.
A német iskolás gyerekek tíz évjáratának 1914-től 1918-ig az volt a naponkénti tapasztalata, hogy a háború nem egyéb, mint olyan izgalmas és lelkesítő játék a nemzetek között, amit a béke nem tud nyújtani, és éppen ez ma a nácizmus alapvető elképzelése is. Ebből a szemléletmódból ered a nácizmus vonzóereje, primitív egyszerűsége, a fantáziára való hivatkozása és lendülete, de ezzel magyarázható a rendszer intoleranciája és belpolitikai ellenfeleivel szemben való kegyetlensége is. Arra ugyanis, aki ebből a játékból ki akar maradni, nem mint ellenfélre tekintenek, hanem mint játékrontóra. Ezzel magyarázható végül a szomszédos országokkal szembeni harciasság is. Nem a szomszédot látják bennük, hanem az ellenséget, háborúsdit játszani ugyanis ellenség nélkül nem lehet.

10 hozzászólás
Kuszma P>!

Mindegy, hogy Hitler a weimari köztársasággal vagy a párizsi békerendszerrel végzett, vagy Franciaországot rohanta le, hogy a német konzervatívokat számolta fel: minden esetben már haldoklóval végzett, csak a már amúgy is kidőlőfélben lévő fát döntötte ki. Meg kell adni, biztos érzékkel ismerte fel a korhadót, a haldoklót, a kegyelemdöfésre várót. Ez az ösztöne (már egészen fiatal emberként, Ausztriában is) minden vetélytársáénál jobban működött, s ez volt az, amivel imponált kortársainak és önmagának is. Ám ez a – politikusok esetében kétségtelenül hasznos – képesség nem a sas éleslátó tekintete, hanem a keselyű tévedhetetlen szaglása.

110. oldal

5 hozzászólás
Kuszma P>!

A nacionalizmus, a nemzeti öntetszelgés és önimádat veszélyes lelki betegség, bárhol üti fel a fejét, mert könnyen úgy eltorzíthatja és elcsúfíthatja egy nemzet arculatát, ahogy a hiúság és az önzés torzítja és csúfítja el az egyén vonásait.

24 hozzászólás
Kuszma P>!

Nem „szeretem” Németországot, mint ahogy magamat sem „szeretem”. Szeretem például Franciaországot, de bármely más országra inkább mondanám ezt, mint a sajátomra – és nemcsak a nácik miatt. A saját országunknak más, pótolhatatlanabb szerepe van az életünkben, mint azoknak, amelyeket szeretünk – az, hogy a hazánk.

2 hozzászólás
DaTa>!

Nincs tehetségem a gyűlölethez. Mindig úgy gondoltam, ha túl mélyen belemerülünk a vitába azokkal, akikkel nem lehet szót érteni, és hagyjuk, hogy a vita gyűlölködő veszekedéssé fajuljon, már ez is szétrombol bennünk valamit, amit nehezen lehet helyreállítani. Az ellenszenv gesztusa nálam a távozás és nem a támadás.

249. oldal

shadowhunter1975 P>!

A tömeglélek és a gyermeki lélek reakciói nagyon hasonlítanak egymásra. Hihetetlenül gyermekdedek azok az eszmék, amelyekkel hatni lehet a tömegekre. Ahhoz, hogy egy eszme széles néptömegeket mozgasson meg, többnyire a gyermek értelmi színvonalára kell leegyszerűsíteni.

24. oldal, 4. (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: tömeg
Kuszma P>!

Megszoktuk, hogy a szocializmus-kapitalizmus ellentétpárban gondolkodunk. Alighanem helyesebb a szocializmussal a kapitalizmus helyett az individualizmust szembeállítanunk. Bizonyos kapitalista vonások ugyanis a szocialista nagyiparban is óhatatlanul jelen vannak. […] A gyári munkás munkája a szocialista államban is elidegenedett. A munkás a gyakorlatban semmiféle különbséget nem érez attól függően, hogy az a gép vagy a futószalag, amelynél áll, egy magánkonszern vagy egy népi tulajdonú kombinát tulajdona-e. A meghatározó különbség abban rejlik, hogy a munkaidő lejárta után ráhagyják-e, hogy csináljon, amit akar, vagy pedig a gyárkapu előtt várja már a kollektíva, a közösség.

64-65. oldal

3 hozzászólás
Wiggin77 P>!

Rathenau és Hitler volt az a két szélsőséges jelenség, amely a német tömegek fantáziáját lázba hozta, az egyik a maga követhetetlenül magas kultúrájával, a másik a maga elképesztő közönségességével.

61. oldal

Wiggin77 P>!

Tépelődésemet egy barna egyenruha szakította félbe, aki hozzám lépve annak rendje és módja szerint tisztelgett, majd megkérdezte: „Ön árja?” Mire én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen. A barna szakértő pillantást vetett az orromra, hátraarcot csinált, nekem pedig az arcomba szökött a vér, mert egy pillanat alatt tudatosult bennem, hogy milyen nyomorultul viselkedtem. Nem, nem hazudtam, ennél sokkal rosszabb történt: beijedtem, és sunyi módon válaszoltam ennek a bugrisnak, pedig senkinek semmi köze hozzá, hogy árja vagyok-e vagy sem, engem pedig nem érdekel. Kiütéses vereség az első menetben! Megbuktam az első vizsgán! A falba tudtam volna verni a fejemet.

187. oldal