Scott Lynch amerikai

Az erkölcsi nevelésednek nagyon jót tesz a szar munkák elvégzése.

41. oldal

– Én, eh… azon gondolkodom, nagyuram, vajon fogok-e valaha találkozni olyan emberrel, aki valóban az, akinek látszik.

282. oldal

– A súlyom nagy részét az agyam adja.

130. oldal

– Te egyharmad rész rosszakarat, egyharmad rész színtiszta kapzsiság és egynyolcad rész fűrészpor vagy. Elismerem, a maradék talán agy lehet.

159. oldal

– Szerintem a kalózkodás egy kicsit olyan, mint az ivás – mondta
Jean. – Egész este folytatni akarod, de másnap megfizetsz érte.

667. oldal

Nálam vannak olyan kölykök, akik élvezik a lopást. Vannak olyan kölykök, akik sem így, sem úgy nem vélekednek a tolvajlásról, és vannak olyan kölykök, akik elviselik a lopást, mert tudják, hogy semmi mást nem tehetnek. De senki, és most komolyan mondom, senki nem szomjazott rá úgy, mint ez a fiú. Ha véres seb tátongana a torkán, és egy kirurgus éppen megpróbálná összevarrni, Lamora ellopná a tűt és a cérnát, és nevetve halna meg. Ő… egyszerűen túl sokat lop.

18–19. oldal, a Tolvajmester

Az én időmben legalább tudtuk, hogy a mocskos lerészegedés zárt ajtók mögötti elfoglaltság.

58. oldal

– (..). Épp elég rossz, hogy a fedélzeten egyetlen asszony se lesz,
amíg a Szellemviharra nem érünk, de ha a macskák is hiányoznának,
az egyenesen borzasztó lenne.

385. oldal

– Vacsorázz velem!
– Mi?
– Vacsora. Az egy olyan főétkezés. A nők és a férfiak gyakran csinálják együtt. Kérdezz körbe, ha nem hiszel nekem.

Locke mindennap két órát olvasott és írt, egyre jobban forgatta a tollat, amíg a Sanza fivérek ki nem jelentették, hogy már nem úgy veti a betűket, mint egy „nyílvesszővel átlőtt fejű kutya”. Locke-ot annyira meghatotta a dicséret, hogy aznap éjjel vörös paprikával szórta be a fekhelyüket.

201. oldal