Schreiner Dénes magyar

A dédi nem a meséket mesélte, hanem az életet, nem a mese volt neki a mese, hanem a valóság.

154. oldal

A jóban az a rossz, a rosszban az a jó, hogy elmúlik.

151. oldal

Ám a tapasztalat furcsa jószág. Van benne valami megszelídíthetetlen, vadállatias. Elfolyik, kipereg a kezünk közül, hiába kapunk utána.

95. oldal

A látvány a gondolatait is kikezdte, és egyre határozottabban érezte, hogy felhasad a világ. Szertefoszlik a létnek azon szabályszerű rendje, melyet mindeddig összefogott. Szétesik az a valami, amiről idáig nem is tudta, hogy ő tartotta egybe.

75. oldal

Érzései hasztalan kerestek tapadási felületet maguknak, tárgytalanul bolyongtak benne, nyugtalanul, névtelenül.

71. oldal

A püspök előrenyújtja a kezét, kövér, szőrös ujjába szinte belenőtt a hatalmas pecsétgyűrű.

93. oldal

Csak az öreg, csúf test letisztult annyira, kiüresedett, mondhatni, annyira szegény, hogy megjelenjen benne a szentség.

115. oldal

A teljes némaságba, míg ide-oda toporogtak elgémberedett lábakkal, hirtelen belehasított a géppisztolysorozat olyannyira ismerős kerepelő hangja.

15. oldal