Schmöltz Margit magyar

De a magyarok mindent mélyebben, lélekből eredeztetnek: nekik az egy egyetlenegy, s nem meghalnak hanm halálnak halálával halnak.

24. oldal

Mesélik, hogy az embernek különös látomásai támadnak, ha kendervirágzáskor a mezőn kószál.

21. oldal

– Ó, ha borotok van, majd csak felépül az a kolostor! A magyaroknak abban van az erejük.

34. oldal

Az erdőben valahogy kitisztulnak a gondolataim, minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Talán a friss levegő teszi, de az is lehet, hogy a fák, a virágok közelsége. Valahogy otthon érzem magam benne.
Most például az is eszembe jutott, hogy ha valaha is kiderül, ki a Kék imágó, akkor nagyon meg fogom neki köszönni, hogy kicsalogatott a szobámból. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi mindent fel lehet fedezni az erdőben, azt meg végképp nem, hogy ennyire, de ennyire gyönyörű.

Hát így szaporodunk, így sokasodunk, gondolta, vérrel, gyötrelemmel, iszonyattal.

171. oldal

– Mi lesz az ebéd? Tisztában vagy vele, hogy ma neked kell főzni?
– Ó, tényleg? Mit szeretne a felséges hercegnő? A személyzet rendelkezésére áll…
– Ó, tényleg? – kérdeztem vissza, de már éreztem, hogy nem kellett volna.
– A nagy fenéket! – vágta rá. – Spenót lesz!

– Tibikém, telefon! – De már ott is állt Pötyi néni a kertkapuban, és nyújtotta Tibi bácsi felé a telefont.
Nem tudom, mikor találták fel a mobiltelefonokat, de szerintem az első példányt láthattam aznap. Akkora volt, mint a tolltartóm, ha nem nagyobb.

– Én félnék egy ilyen erős királynőtől – felelte a férfi.
– A világostól vagy a sötéttől?
– A világos királynőtől a sötétben.

45. oldal

…a szeretet már csak ilyen: szeretetben fogan.

81. oldal

Néha az elkeseredés, az irányát vesztett jóakarat és az irigység ereje pusztítóbb, mint a gyűlölet.

104. oldal