Schäffer Erzsébet magyar

Ha jóra, szépre, sírósra s mosolygósra vágyik a lelkem, akkor Schäffer Erzsébet. Ha hiányzik az otthonom, a gyermekkori pillanatok, a magyar tájak, ízek, s legfőképp a barátok és a családom: Schäffer Erzsébet. Ha utazok valahová, s rövid, de mégis sokat mondó írásokat olvasnék: Schäffer Erzsébet. Mert ő mindig, mindenhol, bármelyik könyvével telibe talál. Szívhez szól, hozzánk, magyarokhoz, hozzánk, emberekhez. Tanít becsületre, egyszerűségre, a dolgok elfogadására, a természet szeretetére, a segítség nyújtására, arra, hogy mosolyogjunk többet, legyünk türelmesebbek, elfogadóbbak, értékeljük azt, amink van, egyszóval: legyünk boldogabbak! Egyetlen kötetének elolvasása elég volt, hogy beszerezzem sorban a többit, s magánkönyvtáram megbecsült tagjai legyenek! Olvassátok!

Pulitzer-díjas újságíró, író, publicista.
Mellékállásban lélekdoktor és Csodanő.

Ha igazán női magyar írót akarok valakinek ajánlani, akkor Ő az! Szerintem nyugodt és tiszta írásaival a fél-tébolyult mai nőket, köztük természetesen engem is, jól esően megnyugtat, megbékít a világgal, sorsunkkal. Én ezért szeretem.

A Példa. Számomra. Ha biztosra akarok menni, őt olvasom, hallgatom. Mindig meg- és átsegít. Mindenen.

Nagy megfigyelő! Tele vannak az írónő írásai tiszta szeretettel, őszinte elfogadással. Egyedülálló módon tudja közvetíteni az érzelmeket! Tűpontosak a megfogalmazásai!

„Fiatal bárki lehet,
de idős csak a java.”

Sok-sok éve a Nők Lapjából ismertem meg. Most ismét felfedeztem az írásait. Ezek egyszerűen gyönyörűek, szívhez szólnak. Mesék a valóságról, az egyszerű emberi történetekről, amit nem lehet megunni. Megmosolyogtat, megríkat, tanít.

Évtizedekkel ezelőtt, a Nők Lapja hasábjain olvastam elóőször a tárcáiból. Már akkor elbűvölt az a páratlan emberi tisztaság, jóság, ami áthatja mondatait. Utána tudatosan kerestem tőle könyveket is. Sorra lettem rajongója a könyveinek. Leginkább A temesvári lány című regény kapott el. Annál nemesebb odafordulást, odaadást egy családtag felé, addig keveset tapasztaltam irodalmi alkotásokban. Vetekedett az általa kiváltott hatása bennem, Szabó Magda: Pilátus regényével. Csodálatos személyiségnek tartom Erzsébetet, akit gyógyírként keresek, nehezebb életidőszakaimban.

Első könyvemet A temesvári lány-t olvastam az írónőtől ami teljesen magával ragadott. Ebben a könyvben úgy és olyan módon írt, hogy megragadta a lelkemet. Mintha az eddig átélt veszteségeim lényegét írta volna meg, csak itt mindkét szemszöget megértettem. Új értelmet nyertek a múlt némely történései, miértjei. Azt hiszem új kedvenc írót köszönthetek ezáltal. Sokan félnek magyar írótól olvasni, pedig ennél szebb, kifejezőbb, színesebb szókincset használva nincs is nyelv, melyen kifejezhető egy-egy jól megírt kitűnő mű. Igazi tehetség kell ahhoz, hogy egy író meg tudja ragadni az olvasót oly módon, hogy a történet folyása magával ragadja és ne eressze el az utolsó mondatig. Én ezt kaptam. Így kevesen tudnak írni, csak az igazán nagyok tudják megfogni az olvasó lelkét úgy, hogy közben összekapcsolódik a szerző nyers, igazi valójával, aki megmutatja önmagát a történet lapjain.

Erzsi nénit nem elég olvasni a Nők Lapjában, a könyveiben, mindez már csodálatos ugyan, de őt hallgatni is kell órákon át, vele személyesen is találkozni kell, mert úgy teljes a varázs. Utána már egész más hangon szól egy-egy történet, a személyes találkozás kiteljesíti a „leskelődő-füge”-sztorit (amit pl már olvastam, és mégis mennyire méginkább élt az ő személyes előadásában!). Annyira örülök, hogy részem lehetett ebben az élményben, annyit mondok csak, hogy „Lővér utca 5.” Hihetetlen, hogy mennyi minden megeshet egy ember életében, ha megvan benne a kellő nyitottság! Erzsi néniben megvan, így ő több emberöltőre elég kalandot halmozott már fel, és tudom, hogy még gyarapítani fogja az élmények sorát, s remélem, át is adja nekünk ezt a gazdagságot. A nyitottság tekintetében bőven van még mit tanulnom tőle, de szerencsére azért már nekem megvan egy-két könnyes-nevetős, egyedi hihetetlen történetem! Még nem tudok teljesen hinni abban, hogy az emberek jók és segítőkészek, de ilyenkor Erzsi nénire gondolok, és igyekszem fejlődni egy kicsit.

Elcsendesedés, megnyugvás. Apró kis rezzenések. Nyíló virágok között megbúvó, majd előbújó, lassan szétáradó érzelmek. Schäffer Erzsébet úgy ír, mintha egy gyönyörű, színes, mélyreható filmet nézne velünk együtt. Néha pedig mesét mond; felnőtteknek szóló, a szív mélyéig hatoló meséket hallgathatunk – olvashatunk – élhetünk meg általa. Csodálatos írónő, kortársaink között, úgy hiszem, a legnagyobb.