!

Saulius Tomas Kondrotas litván

1953. január 30. (Kaunas, Litvánia, Szovjetunió) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://lt.wikipedia.org/wiki/Saulius_Tomas_Kondrotas
Életrajz

Könyvei 3

Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Saulius Tomas Kondrotas: Clan of the Centaur
Saulius Tomas Kondrotas: The Slow Birth of Nation

Antológiák 1

Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1980

Népszerű idézetek

>!
bazsalikom P

De minden egyes nemzedék abban reménykedik, hogy jobb lesz az előzőknél. A rosszat mindnyájan csupán a múltban akarjuk látni, ezért törekszünk állandóan megértésére, annak megvilágítására, hogy ki a hibás abban, hogy a rossz még eleven: a körülmények, amelyek mindig változnak, vagy mi magunk, akik mindig ugyanolyan vagyunk?

100. oldal (Századvég, 1992)

>!
cassiesdream

Amíg egyedül van, az embernek nincs neve. Akkor csak: Én. A név arra kell az embernek, hogy másoktól, a hozzá hasonlóktól megkülönböztesse.

38. oldal

>!
bazsalikom P

Persze így van az, apó, ha valami nyomasztja az embert: akkor nem látja kellőképpen sem az embereket, sem a földet, sem az eget, mindenre csak néz, de nem lát semmit, amit pedig a látó embernek illene észrevennie.

180. oldal (Századvég, 1992)

>!
cassiesdream

Mikor kint koromsötét éjszaka van, csapkod az eső, és éles karmaival a fák ágait tördelve, hegyes csőrével a tetőket kopácsolva rombol a szél, az embernek önmagában kell reményt találnia, mert a világ képe, annak szépsége nem segítheti.

33. oldal

>!
Qwerf

…milyen keveset is tudunk mondani egy másik emberről! Milyen hitvány morzsákból kell összerakni a képét! Hol lakik, mennyi pénze van, milyen idős… És lehet mondani, kész.

103. oldal

>!
Piintyő

Egy ízben, mikor apám meghallotta, hogy Kaunas és más városok gyári munkásai egyenlőséget követelnek, azt mondta anyámnak:
„Az emberek egyenlőségét az értelem alapjára kell helyezni. Az értelmes ember egyenlő az értelmessel, a hülye a hülyével. Mit akarnak ezek az emberek, hiszen úgyis egyenlők.”

Anusas 157. oldal

>!
Tilla

Kristupas apját elbűvölte egy történet. Két emberről szólt, akik elhatározták, hogy templomot építenek. Felépítették, és a Mindenható iránt tanúsított tiszteletük fejében azt kérték imájukban, hogy az Úr úgy jutalmazza meg őket, ahogy akarja. Abban reménykedtek, hogy fényes fizetségben részesülnek. Másnap reggel nem ébredtek fel.

A kezdet (III)

>!
Qwerf

Az ember érzékszerveit kapuhoz lehet hasonlítani. Bizonyos értelemben a kapu szöges ellentétét jelentik: a kaput zárva tartjuk támadás előtt, és szélesebbre tárjuk, mikor semmi veszély nem fenyeget; az érzékszervek épp ellenkezőleg, becsukódnak, ellanyhulnak nyugalom idején, és szélesre tárulnak veszélykor. Az érzékszervek számára a boldogság is veszély, hisz olyankor, mikor az ember boldog, az érzékeknek nehéz dolguk van: recsegnek-ropognak, összedőléssel, porba rogyással fenyegetnek. Sajnos az érzékszervek nem mindig tudják kiválasztani a veszélyek közül a boldogság oly hőn óhajtott reményét! Mert nem mindenki képes elviselni a boldogságot.

95-96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · veszély
>!
Gyöngyi69

Őszi éjszakákon az ember megérti, hogy a hozzá hasonlók csapatához tartozik, és hogy csak tőlük várhat támogatást, mert a világ, amely máskor jóindulatúnak, az emberrel baráti összhangban lévőnek tűnt, ilyenkor felfedi lényegét: ne bízz bennem, hallod-e, mélyemben haragot táplálok irántad, a fajtád iránt; nem tartod az irányt, amit egykor kitűztem eléd, mikor azért adtam neked kezet, hogy legyen mivel a gyümölcsöt leszakítanod; beszélni kezdtél a nyelveddel, amit azért adtam, hogy a táplálékot forgasd vele a szádban; elégedetlen vagy az élet és halál szüntelen váltakozásával, hát akkor nesze…

37. oldal

>!
Gyöngyi69

A természet belefáradt az emberbe, és pihenni akar, visszakapni a maga bár engedetlen, ám mégis mértéke szerinti természetiségét.

36. oldal