!

Saulius Tomas Kondrotas litván

1953. január 30. (Kaunas, Litvánia, Szovjetunió) –

NemFérfi
Honlapkondrotas.com
Életrajz

Könyvei 3

Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Saulius Tomas Kondrotas: Clan of the Centaur
Saulius Tomas Kondrotas: The Slow Birth of Nation

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Arany Közép-Európa

Antológiák 1

Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1980

Népszerű idézetek

>!
bazsalikom P

De minden egyes nemzedék abban reménykedik, hogy jobb lesz az előzőknél. A rosszat mindnyájan csupán a múltban akarjuk látni, ezért törekszünk állandóan megértésére, annak megvilágítására, hogy ki a hibás abban, hogy a rossz még eleven: a körülmények, amelyek mindig változnak, vagy mi magunk, akik mindig ugyanolyan vagyunk?

100. oldal (Századvég, 1992)

>!
cassiesdream

Amíg egyedül van, az embernek nincs neve. Akkor csak: Én. A név arra kell az embernek, hogy másoktól, a hozzá hasonlóktól megkülönböztesse.

38. oldal

>!
bazsalikom P

Persze így van az, apó, ha valami nyomasztja az embert: akkor nem látja kellőképpen sem az embereket, sem a földet, sem az eget, mindenre csak néz, de nem lát semmit, amit pedig a látó embernek illene észrevennie.

180. oldal (Századvég, 1992)

>!
Piintyő

Egy ízben, mikor apám meghallotta, hogy Kaunas és más városok gyári munkásai egyenlőséget követelnek, azt mondta anyámnak:
„Az emberek egyenlőségét az értelem alapjára kell helyezni. Az értelmes ember egyenlő az értelmessel, a hülye a hülyével. Mit akarnak ezek az emberek, hiszen úgyis egyenlők.”

Anusas 157. oldal

>!
cassiesdream

Mikor kint koromsötét éjszaka van, csapkod az eső, és éles karmaival a fák ágait tördelve, hegyes csőrével a tetőket kopácsolva rombol a szél, az embernek önmagában kell reményt találnia, mert a világ képe, annak szépsége nem segítheti.

33. oldal

>!
Qwerf

…milyen keveset is tudunk mondani egy másik emberről! Milyen hitvány morzsákból kell összerakni a képét! Hol lakik, mennyi pénze van, milyen idős… És lehet mondani, kész.

103. oldal

>!
Tilla

Kristupas apját elbűvölte egy történet. Két emberről szólt, akik elhatározták, hogy templomot építenek. Felépítették, és a Mindenható iránt tanúsított tiszteletük fejében azt kérték imájukban, hogy az Úr úgy jutalmazza meg őket, ahogy akarja. Abban reménykedtek, hogy fényes fizetségben részesülnek. Másnap reggel nem ébredtek fel.

A kezdet (III)

>!
eme P

Mintha újra elöntötte volna az örökkévalóság, az idő végtelensége, amely közönyös mindenki iránt, de ami iránt nem maradhat közönyös senki sem, mert mindannyian benne olvadunk fel.

62. oldal

>!
Gyöngyi69

A természet belefáradt az emberbe, és pihenni akar, visszakapni a maga bár engedetlen, ám mégis mértéke szerinti természetiségét.

36. oldal

>!
ppeva P

Íme a kísértés, amivel a Mindenható meglátogat bennünket. Hogy mit ér az ember, az nem akkor mutatkozik meg, amikor jót cselekszik, hanem akkor, amikor két rossz közül kénytelen a kisebbiket választani. Vajon helyes lesz-e a választás?

88. oldal