!

Sárközi Mátyás

Mátyás Sárközi

1937. július 19. (Budapest) –

Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Sárközi_Mátyás

Könyvei 28

Sárközi Mátyás: Párban magányban
Sárközi Mátyás: Színház az egész világ
Sárközi Mátyás: Levelek Zugligetből
Sárközi Mátyás: Albion köd nélkül
Sárközi Mátyás: A bizarr évei
Sárközi Mátyás: A Király utcán végestelen-végig
Sárközi Mátyás: Liliom öt asszonya
Sárközi Mátyás: Tamperdü
Sárközi Mátyás: Színház az egész világ – Molnár Ferenc regényes élete
Sárközi Mátyás: Hol köt ki a komp?

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kortárs próza, Kortárs tanulmány, Xenophobe's Guide

Szerkesztései 1

Sárközi Mátyás (szerk.): Vidító versek

Fordításai 2

Louis Hagen: A horogkereszt árnyékában
Vermes Géza: Gondviselésszerű véletlenek

Illusztrálásai 1

Neményi Ninon: „Londonban, hej, van számos utca…”

Antológiák 2

Borbély Sándor – Pomogáts Béla (szerk.): Ötágú síp
Veress Zoltán – Dávid Gyula (szerk.): A szétszórtság arénája

Népszerű idézetek

>!
paf P

Az a baj, hogy Margit mindenkinél mindig mindent jobban tud. De azon kívül semmit.

99. oldal, 3. fejezet - A harmadik tavasz

2 hozzászólás
>!
latinta SP

A könyvek java része már dobozokban vár a szállítóra, de szerdán feljött néhány fiatal. Karinthy Frici műfordítás-paródiáján nevettünk, s terveztük, hogy Horvát Henrik kiválaszt egy alkalmas régi verset, lefordítja németre, majd a német változatot Benedek Marcell franciára, ezt majd én angolra, s Kosztolányi, szintén nem sejtve, mi volt az eredeti, angolból készít magyar műfordítást. Vajon hová torzul a vers négyszeres átköltéssel?

89. oldal

>!
latinta SP

Ignotus Pali döbbenetes hírt hoz. Autón leutaztak Balatonszárszóra, József Attilához. Már hallott a Baumgarten-nagydíj odaítéléséről, s tudatták vele azt is, hogy szereznek neki lektori állást a Pantheonnál, és újból bevonják a Szép Szó szerkesztésébe. Szeretett volna Pestre jönni velük, de annyi hely nem volt a kis autóban. Este Attila kiment a vasúthoz. Bent állt egy teherszerelvény, de ő át akart jutni a sínek másik oldalára, mégpedig az összekapcsolt vagonok között. A szerelvény elindult, Attila karját levágta, koponyáját összeroncsolta.

A költő haláláért egyesek engem okolnak. Azt állítják, hogy öngyilkos lett, s azt, hogy rossz lelkiállapotát tetőzte be a Baumgarten-kuratórium általi – úgymond – mellőzés. Az izgága Faludy gyászverset fabrikált, s benne ezt a két sort írta le: nem volt keményebb a tehervonat / vaskereke Babits Mihály szívénél…
A pénzt a családnak utaljuk át, bár ez nem egészen szabályszerű.

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Faludy György · halál · József Attila · öngyilkosság
1 hozzászólás
>!
blackett P

Kutyául vagyok, mert megfáztam Szabó Lőrinc temetésén. Mihályfi Ernő sírbeszéde volt a fénypont, melynek az volt a magva, hogy egy csillag kihunyt a magyar költészet egén, a Szovjetunióban viszont fellőttek egy mesterséges holdat, és az milyen jó.

50. oldal, A huszonhatodik

>!
latinta SP

Ha az életrajzomat kérdezik tőlem, mindig valósággal megdöbbenek arra a gondolatra, hogy mennyire nincs voltaképpen életrajzom, s mennyire nem történt velem semmi egyéb, minthogy írtam néhány könyvet, és semmi egyéb, mint amit abban a néhány könyvben megírtam.

96. oldal

>!
blackett P

Volt egy derűs napom Déry Tiborékkal is, akik lejöttek házat venni, de Déryt megharapta egy kutya, tehát gyorsan visszautaztak Pestre. Táviratoztak, hogy érdeklődjem meg, nem volt-e veszett.
Majd megírom nekik, hogy a kutya az incidens óta beteg. Folyton emberregényt akar írni, Tibi címmel.

169. oldal, A hetedik év

>!
latinta SP

Házikónk csinosodik. Einczinger Ferivel szép feliratokat festettünk két ajtó fölé. Az egyik Zrínyi-idézet: Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet. A másiknak a pingálásában Mihály is próbált segédkezni, de ő az írott betűknek nagyobb mestere, mint a festetteknek. Pedig a nyelve csücskét kiöltve egyenesítgette a betűk szárát: Non ebur, neque aureum – sem elefántcsontból, sem aranyból. Ez Horatiustól való. Akinek szintén volt vidéki tuszkulánuma, Licenza közelében ásták ki a romjait. Mihályom meg vizsgáztatja a látogatóinkat:
– Na, ez kitől idézet, amaz meg kitől?

70. oldal

>!
latinta SP

Budapest századfordulói lendülete megteremtette a kedvező feltételeket és az ösztönző légkört a kor fiatal írói számára. Molnár huszonkét évesen, szinte egyik napról a másikra lett a város sikerembere, és élvezte, habzsolta a sikert. Az idő tájt járt Budapesten Ferenc József, és a kormány megbízta Ligeti Miklóst, Molnár jó barátját, hogy mintázzon róla mellszobrot valamelyik középület számára. A király kegyeskedett néhányszor modellt ülni Ligeti műtermében. Hogy megtörjön a csend, néhány szóra méltatta a művészt.
– Hogy vannak a magyar szobrászok?
– Köszönöm a kérdést, felség, nagyon jól.
– És a festők?
– Köszönöm, felség, ők is jól vannak.
– És… az irodalom?
– Van egy új, fiatal írónk – mondta Ligeti –, Molnár Ferenc. Sokat ígérő tehetség.
Ezen a ponton egy kis szünet állt be a beszélgetésbe. Aztán Ferenc József megköszörülte a torkát. Ligeti arra számított, hogy megkérdi: „Mit ír ez a fiatalember?” De ő császári és királyi felsége, Európa leggazdagabb uralkodója, a szemrehányás enyhe árnyalatával, mint akinek egyáltalán nem tetszik a dolog, ezt mondta:
– Hallom, sok pénzt keres.

27. oldal

Sárközi Mátyás: Színház az egész világ Molnár Ferenc regényes élete / Liliom öt asszonya

Kapcsolódó szócikkek: Ferenc József
>!
latinta SP

Közben a rádió felkérte Mihályt huszonöt, egyenként negyedórás előadásra világirodalmi témákról. Írókkal és költőkkel a hangtár készül felvételeket készíteni az utókor számára, ha jól tudom, Móricz és Illyés is kapott ilyen megkeresést. Mihály negyedszázada írt versét mondja majd el, az Esti kérdés-t, mert abban bennefoglaltatik a nagy filozófiai probléma, ami egész életében izgatta: Miért a végét nem lelő idő? Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő?

100. oldal

>!
blackett P

Két napig Fazékkal dolgoztam gőzerővel, mert már rég le kellett volna adnia egy angol fordítást. Interjúk Hemingwayvel meg Huxley-val, akik olyanokat nyilatkoznak, hogy az élet olyan, mint a lavina, hol föl, hol le, meg hogy ők csak állva, vagy terpeszállásban tudnak írni, meg hogy az alakjaikat hun az életből vették, hun nem. Főleg egymásról nyilatkoznak bisszigeket, nevezetesen a Hemingway Graham Greene-ről, mert azt utálja a legjobban. Moravia marxista értékelést ad a világirodalomról, és közli, hogy őt annyira idegesíti az emberiség, hogy időnként kénytelen Capriba rohanni, hogy csendet és ihletet leljen. Ahelyett, hogy kiadnák a Durrell-fordításomat!

174-175. oldal, A nyolcadik év

1 hozzászólás