!

Sári László magyar

Su-La-Ce, Sári László (Su-la-ce)

1950. október 28. (Budapest) –

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 14

Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Su-La-Ce: Az ifjú Lin-csi vándorlásai
Baktay Miklós – Sári László – Popper Péter – Wéber Péter: Kényszerek fogságában
Su-La-Ce: Feljegyzések Lin-csiről
F. Várkonyi Zsuzsa – Kalo Jenő – Popper Péter – Sári László: Gyors élet, lassú halál? – A fogyasztói társadalom csapdái
Sári László (Su-la-ce): Lin-csi apát minden szava
Sári László – Molnár Dániel: Beszélgetések a Kelet kapujában
Sári László: A Himalája arca
Sári László: A Himalája arca / Ázsiáról és a végtelenségről
Sári László: Dilettánsok történelme

Kapcsolódó sorozatok: Lin-csi apát · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nyitott Akadémia · Irodalmi Fülbevaló

Szerkesztései 4

Sári László (szerk.): Tudást Őrző Tiszta Tenger
Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Sári László (szerk.): Tibeti közmondások
Bakonyi Péter – Sári László (szerk.): Magyar királyok

Fordításai 5

Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz
Vlagyimir Zsirinovszkij: Oroszország sorsáról
N. Kovács Tímea (szerk.): A fordítás mint kulturális praxis
Alan Sinfield: Irodalomkutatás és a kultúra materialitása

Antológiák 3

Popper Péter: Ők – én vagyok
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Király Levente (szerk.): Körkép 2012

Felolvasásai 2

Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Sári László: Alkonyi átváltozás

Népszerű idézetek

sztimi53>!

Nyáridőben, domboldalon ülj meg jó soká, s keresd az égen, merre száll a gólyamadár. Miután meglelted, kövesd szárnyalását, s lesd meg mikor engedi el a magasban piszkát. S ha jól megfigyelted, miként hull alá keringve, szállva, forogva, szél hátán lebegve, majd újból alázuhanva, s minként robban e tánc közben semmivé… És miután meglátod, hogy piciny darabjai, melyek nem égtek el a sűrű légben, úgy hullanak majd előtted a gyenge, zöld fűszálra, hogy az meg sem hajlik alattuk, akkor fölfedted magadnak a létezés titkát. S ha ezt kilested, hidd el, könnyebb lesz az élet és könnyebb lesz a halál.

2 hozzászólás
Kimmuriel>!

Érdemes hívek! Az egyetlen tökéletes dolog tehát a világon: a nemtudásotok. Bármit tesztek, tehetnétek jobban is. Bármit tudtok, tudhatnátok jobban is. Amit viszont nem tudtok, azt hibátlanul nem tudjátok. Vagyis tökéletes a nemtudásotok! De azért ne bízzátok el magatokat, tanítványok! A nemtudásban különbet, mint ti vagytok, akárhol találok!

Tarja_Kauppinen IP>!

Csak a kis emberek lehetnek önteltek. Magukra figyelnek, csak magukat lesik a mérhetetlen tájban.

9. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

– Mondd, remete! Miért végzel idős korodra ennyi nehéz munkát? – kérdezte aztán.
– Mert itt vagyok – felelte az öreg kurtán.
– És miért a tűző napon dolgozol? – kérdezte megint az apát.
– Mert a nap is itt van – szólt a remete, s tette tovább a dolgát.

72. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

[…] a nő egyértelműen teremtő és fenntartó szereplő. Az a célja, hogy családot teremtsen, világra hozza, óvja és felnevelje a legifjabbakat, a jövő nemzedékét. Ez éppen eléggé konkrét, és az életét csaknem teljes mértékben kitöltő feladat. Fizikai erőt, lelket és szellemet próbáló munka, ez az egyetlen emberi tevékenység, ami nem hiábavaló.

109. oldal

Lunemorte P>!

Nincs egyetlen út.Magunk vagyunk a világon, s ahányan vagyunk, annyi az út. És nem ismerhetjük egymás útjait.

51. oldal

tgorsy>!

Mindenütt hallatszik a tenger, mindenütt szólanak a lombok.
Mindenütt serényebb az ember, mindenütt harsognak a dolgok.

44. beszélgetés

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

– Mielőtt a világvége eljő, legjobb, ha az ember befejezi a reggelijét,

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lin-csi apát
Kkatja P>!

Huo-to parti kolostorában Lin-csi apát egy reggel igen rosszkedvűen ébredt.
– Hívek! Ma bal lábbal keltem, nyűgös vagyok, mogorva. Jobb, ha ma nem vagytok kíváncsiak rám. Elmarad a reggeli beszélgetés- szólt a szerzeteseihez a csarnokban, s már sarkon fordult volna, amikor a kapus vándorszerzetesek érkezését jelentett.
– Látom, tiszteletre méltó hívek, hogy nagy buzgóság vezérli vándorlásotok! – szólította meg a csarnokban felsorakozott híveket Lin-csi. – Látom az ábrázatotokon! Áruljátok el, mit akartok?
– A Tanítást akarjuk, Mester – felelték tisztelettudóan a szerzetesek. – Hasztalan vándoroltunk eddig, most a te kezedből várjuk Buddha tanítását.
– Bezörgettek ide, akár egy szatócsüzletbe, és Buddha tanítását kéritek?! Hát tőlem ne várjátok, híveim! Én nem szolgálom föl nektek. Buddha tanítása mély, és olykor homályos, kifürkészhetetlen. Nem nektek való. Ti csak szaladgáljatok körbe a világban, cipeljétek trágyával teli testetek egyik kolostortól a másikig, mint eddig. Sóhajtsátok el szentséges kérésetek minden apátnak, és tartsátok a markotok, mint eddig. „A Tanítást akarjuk! A Tanítást! A Tanítást! ” Hát nem veszitek észre, rühes szalmakutyák, hogy most is éppen Buddha tanításán tapostok piszkos lábatokkal? Nincs tanítás, mely megragadható lenne ily henye tapogatózással. Nincs tanítás, melyet kifelé kereskedve fellelhet az ember. Lúdtalpas, hibbant csavargók! Tőlem ne várjatok semmit! – rontott Lin-csi a meghökkent szerzetesekre, majd amikor kifújta magát, váratlanul így fordult hozzájuk.
– Ha akartok, továbbálltok, ha akartok maradtok. Minden buddhák titokzatos anyaga mégiscsak ti vagytok. Tanítást kolduló konok elmék, szélfútta gyönge lelkek! – szólt, s ezzel magunkra hagyta a vándorszerzeteseket. Lassan, bizonytalanul lépkedett cellája felé, amikor eszébe jutott a régi strófa:
Örökkön nyugtalan a tenger,
örökkön zúgnak a lombok.
Örökkön háborog az ember,
örökkön kicsik a dolgok.
Ez megnyugtatta Lin-csi apátot. Legyintett egyet, megkönnyebbült. „Örökkön kicsik a dolgok.” Elmosolyodott.

57. beszélgetés

1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek az apáthoz.

– Mondd, apát! Milyen módon lelhető föl a jelenségek világában az igazság? Miről ismerünk rá?

Lin-csi, mielőtt válaszolt volna, elgondolkozott. Vajon mit állít erről a Tanítás? Nem emlékezett rá. Ahol viszont nincs kinyilvánított útmutatás, ott szabad a vásár.

– Hívek! – fogott hát bele Lin-csi apát. – Én az igazságról általában azt gondolom, hogy nem létezik. De ez nem olyan nagy kár, mint sokan gondolják.

A szerzetesek zúgolódtak, de Lin-csi mondta tovább.

– Nincs igazság a jelenségek világában. Egyedül a törvény adhat eligazítást, de a törvény nem tudhatja, mi az igazság. Az igazságra lehetetlen rálelni, s úgy foglalni szavakba, hogy törvény nélkül is védeni tudja magát. Ahányszor próbálod, annyiféle lesz az igazság. A törvény, bár otromba, durva, egyértelmű és örökkévaló. Az igazság tünékeny, változó. Elröppen, mint egy szépséges madár. Nincs sehol lakása.

– Elröppen, mint egy szépséges madár? – kérdezte ámulva az egyik szerzetes. – Hová?

– Ez a madár a mesékben lelhető föl odaát. De ne csalogassátok, a jelenségek világában, ideát, úgysem használható semmire az igazság. Mert tudjátok meg, híveim, nem az igazság határozza meg a jelenségek viszonyát! – modta még az apát, s befejezte tanítását. Már csaknem elérte a csarnok kijáratát, amikor utána szólt az egyik tanítvány.

– Mester! Mit tehetünk a jelenségek világában igazság híján?

– Tartózkodjatok az ítéletektől, de mindenekelőtt kerüljétek a viszályt! – vágta rá kurtán, csaknem dühösen Lin-csi, aztán még egy pillanatra megállt. – De próbálkozzatok más megoldással is! Mert nem biztos, hogy ez a követendő tanács. Ennél egy kicsit bonyolultabb a világ – szólt végül az apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

27. beszélgetés