Sarah Rees Brennan ír

– Hogy mi történt? – kérdezte elgondolkodva Magnus. – Nos lássuk csak. Ellopott egy biciklit, és áttekert vele a Trafalgar Square-en úgy, hogy egy darabig még a kormányt sem fogta. Megkísérelt felmászni Nelson oszlopára és megküzdeni az admirálissal. Aztán egy kis időre szem elől tévesztettem, és mire előkerült, már a Hyde Parkban járt, ahol belegázolt a tóba, és széttárt karral azt üvöltötte, hogy „Kacsák, fogadjatok el királyotoknak!”

20. oldal

Tündérekhez menj, ha vámpírokról akarsz pletykálni, vérfarkasokhoz, ha tündérekről akarsz pletykálni, a vérfarkasokról viszont ne pletykálj senkivel, mert le akarják majd harapni az arcodat. Ez volt Magnus mottója.

11. oldal

– Addigra biztosan kezdtem kijózanodni – vitatkozott Magnus.
– Magnus, a saját tányéroddal próbáltál flörtölni.
– Igazán nyitott pasas vagyok.
– Hát Ragnor nem az – közölte Catarina. – Amikor rájött, hogy tengerimalacot akarsz etetni vele, fejbe vágott a tányéroddal. Eltörött.
– Így ért hát véget a szerelmünk. […]

42. oldal

– Nagyon bírod, igaz? – kérdezte Isabelle. – Mármint a bátyámat.
– Ja, hogy Alecet? – vágott vissza Magnus. – Azt hittem, a macskámra gondoltál.
Isabelle felnevetett, és az egyik tűsarkával könnyedén a konyhaszekrény ajtaját kezdte rugdosni.
– Jaj, már, ne beszélj mellé! Komolyan bírod.
– Most fiúkról fogunk beszélgetni? – érdeklődött Magnus. – Nem tudtam, és őszintén szólva nem is készültem fel rá. Nem tudnál máskor átjönni, amikor pizsiben vagyok? Összedobhatnánk valami házi arcpakolást, meg befonhatnánk egymás haját, és közben elmondhatnám, hogy szerintem a bratyód egy igazi cukkancs.

41. oldal

– Azt mondtad, hagyjunk a sivatagban, mert új életet próbálsz kezdeni kaktuszként – mondta szenvtelenül Catarina. – Aztán előbűvészkedtél egy csomó apró tűt, és hozzánk vágtad őket. Tökéletesen céloztál.
Magnus megkockáztatott még egy pillantást a nőre. Továbbra is csak homályosan látta, és ezt igencsak sérelmezte. Azt hitte, Catarina a barátja.
– Nos – szólt méltóságteljesen. – Tekintve erősen illuminált állapotomat, nyilván lenyűgöztelek a teljesítményemmel.

40-41. oldal

A lámák elvándorolnak a zenéd miatt, pedig nem is költöző állatok.

31. oldal

Magnus gyakran gondolt rá ,hogy beszerez egy háziállatot, de az soha fel nem merült benne, hogy egy duzzogó tinivámpír lesz az. Az jutott eszébe, hogy ha egyszer megszabadul Raphaeltől, kerít egy macskát. És annak a macskának minden évben születésnapi bulit rendez majd.

32. oldal

Bízz a barátaidban!

– Hogy van anya? – kérdezte halkan James.
– Sírt, amikor Jem mindent elmesélt, és azt mondta, drága fiú vagy. Szerintem azt tervezi, hogy előbb megfojt, aztán süt neked egy tortát.
– Szeretem a tortát – mondta hosszas hallgatás után James.

76. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

– Várjunk csak egy percet! – szólt Raphael. – Te Alexander Lightwood vagy?
Alecet pillanatról pillanatra jobban elfogta a pánik.
– Igen – felelte, mintha maga sem lenne teljesen biztos a dologban. Magnus sejtése szerint éppen azt fontolgatta, hogy Horace Whipplepoolra változtatja a nevét, és elmenekül az országból.

31. oldal