Sarah Mason brit
Katalógusnév | Mason, Sarah |
---|
Könyvei 6
Kapcsolódó sorozatok: Colshannon · Colshannon angol · Colshannon német · Colshannon német · Összes sorozat »
Népszerű idézetek
– Mióta dolgozik a rendőrségen, Sabine nyomozó?
– Kilenc éve.
– Az iskola után lépett be az állományba?
– Egyetem után.
– Milyen egyetemet végzett?
– Durhambe jártam.
Abbahagyom az írást, és a meglepetéstől felszalad a szemöldököm. Ő is rám néz.
– Megdöbbentőnek tartja, Colshannon kisasszony? Nem gondolta volna, hogy képzett vagyok? Azt hiszi, takarmánytermesztést tanultam a földművelési tanszakon?
– Akkor legalább ki tudná húzni a zabszemet a fenekéből – válaszolom vitriolos hangon.
Már a ketrecem rácsát rázza. Jézusom!
– Touché! – morogja. Az út hátralévő részét néma csendben tesszük meg.
– Colshannon kisasszony – tagolja türelmesen, míg én reménykedve emelem fel a szemöldököm. – Ha lenne fegyverem, tudna róla.
– Honnan tudnám?
– Mert már réges-rég lelőttem volna vele. Ha kérhetném, kíméljen meg a nevetséges kérdéseitől.
A komornyik bevezet bennünket a házba. James Sabine előttem halad. Egyszer csak látom, hogy valami színes izé tapadt a fenekére. Közelebb hajolok, és gyanúm beigazolódik. Igen, egy eperízű rágógumi papírja, és egy-kettőre rájövök, hogyan kerülhetett oda.
Összerándulok. Hagyjam ott, hadd lássák az emberek? Vagy lezseren hozzam fel a témát? „Mellesleg, nyomozó, egy rágópapír ragadt a hátsójára…"
Vagy talán szedjem le én személyesen? Könnyű döntés. Otthagyni.
– Adott nevet a fegyverének?
Sokatmondóan rám néz.
– Colshannon kisasszony – tagolja türelmesen, míg én reménykedve emelem fel a
szemöldököm. – Ha lenne fegyverem, tudna róla.
– Honnan tudnám?
– Mert már réges-rég lelőttem volna vele.
Életem első állásinterjúján arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy mit szeretek csinálni a szabadidőmben. Teljesen elvesztettem az önuralmamat, és azt válaszoltam: „Pirítóst majszolni". Nem túl profi.
Amikor édesanyám megkérte Winnie nénit, hogy meséljen nekünk az élet értelméről, órákon át tanított bennünket pókerezni – és whiskyt vedelni.
– Izzy, drágám! Gyere értem, légy szíves. Itt vagyok ezen a lepukkant vasútállomáson. Az egyetlen taxira lecsapott egy őrült ír apáca, aki már a King's Cross-i állomás óta próbált megtéríteni. A kemény drogosnak látszó hordár azt mondja, hogy holnap indul a következő busz. Úgyhogy kénytelen leszel értem jönni. És ne csellengj sokáig. Itt mindenki vagy sántikál, vagy bandzsa. Mindjárt bepisilek, de nem merek elmenni a mosdóba, mert nyilván nem stimmel valami itt a vízzel. Ez volt az utolsó alkalom, hogy tömegközlekedéssel utaztam. Izzy, itt vagy még?
Dom, 42.o
– Reggel történt valami a metrón – mesélem elhaló hangon. – Azt hitték, kisbabát várok, és átadták a helyet.
– Ó.
– Ne merj nevetni, Aidan! – förmedek rá, mivel látom, hogy az ajkába harapott. – Ez egész egyszerűen nem vicces!
– Egyáltalán nem nevetek, Isabel. Egyszerűen csak… És mit csináltál?
– Mit tehettem volna? Meséljem el, hogy azért van kicsit nagyobb hasam, mert Rob kidobott, és jégkrémbe fojtottam bánatom? Nem tehettem mást, mint szépen megköszöntem és leültem.
11. oldal