!

Sára Sándor magyar

1933. november 28. (Tura) –

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Sára_Sándor

Könyvei 6

Sára Sándor: Pergőtűz
Sára Sándor: Nehézsorsúak
Csoóri Sándor – Sára Sándor: 80 huszár
Dobai Péter – Kardos István – Sára Sándor: Dear India / Transzszibériai álom
Koczogh Ákos – Sára Sándor: Szervátiusz Tibor
Sára Sándor: India, a szépség koldusa

Illusztrálásai 1

Sára Sándor: India, a szépség koldusa

Róla szóló könyvek 4

Fazekas Valéria: „Költő” a kamera mögött
Kelecsényi László (szerk.): Bekezdések
Kolta Magdolna (szerk.): Feledheted-e ezeket az arcokat?
Pintér Judit (szerk.): Pro Patria

Népszerű idézetek

>!
ppeva P

1950-ben a kazahsztáni Ekibastuz lágerében, a sivatag lágerében került közénk Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin. Fizika-matematika szakos tanár volt, de rendkívül érdeklődő ember, nagy könyvmoly, könyvtárlátogató. Mivel én ugyancsak bújtam a könyveket, megismerkedtünk, barátság szövődött közöttünk. Megérintette, hogy egy magyar ennyire érdeklődik az orosz irodalom meg a kultúra iránt, ilyen súlyos lágeri körülmények között is. Mert hisz éppen akkor egy 5 ezer fős lágerben voltunk, és a könyvtárlátogatók száma nem haladta meg a 40-50-et, tehát az 1 %-ot, és az egy százalékban egy magyar is volt, akit örökké könyvvel vagy újsággal a kezében lehetett látni.

49. oldal, Rózsás János

Sára Sándor: Nehézsorsúak magyarok szovjet rabszolgaságban – Gulag túlélők vallomásai

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
>!
ppeva P

Először akkor számítottunk szovjet állampolgároknak, amikor 1945. május 9-én vége lett a háborúnak. 10-én fölállították a tribünt és nagy beszédet tartott a lágerparancsnok, aminek az volt a lényege, hogy dolgozzunk szorgalmasan és bűneinket váltsuk meg munkával. Másodszor akkor lettünk szovjet állampolgárok, amikor meghalt Sztálin. Március 8-án, vasárnap – 9-én hétfőn volt a temetés – kitették az asztalt a láger közepére pirossal leterítve. Kijött a lágerparancsnokság gyászba öltözve, egy őrnagy fölállt az asztalra és a főtérre csődített rabok tömege előtt fölolvasta a Központi Bizottság határozatát Sztálin haláláról. Egy szovjet vezető, amíg a KB ezt meg nem állapítja, addig nem halott. (Ezt tapasztaltuk Brezsnyevnél is, akkor halt meg, amikor a Központi Bizottság kihirdette, határozatot hozott róla.)

58-59. oldal, Rózsás János

Sára Sándor: Nehézsorsúak magyarok szovjet rabszolgaságban – Gulag túlélők vallomásai

Kapcsolódó szócikkek: Sztálin
>!
ppeva P

1950-ben a kazahsztáni Ekibastuz lágerében, a sivatag lágerében került közénk Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin. Fizika-matematika szakos tanár volt, de rendkívül érdeklődő ember, nagy könyvmoly, könyvtárlátogató.

49. oldal, Rózsás János

Sára Sándor: Nehézsorsúak magyarok szovjet rabszolgaságban – Gulag túlélők vallomásai

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
1 hozzászólás
>!
deardurr

Dr. Kádas Zoltán: A németek bevonulásuk után a kijevi elmegyógyintézetet megszüntették. Az elmebetegeket kiirtották. Döbbenetes élmény volt, és erősen vitatkoztunk, hogy tulajdonképpen az emberélet mikor és meddig becses. Lehetett felhozni sok mindenféle ellenérvet, hogy ha az egészségesek a fronton halnak meg, akkor miért éljenek az elmebetegek és így tovább, de azért egy kicsit úgy éreztük, hogy halódik Európa és az a szellem, amit mi még jónak tartottunk.

195. oldal, Ötödik rész

Sára Sándor: Pergőtűz A 2. magyar hadsereg pusztulása a Donnál

>!
deardurr

Dr. Kádas Zoltán: Meg voltam döbbenve, hogy akikkel összejöttem, mennyire távol érzik maguktól a háborút, és mennyire érdektelenek. Mintha nem is a mi ügyünk lenne. Hát akinek volt kint hozzátartozója, az természetesen másképp látta, de a pesti alakulat kevés volt kint. A zalai, somogyi, Vas megyei családok biztos, hogy másképp aggódtak vagy közelebb érezték, de itt nálunk a hivatalos háborúcsinálóknak a megnyilatkozásai, búcsúztatásai vagy az elegáns Pullmann-kórházvonatok érkezésénél való tevékenységen kívül, valahogy úgy éltek az emberek, távol ettől az egész háborútól. Az igazság az volt, hogy hát nem a mi háborúnk volt.
Korabeli filmhíradó : Vidám órákat töltenek el a lábadozók az egyik dunai gőzös fedélzetén, ahol a vöröskeresztes nővérek szerető gondoskodása látja el őket minden jóval.

159. oldal, Negyedik rész

Sára Sándor: Pergőtűz A 2. magyar hadsereg pusztulása a Donnál