Sandy Mitchell brit

Arra jutottam mindig, hogy mikor fogalmam sincs, hogy mi történik, sosem árt udvariasnak lenni.

62. oldal

– Eddig jó – mondtam, ismét megkísértve a sorsot, és ahogy lenni szokott, a sors közbeszólt.

112. oldal

És igen, mielőtt megkérdezed, tudom, hogy kissé önellentmondásosnak tűnik a megvédendő városrészt tüzérséggel megszórni, de ez csak hatékonyság kérdése. Az én gondolkodásom szerint bárki, aki még a célterületen tartózkodik, az szándékosan van ott, és azok a civilek, akik még nem menekültek el, vagy maguk is árulók, vagy annyira gyökerek, hogy szívességet teszünk az eljövendő nemzedékeknek azzal, hogy kiirtjuk őket a génkészletből.

144. oldal

Mindig is úgy éreztem, hogy sokkal többre megyek, ha az emberek úgy érzik, megbecsülöm őket, és ha ez nem jött be, később még mindig lelőhettem őket.

219. oldal

Sajnos Cain pályafutása ezen szakaszának leginkább megbízható, ugyanakkor legkevésbé olvasható szemtanúja Jenit Sulla volt, aki újfent figyelemre méltó harciassággal vetette rá magát a védtelen gót nyelvre. Azok az olvasóim, akik bármennyire is alapvető irodalmi ízléssel bírnak, nyugodtan ugorják át Sulla szakaszait, tudva, hogy a történet tisztázásában játszott szerepük eltörpül az általuk okozott nyelvi kár mellett.

8. oldal

– Tehetek még valamit önökért?
– Gondolom, nincs tannája – kérdeztem reménykedve.
Piers megrázta a fejét.
– Azt se tudom, mi az – felelte.

202. oldal

– Elindultak felénk – mondta Jurgen olyan nyugalommal, mint amivel minden mást is szokott mondani, kezdve attól, hogy kész a fürdőm, odáig, hogy egy nyáladzó démonhorda jelent meg hirtelen.

38. oldal

Biztos vagyok benne, hogy a galaxis legtöbb férfija ismeri az elveszett érzést, amit akkor élünk meg, mikor egy nő azt kérdezi, hogy „megtennél nekem egy apró szívességet, drágám?”, de amikor ez a nő egy inkvizítor, akkor még a szokásosnál is rosszabb ötlet nemet mondani.

75. oldal

Ha van valami alapelv, amit megtanultam több, mint egy évszázad alatt, míg körbe csoszogtam a galaxist a Császár ellenségei ellen harcolva (már amikor nem tudtam ezt elkerülni), akkor az a „hagyd azt békén” elve volt.

59. oldal

'Come on, men! Do you want to live forever?' The noncom in charge of the squad must have been on something, I thought. Nobody spoke like that outside badly-written combat novels.

688. oldal