Sándor Erzsi magyar
1956 (Budapest) –
| Katalógusnév | Sándor Erzsi |
|---|---|
| Nem | nő |
| @serzsi |
Képek 3
Könyvei 3
Kiemelt alkotóértékelések
Sándor Erzsi
Hálás köszönetem a szerzőnek az „Anyavalya” könyvéért!
Élmény volt számomra minden gondolat, esemény olvasása!
A magával ragadó gazdag érzelmek, a nagyvonalúság, a finom rezzenések, a mindennapok dinamizmusa, az „újratervezések”, a humor, az őszinteség, az összetartás, a buktatók utáni felállások, a megváltoztathatatlan nehézségekhez való hozzállás – példaértékű a fordulatokban bővelkedő sors megélésére.
Hálásan köszönöm Sándor Erzsinek, hogy megírta e könyvet és hozzásegített engem ahhoz, hogy más szemszögből is lássam a saját történeteimet is!
Népszerű idézetek
A járókelői segítség hisztérikusságáról nekem is van fogalmam. Az Oktogonnál vártam Tomit a villamosmegállóban. A beérkező villamos peronján megláttam a gyerek fehér botját, és egyből felnyúltam, hogy segítsek neki leszállni. Rángattam már egy ideje, amikor végre ránéztem, egy döbbent, borostás férfiarc nézett vissza rám. Kezében egy fehér, műanyag felmosórúddal, vett volna pirosat, tuti békén hagyom.
180. oldal
Húsz évvel később ez a nemzedék úgy identifikálta saját magát: „Mi vagyunk azok, akiknek Antall József halála miatt leállították a Kacsameséket, és így soha nem tudhattuk meg, mi lett a fagylaltszállítmánnyal.”
90. oldal (Park, 2013)
Megint harc van. Küzdelem a figyelméért, az intimitásáért, a közös délutánunkért. Érezni akarom, hogy nem képes ellenállni nekem. Úristen, ez egy egyszemélyes színház, egyszemélyes nézőtérrel. Még sosem gondoltam erre. A pasikkal ugyanazt a csatát vívom, amit a nézőkkel. Teljes fegyvertáramat bevetve ugrálok a színpad közepén, és próbálom magamra irányítani a figyelmet. Tessék engem szeretni most azonnal. Mindig ide, ehhez a rohadt szeretethiányhoz lyukadok ki, mint az összes hülye színész. Sikert akarok bármi áron, holott tudom, hogy a sikernek ára van, és nem receptje.
57-58. oldal
A cipőboltban anyám undorral forgatta a kezébe adott műbőrdarabot, néha megjegyzést tett krokodilbőrből készült cipőkről, amikről persze a szocialista eladónő mit sem tudhatott, végigpróbáltatott velem legalább tíz sejtelmesen egyforma pár csizmát, végül megkérdezte:
– Mondja, kisasszony, ehhez nem adtak ormót? – egy ideig szerettem volna ilyenkor megsemmisülni, de később már izgatott érdeklődéssel szemléltem, hogy nem unta meg.
– Ormót? – kérdezett vissza a kisasszony kötelező jelleggel, és zavartan belenézett a dobozokba, hogy hátha ott találja. – Nem, nem adtak – válaszolta a végén.
– Akkor ezért olyan ormótlan! – csapott le anyám boldogan, hogy ismét sikerült.
170. oldal
Igaz, azt sem értettem, miért kapott a gimnáziumban gépírásból négyest. Amikor az osztálya gépírást kezdett tanulni, Tomi előre levizsgázott, hiszen csak vakon tudott gépelni. Értetlenkedve hüledeztem: tényleg, miért nem ötös?
– Biztosan lestem – hümmögte, és bevonult a szobájába, gitározni, zenét hallgatni, könyvet olvasni (felolvasó program) és telefonálni egyszerre.
185. oldal (Park, 2013)
Margit néni az összefogdosott moszkvai fotóról már családszerte jól ismert hermelinjében érkezett. Telepakolta a hajópadlós lakást mindennel, ami fogyasztható, eladható és pénzzé tehető, majd elporzott a hintóval. Legközelebb három év múlva jött, bírósági végzéssel, mert kitoloncolták Oroszországból. Lelőtt egy nagyherceget.
– Jaj, volt ott annyi nagyherceg, mint a szemét – mesélte anyám, ahogyan neki Margit néni. – Ha fölköptél a levegőbe, majdnem biztosan egy nagyhercegre esett, persze ha az ember a mulatók körül köpködött. Egy nagyherceggel több vagy kevesebb, mit számít?
13. oldal