Sam Wilberry magyar

Butaság, mennyi mindenre képesek vagyunk más kedvéért.

129. oldal

(…) gondosan meg kell válogatnom, kiben bízom meg, és mennyi információt adok ki magamról.

8. oldal

Színház az élet,
S porondján a lélek
Marionett csupán,
Ki visítva ráng némán
Az emlékezet zsinórján.

127. oldal

Az emléked már csak cigarettafüst a keserűségből szőtt éjszakákon.

32. oldal

A szülő néha fejben kiépít a gyerekének egy jövőképet. De mi a biztosíték, hogy bárki is arra vágyik, amit valaki más gondol ki neki?

180. oldal

Te vagy a szél,
ki a napfényen hegedül,
a levegő, ami felrepít,
és a szív, ami bennem él.

Te vagy a nyári szellő,
az esti holdfény,
és a lobogó tábortűz,
ami felmelegít.

22. oldal

A csillagok a halottak lelkei.

156. oldal

(…) ahogyan megmentünk másokat, úgy megmenthetjük saját magunkat is a félelemtől.

180. oldal

Ha valaki megérint, felkavar és megmozgatja a lelkivilágod és a szíved, az apró tulajdonságok felröppennek, és bátran hírdetik: ez vagyok én, csak ez. Nem tudsz fiú helyett lányt szeretni. Sem fordítva. A szeretet néha olyan hírtelen történik, hogy nem lehet rendszerbe foglalni, sem keretek közé szorítani.

138. oldal

Nézd,
tévedni mindig kész,
hibázni, vétkezni,
félni, boldogtalanná lenni
majd siratni,
ha már nincs.
Választani, dönteni
józanul sosem képes,
s ha fáj,
mindig a Szív a vétkes.

65. oldal