!

Saly Noémi magyar

1956. június 7. (Budapest) –

Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Saly_No%C3%A9mi

Képek 1

Könyvei 11

Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba
Saly Noémi: Példabeszédek
Saly Noémi: Pesti csodabogarak
Saly Noémi: Semmiből is finomat!
Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál
Domokos Mátyás – Saly Noémi: A régi Magyarország képeslapokon
Saly Noémi: A tangókirály
Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom…
Saly Noémi: Spájz
Németh Szandra – Saly Noémi: Vendéget látni, vendégnek lenni

Szerkesztései 6

Gyurgyák János – Környei Anikó – Saly Noémi (szerk.): Élet a régi Magyarországon
Saly Noémi (szerk.): A régi pesti városfal mentén
Saly Noémi (szerk.): Gellérthegy
Saly Noémi (szerk.): „Budapest nagykávéház”
Kontra Miklós – Saly Noémi (szerk.): Nyelvmentés vagy nyelvárulás?
Fehér Ferenc – Saly Noémi (szerk.): „Nagypapához utazunk…” / „We're off to visit Grandpapa…”

Fordításai 15

Mircea Eliade: A kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig
Mircea Eliade: A samanizmus
André Comte-Sponville: Kis könyv a nagy erényekről
Mircea Eliade: Misztikus születések
Mircea Eliade: Gautama Buddhától a kereszténység győzelméig
Mircea Eliade: Mítoszok, álmok és misztériumok
Mircea Eliade: Mohamedtől a reformációig
Claude Lévi-Strauss: Strukturális antropológia
Marcel Mauss: Szociológia és antropológia
Catherine Durandin: A román nép története

Illusztrálásai 1

Márai Sándor: Budán lakni világnézet

Antológiák 1

Alexander Brody (szerk.): Alibi 20

Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

A hölgyek természetesen szerelmesek és virágot szagolnak, közben gyakran kimennek az oldalhelyiségekbe kissé megigazítani magukat. Itt a hölgyek nem párosan mennek ki, ezek elszánt nők, nem szégyellnek egyedül menni végig a kávéházon.

195. oldal (Vámház körúti Nádor kávéház)

3 hozzászólás
>!
Ninácska P

Az átnézett anyagban a legrémisztőbb recept a savanyított répából készülő >fehérrépafőzelék kocsonyahússal<, fele-fele arányban alkalmazva a kettőt, vastag lisztes rántással föleresztve, egy pohár tejföllel nyakon zúdítva. (Ezt a zombitápot nem vettem föl a kötetbe.)

18. oldal

>!
szadrienn P

Mesekönyvfélét tart a kezében, kedves olvasóm, igaz mesék könyvét a régi, kávéillatú Budapestről.

9. oldal

>!
Juci P

Pillanatkép a 21. század elejéről. Kirakatnézegető kamaszlány pillant föl a Hadik emléktáblájára, majd lenézéssel vegyes döbbenettel fordul a barátnőjéhez:
– B…meg, ezek itt kávéztak a cipők között?

186. oldal (Osiris, 2005)

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Az “irodalmi karzaton” zsongott később a Nyugat-asztal: Karinthy paródiájában “irokézek és újság-irokézek” birodalmának szentélye, a Niuggat-barlang… közepén Adyosz, az adióták vallási szektájának bálványa áll, amelyet ha-Tvani, a dúsgazdag irokéz faragott. A szertartásokat Os-Vát, a főpap végzi: két hétben egyszer kinyitnak a balszárnyon egy zsilipet, mire harmincegy verset ad.”

41. oldal

>!
paoloni 

Csak az idő munkál nagyikában, és nagyika őbenne. Vezeti a háztartást, ellát négy unokát, stoppol, mos, vasal, főz és mosogat nyolc emberre, míg lánya és veje dolgozik. Időnként lecsap a konyhaasztalra egy fedőt, berohan a szobájába, és gyorsan elimádkozik egy miatyánkot meg egy üdvözlégyet, vagy mosogatás után besétál a fogadószobába, és elzongorázik egy Liszt-rapszódiát. Az én időmben, mármint amire emlékszem, nem történt vele semmi. (…) Nincs történet, kalandok, nagy sztorik. De van az a mondat. Kamasz voltam, szörnyű bosszút forraltam valami vélt sérelem okozója ellen, és acsarogva tervezgettem a végrehajtást. Nagyika meghallgatta a plánumot, és mintegy rácsodálkozva csak ennyit mondott – sűrű volt, mézédes és kesernyés, puha, de roppanós, mint a világ legfinomabb zöld dió-kompótja, az övé:
– Rosszat rosszal nem lehet helyrehozni.

31. oldal

>!
paoloni 

(…) minden köthető cuccunk kötve volt. Kesztyű, sapka, sál, pulóver, kardigán, szoknya. Sőt nemcsak a szűk családnak, hanem a barátoknak és az ő gyerekeiknek is. És minél bonyolultabbat, annál jobb. A villamoson képes volt előkapni egy darab papírt és ceruzát, hogy sebtében lekottázzon egy mintát valakinek a hátáról. Csavarok, csipkék, norvégok, mindegy volt, csak macerás legyen. A gyerekek életkorát külön listákon tartotta számon, időnként reménykedve firtatta, vajon Kriszti, Orsi vagy Sámuel és Barnabás kinőtte-e már a tavalyit.
Csak a halála után értettem meg: ezek a puha, meleg, gyönyörű holmik voltak mami simogatásai és ölelései. Mert mi nem voltunk bújós, puszilkodós népek.

68. oldal

2 hozzászólás
>!
pável P

Hát, édesem, az összes felmenőd. Polgár, tudod, az az ember, aki hozzárak a világhoz.

>!
enisz

– Hogy lehet tartósan kibírni ezt a rémes időjárást?
Gondolkodás nélkül felelte:
– Hát, itt nemcsak a Jóistent kell szeretni, hanem a szelet is, amit ő küld.

43. oldal

>!
paoloni 

(…) kétéves voltam, amikor a papa meghalt. Mielőtt ezt tette volna, sebtében megtanított mosolyogni, ölelni és beszélni, és ez nekem egész életemre elég lett a túléléshez.

57. oldal